3. Az utolsó éjszaka

A hozzá legközelebb eső ajtó Heechulé volt. Rátapadt az ajtóra. Azonnal elkapta a fejét és elvörösödött. Odabent Heechul és Janho szeretkezett. Iszonyú hangosan.

- Heecusod meghalna nélküled Janho...

Heecus?....Juj. EZT nem akartam tudni...

Megrázta a fejét és a következőhöz lépett. Ez Kyuhyun szobája volt és Kage hangja hallatszott ki.
- Holnap majd ha ott leszünk és egy vandál elkap téged, ugye tudod hogy először téged lőlek le?
- Igen. Bár igazán elkeserít hogy ennyire lenézed azt aki megtalálta a neked való harcmodort, megtisztelő lenne ha te általad halnék meg.
- Akkora egy idióta vagy.
- Köszönöm.
Nevettek.
Hm ezek zárt ajtó mögött se másak?

Lépteket hallott közeledni közeledni a nők oldala felől. Beugrott a szekrény mögé. Ajtó nyitódott és csukódott. Siwon ajtaja.

Odasurrant és itt is behallgatózott.
- Na Rae mért nem alszol már?
- Látni akartalak.
- Miért? - egy ideig csend majd.
- Akármi is történik majd holnap én...
- Ne mondd ki!
- De hát akkor sohase mondhatom ki, hogy...
- NA RAE!
-Azt hittem, hogy te... hogy, te és én...
- Én is téged, de...nem tudok tiszta fejjel gondolkozni, akárhányszor a közelemben vagy. Most is nézd meg mit tettél velem? Össze-visszahadoválok...Kiabáltam veled. Én félek mégis elhatároztam magam, hogy új világot hozok létre. Akarlak téged, de ha eközben nem tudok racionálisan gondolkozni én...
- Szeretlek Siwon és..
- Hát egyáltalán nem figyeltél rám? - kétségbeesett. Ilyen is lehet a hős Siwon kétségbeesik egy lánytól?

- … és félsz, hogy elvonom a figyelmed, hogy nem tudsz racionális maradni, de vedd észre már most sem vagy az. Ember vagy Siwon, mint mindenki más, neked is szükséged vana szeretetre, a szerelemre és megadom neked. Meg akarom adni. Ne! Ne szólj egy szót se... egyetlen árva szót se többet...
Ruhasuhogás és ágynyikorgás. Csókolozás és elhajintott csizma. Heves lélegzet, kéjes nyögeések. Na erre már nem vagyok kíváncsi...

Sungminhez is behallgatott, de csak valami dorombolás hallatszott ki a szobából. Ez átváltozva alszik? Természetes ilyen dolgot művelni? Megrázta a fejét és végre belépett a saját szobájába ám meglepődve torpant meg az ajtóban.

Korra, aki fogalma sincs, hogy mért jött hozzá, aludt az ágyán. Valószínűleg a várakozásban aludt el. S most ott szuszogott. Mit csináljak vele? Ha felébresztem leharapja a fejem, de ha meg mellé fekszem értelmesebb volna a síromat ásni....
Kényszeredetten felsóhajtott. Előkapart még két penészes takarót, meg egy viszonylag tiszta párnát az egyik szekrény aljából és leheveredett az ágy mellé. Már épp behunyta volna a szemét, mikor...

- Sose hittem volna, hogy ilyen lovagias is tudsz lenni, de hát sokáig azt se hittem el, hogy te képes lennél a legegyszerűbb helyzetmeghatározó bűbájra is.

Olyan hirtelen ült fel, hogy bevágta a vállát az ágy aljába: - Áucs! Mit keresel itt? Mindegy is, ha ébren vagy – kászálódott fel – akár vissza is adhatnád az ágyam.

- Eszemben sincs. Az enyém nincs ilyen puha, valószínűleg azért, mert heverésztem szét az agyam úgy, mint te.

A másik ezen már fel se húzta magát. Napjában több száz ilyet hall a lánytól, mára már immúnissá vált. Hát fogta magát és arrébb nyomta a kéretlen vendéget és befeküdt mellé. Nem foglalkozott a dühös sziszegéssel és azzal sem hogy lila foltok ezreit bökdösik rá.

Azon már annál inkább, mikor a másik egy hatalmas sóhajjal hozzá fészkelte magát. Fejét a mellkasára pakolta, kezét pedig átvetette rajta.
- Mit csinálsz?
- Azt amit te alszom. Reméltem, hogy pont te fel fogod ismerni...
Döbbenten és összezavarodva nézett a lány feje búbjára. - Mit szívtál?

- Elképesztő vagy, Donghae. Hogy tudsz ilyen higgadt maradni? A csatamezőn emberek halnak meg... Ez borzasztó. De én leginkább a te halálodtól félek a leginkább.

- Én nem..

- Hé Donghae. Szökj meg, ha a csatába mész könnyen meghalhatsz. Ezért kell menekülnöd. Tűnj el ebből az akadémiából: most rögtön...
- Korra. Nem fogok olyan könnyedén meghalni. Nincs szándékomban meghalni.

- De te..

- Elég volt ebből. Vagy maradj csendben vagy húzz a szobádba. - érezte ahogy a másik elmosolyodik.

- Elképesztő egy bolond vagy.

- Neked is szép álmokat. - és magához szorította a lányt.