- Anya honnan van ez szék?
- Ez? Hát a nagyapád készítette
nekem.
- Igen? Nagyapa? De hát hogy tudott ő
ilyet csinálni? Mármint úgy értem, hogy ő egy üzletember és
nem éppen olyannak ismerem aki össze koszolja a kezét ilyesmivel.
- Donghae ne beszélj úgy a
nagyapádról, mintha tehetetlen lenne. Azt mondta ő készítette
tehát az úgy is van.
- Na, és milyen alkalomból kaptad?
- Sokszor volt úton, mint most is és
már akkor is hozott valamit mindig.
- Tehát miközben valami extra üzleti
úton volt, a fáradtságos nap után neki állt faragcsálni az ő
pici lányának csak hogy adhasson valamit? Ah-ha, értem.
- Donghae! Egyszerűen nem fér a
fejembe, hogy mért nem bírsz kijönni vele. Meg se próbálod
megérteni őt.
- Nem, ez pont fordítva van én nem
értem meg az unokámat.
- Apa! Mikor értél vissza? Mért nem
szóltál, hogy jössz eléd mentem volna! Nem kellet volna még két
hetet Új-Zélandon lenned?
- Hát máris elküldenél? Ez igazán
megható! Akkor oda se adom amit hoztam...
- Hát tudod az ajándék jöhet de...
- Te sose javulsz meg Rae!
- Tudod hogy hiányoztál! Donghae te
nem köszönsz a.... Hát már megint! Én egyszerűen nem értem.
- Hagyd csak most ilyen korszakban van.
Tudhatnád mindannyian át estünk rajta.
- De húsz éves igazán kinőhetné
már, hogy inkább megszökik a problémák elől, mármint nem úgy
értettem...
- Tudom én, hogy értetted. De majd a
férfiak lerendezik ezt egymás között.
- Ahogy gondolod. Szóvaaal miről is
volt szó az előbb? Mit hoztál?
- Ígérem megkapod de most inkább
beszélnék Donghae-val. Nem szólnál addig a férjednek, hogy
megérkeztem. Amint visszajövök szívesen leülnék vele egy parti
sakkara. Olyan rég volt már...
- Francba a vénemberrel. Mit keres
itt? Úgy pöffeszkedik itt mint mintha az ő otthona lenne ez a ház.
Mégis mit gondolt bejelentés nélkül beállít ide. A francba...
- Mivel azért élhetsz ilyen
fényűzésben gondolom nem bánnod ha meglátogat az akitől a Lexus
autódat vagy a belépődet a legmenőbb egyetemre megkaptad. Bár
igaz az utóbbival te nem éltél mert valami hóbortból te inkább
az álmaid színpadán bugriskodsz.
- A drága autódat aznap eladtam és
visszautaltam a számládra, bár egy ilyen embernek aki azt se tudja
már mekkora vagyona van fel se tűnik, ha pár milla fel vagy
eltűnik. Az éneklést pedig te sose fogod megérteni, így nem is
várom el tőled. Miért jöttél utánam. Azt hittem nekünk nincs
miről beszélnünk.
- Mivel te leszel majd az örökösöm...
- Nem érdekel a pénzed nagyapa. Van
nekem bőven elég. Én keresek úgy egy rakást, hogy közben nem
nyomorítok meg senkit.
- Ezt örömmel hallom ugyanis nem állt
szándékomban egy fityinget is rád pazarolni.
- Akkor?
- Azonban sajnos a céget másra nem
hagyhatom. Holnap várlak reggel nyolckor, bár mondjuk úgy se fogsz
te lusta disznó beérni, de muszáj betanulnod a szakmába.
- Neked elment az eszed nagyapa. Én nem leszek parazita.
- Neked elment az eszed nagyapa. Én nem leszek parazita.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése