4. B terv

- Most én tehetek errõl?
- IGEN!
- Ne már! Én nem tudtam, ez lesz!
- Eunhyuk garantáltad, hogy zsír helyre viszel minket.
- Tudom és sajnálom, de...
- Bocsánat kéréssel nem oldasz meg semmit.
Eunhyuk motyogott valamit az orra alá, de senki sem értett belõle semmit.
- Értehetõen légyszí!
- Hát Kyu mondta, hogy itt jót lehet bulizni.
- Neked másra a hibád!
- Igen ez nem szép dolog Hyuk!
- Öhm srácok? - kezdtem óvatosan - pontosan mikor volt, amikor megszívatáttok azon az elsõ randin?
- Ez most mért fontos?
Hae homlokon csapta magát. Most itt ült mellettem, mert legelõször Siwon ért vissza a kocsihoz így õ vezet épp,
- Hát persze, pont egy éve történt!
- Kyuhyun bosszútált volna?
- De tudta, hogy jössz Korra, mert hívtam Kagét, hogy jöjjön. Téged mért akarna megszívatni? - védekezett Yesung.
- Nos igazság szerint, Kage meg engem hívott fel, hogy ma milyen jó lenne egy csajos estét csapni és már többieket is meghívta. De én lemondtam.
- Akkor Kage is tudott róla. 
- Igen valószínű.
- Mondjuk megérdemlítek - mondtam nekik.
- Téged nem zavar, hogy te is belesétáltál ebbe? - döbbent le Hae.
- Nos tulajdonképpen magam köszönhetem, nem? Aki ilyen alakokkal lóg együtt az már csak számítson hasonlókra - vigyorogtam rájuk.
- S akkor most ismétlem magam: Gonosz vagy Korra! - "háborodott" fel Siwon.
- Köszönöm. - vigyorogtam még szélesebben, majd egy ötlet villant át a fejemen. - Mi volna, ha nem adnánk meg magunkat nekik és mégis buliznánk egy nagyot?
- Aha és ezt mégis, hogy akarod megvalósítani?
- Házibuliról hallotatok már? - kérdeztem lekezelõen.
- Remek ötlet! -kiáltot fel HAe.
- Tudom, az enyém. - szúrtam közbe, de Hae a számra tette a kezét, hogy fogjam be. Én csak vigyorogtam és megnyaltam a tenyerét. Erre rám nézett, mire én jöttem zavarba.  Olyan furán nézett rám, mint eddig soha. Olyan volt, mintha valami megmoccant volna bennem a tekinte alatt.
- Szóval ez egy remek ötlet - folytatta még mindig a szemembe nézve. - Mindenkit meghívok hozzám.
- Szuper! -hangzott a srácok kiáltása. Eunhyuk akkorát kurjanott Siwon mellett, hogy ijedt sõförünk majdnem neki ment a szalagkorlátnak.
Közben megpróbáltam végre lehámozni Hae kezét az arcomról, de nem hagyta magát. 
- Csak, ha megígéred, hogy ma már nem leszel többet ilyen. - kérdõn felvontam a szemöldököm - Légy kedves! - súgta a fülembe.
Megforgattam a szemem, de bólintottam, mire levegõhöz jutottam végre.
- És mit csinálnál, ha azt mondtam, volna hogy nem?
- Nos, biztos kitaláltam volna valamit. - kacsintott, majd elkezdte Siwonnak magyarázni, hogy merre forduljon.
Mert Siwonunk hiába volt már haverjánál csak több százszor, nem tudta megjegyezni az utat.

3. Menjünk Bulizni!

Este nyolckor a téren...

