HARCOSOK KLUBJA

2. Csapda

Ahogy egyedül maradtak a pánik robbanásszerűen söpört végig a fiatalokon. Több lány arcán könny csillogott, de még Siwon is megrendültnek tűnt. Ketten voltak, akikre úgy tűnt nincs nagy hatással a hír.

A egyik Donghae volt. Ő ahogy elment a tanár hanyatt vágódott és az arcába húzta a sisakot. Úgy feküdt a porban mintha mi sem történt volna. Nem foglalkozott a mellette álló dermedt és halálsápadt Korrával sem.

Az másik volt, kinek arcán sziklaszilárd elhatározás ült. Kyuhyun felé fordult aki még mindig kissé elnyíló szájjal, a távolodó tanár után bámult. Két ujjal a helyére illesztette az állkapcsát és lágyan megfogta a karját.

- Mintha azt mondtad volna hogy jöhet bármi te megküzdesz vele. Akkor most mitől vagy ilyen sápadt?
- Mi, hogy? Te nem hallottad, hogy mit...?
- De igen. - vágott a szavába; szigorúan összevonta a szemöldökét – Azt hittem keményebb fából faragtak. De sebaj majd én megvédelek édesem.(Kyu hápog) Én hiszek mindenkiben aki itt van. Senki sem fogja elismerni, talán nem is sejtik, de tudjuk hogy erősebbek vagyunk mint egy átlag katona. Engem nem félemlít meg holmi tanulatlan déli. - szegte fel az állát.

Kyuhyun pislogott még párat. Majd hirtelen más szemmel nézett az előtte álló határozott lányra. Egy edzett és kiváló fegyvermestert látott. Csibészen elmosolyodott.
- Még hogy megvédesz mi? Nem vagy kicsit nagyra magaddal?

- Hát, hogy ha be vagy tojva akkor valaki kénytelen lesz eléd állni. Mindig csak úgy össze-vissza hadonászol a nyíladdal.
- Betojva én? Fogalmam sincs miről beszélsz.
- Előttem nincsenek titkaid. Nem tudsz előlem elrejteni semmit.
- Hm? Előtted csak titkaim vannak, bár igaz, hogy bármit megosztanék veled és....

Kagénak igaza van, ha úgy megyünk ki a fontra, hogy arra gondolunk, hogy akár odaveszhetünk akkor tényleg végünk. Nem. Mi győzni fogunk. Rajtuk ütünk és győzni fogunk. S nekem meg kell mutatnom, hogy nem félek, hisz a többiek engem tekintenek vezetőnek. Így gondolkodott Siwon, miután meghallotta barátja és a húga civakodását.

A többiek felé fordult.
- Akkor ideje, hogy megmutassuk, hogy mit tudunk! Hisz mi vagyunk a következő generáció. Oda megyünk végrehajtjuk a kapott feladatot és jövünk haza.

Sokan még csak most ocsúdtak fel döbbenetükből. Persze Enhyukot sem kell félteni, hisz nincs olyan hogy ne bolondozna.

- Ki tudja, ha olyan jól leszünk lehet hogy elengedik az év végi vizsgát és anélkül megkapjuk a papírok, hogy hivatalos katonák vagyunk.

Ezen már mindenki, ha nem is szívből, de mosolygott.

- Sungmin mondja menjünk vacsizni. Az első hivatalos parancsra!

- IGEN! - és az étkezdébe mentek.

Donghae ott maradt.

Siwon vette észre, hogy nem jött velük mikor megérkeztek. Visszament hozzá.
Megállt felette majd egy ideig csak nézte a halkan hortyogó másikat. Komoran szólalt meg.
- Meddig akarod még titokban tartani, hogy te vagy a mágus?

Hae nem felelt. Siwon felsóhajtott és leguggolt mellé.
- Nincs akkora ereje senkinek mint neked, hatalmadban állna egy legyintéssel befejezetté tenni a háborút, te mégis hagyod hogy Korra nap mint nap félholtra átkozzon. Miért?

Donghae olyan hirtelen ült fel és ragadta meg a másik gallérját, hogy Siwon meghökkenve bámult a haragos arcba.
- Sose akartam harcolni. Utálom a háborút és megvetem az erőszakot. Te mégis megzsaroltál, hogy legyek a csapatod tagja.

Engem nem érdekel a te magasztos bosszúd és a többiek vérszomja sem, Én békét akarok. Békés délutánokat, hogy szundíthassak nyugodtan. - mondta olyan közel hajolva, hogy akár egymás pórusait is megszámolhatták volna. Még egy pillanatig farkasszemet néztek, majd Donghae egy újabb hirtelen mozdulattal ellökte Siwont és újra hanyatt feküdt. Arcán újra nyugodt volt, ahogy karjait a tarkója alá téve a csillagokat nézte.

Siwon a lendülettől a hátsójára ült és onnan nézte döbbenten a fiút. Aztán erőt vett magán felállt (kackac) és leporolta magát.
- Gondold végig, amit már egyszer elmostam. Lehet azzal hogy nem használod az erőd téged sem kerít hatalmába, de te se menthetsz így meg senkit. Ha csak tétlenül ücsörögsz attól nem fog megszűnni a háború Donghae. Egyszer majd rájössz hogy nekem volt igazam. Korra is...

- Jó éjszakát zsarnok uraság!

- Jó éjszakát szemellenzős. - Siwon visszament.

Még Korrát is képes belekeverni. Tökéletes uralkodó lesz belőle. Ugyanolyan mint a többi politikus, nem érdeklik a többiek érzései, csakis a saját vélt vagy valós sikereire tud gondolni. Füstölgött magában Donghae. Persze kifelé, szokás szerint semmi nem látszott. Mikor már biztos volt benne, hogy nem lesz már senki a menzán akkor ő is felállt(újabb hahota) és beslattyogott valami harapni valóért.

Majd a szobájába indult, de ahogy végighaladt a folyosón beszélgetések hangját hallotta kiszűrődni az ajtók mögül. Kíváncsi természet lévén mindegyiken behallgatózott egy kicsit.