"Hol lehetnek már?" ez jár Korra fejében, mikor befordul a sarkon egy menõ sportkocsi. Bömböl a zene belõle, egy kulcstartó kutyust sétáltató idõsházaspár megrovón tekint az autó felé.
Hae hajol ki az ablakon: - Bambulsz? Pattanjál már be!
Észbekaptam és odaszaladtam, mire a kocsi sor meglódult már hátul zsúfolódtam a többiekkel. 
- Sziasztok!
Szia Korra! - visszhangzott a válasz.
Bezzeg Hae és Siwon kényelmesn elfért elõl. - Honnan a francból szereztél te ilyen kocsit Siwon?
- Loptam. - mondja pléhpofával, majd - Gazdagok az õseim és azt hiszik, hogy az együtt töltött idõ hiányát így fejezhetik ki a legjobban. Amúgymintha nem tudnád, azért a Sujus fizetés se roszz - kacsintott.
- Akkor nektek mért nincsen? - kérdeztem a többieket.
- Nos - fogott bele Yesung - Szerintem Siwonnak se lenne, ha nem kapta volna. Tudod nem igazán van idõnk ilyesmivel törõdni. Aztán meg ha valahová menni kell hívok egy taxit, vagy limuzint és elvitettem magam.
A többiek bólogattak.
- Én megörököltem apa autóját. - szólalt meg csendeseb Hae. Kényelmetlen csend lett.
Hogy oldjam valamennyire a légkört megkérdeztem - És hová is mennek az ilyen menõ hírességek, ha tök átlagembermódjára akarnak lerészegedni, s ha azt akarják, hogy ne legyenek meg róluk kényelmetlen cikkek?
Láttam, hogy Hae hálásan pillant rám a visszapillantótükörben.
- Nos ismerek egy nagyon állat helyet. Itt még sose volt probléma. A tulajok tudják, hogy többet keresnek általunk "menõ hírességekkel" mintsem kiadjanak a médiának. - válaszolt Eunhyuk.
- Jé tényleg már délután is akartam kérdezni. Nem tudod Kyuhyun Kagéval tûnt el? - érdeklõdött Yesung.
- Igen, ha jól tudom egész nap romantikáztak valahol.
- Kyuhyun,te csõdör - szólt be Hae. A többiek nevettek.
- Lemaradtam valamirõl?
- Elég sok mindenrõl, ha azt számítjuk, hogy csak egy pár hónapja vagy a cégnél.
Megforgattam a szemem - Meséljetek!
- Arról van szó, hogy ahhoz képest mennyire leragadt most Kagéval. - Siwon nem tudta folytatni, röhögõgörcsöt kapott.
- Nos mikor csatlakozott hozzánk - folytatta Eunhyuk - csaptunk neki üdvözlõ bulit. Mindenfélérõl faggatuk, így arról is, hogy mit gondol a lányokról, a csajozásról - õs is kidõlt.
Hae sietett folytatni - Nos õ kijenlette, hogy ha nagyon befutunk akkor neki, minden este más nõ lesz az ágyában és minden héten más csajjal akar majd a médiában szereplni. Nem is értettük igazán, hogy minek mondja el ezt nekünk, mert ki akar botrány hõs lenni, szóval...
- Mi a lényeg? - kezdtem igazán kíváncsi lenni. - Yesung tovább! - kértem a megmaradt egyetlent, mivel Hae már a szembe forgalom rántotta vissza az autót.
- A lényeg az, hogy õ ugyan nem tudta de az egészet felvettük. S mikor elõször ranmdiztak Kagéval, moziba mentek. Mi akik meg akartuk védeni barátnõnk a csalódástól a film elõtt lejátszattuk a felvételt. Nos gondolhatod Kage kiakadt, de ami furcsa volt ez kyuhyunt is kiakasztotta és addig járt a csaj után míg egy újabb esélyt adjon neki. Kage végül belátta, hogy Kyu nem adja be, ami nekünk is fura volt, mert senki után nem futott ennyit. aztán eltelt egy hét, kettõ és Kyu még most egy fél évvel is kitart mellette. 
- Gondolom nem voltatok a kedvencei az akció után.
- De nem ám! - tért vissza Siwon - úgy került minket mitn a pestist. De mivel mi sem voltunk biztosak a szándékaiban Kagéval szemben, így.. Hát az a hónap az elég fagyos volt. Kyu és a csapat közt.
- Aztén rájöttünk, hogy ezt most komolyan gondolja. Akkor bocsánatot kértünk tõle. Úgy közösen. - mesélt tovább Hae.
- És mit szólt hozzá?
- Azt, hogy köszöni, amit tettünk mert így jött rá, hogy Kage számára mennyire fontos is. - mosolygott Siwon.
- Láthatom a felvételt?
- Az a baj, hogy meg kellett semmisítenünk. Azt az egyet, ami maradt azt meg elkérte. Valószínû, hogy élvezettel égette el valahol. - válaszolt Yesung.
- Ez szép történet.
- Tényleg neked ezt nem kellett volna tudnod? Mármint tudtommal Kage a legjobb barátnõd, általa kerültél hozzánk is.
- Nos valahányszor az elsõ randiról kérdeztem, vagy hogy hogyan is jöttek össze vslshová elterelte a témát. Ebben profi. 
- Jah, tapasztaltuk már mind. - sóhajtott fel Eunhyuk.
- Itt vagyunk. - hívta fel a figyelmünket Hae, arra hogy megállt a kocsival. Észre se vettem, hogy mikor.
- Aztán ezt nem tovább pletykálni! - fenyegettet meg játékosan Yesung. A többiek is figyelmeztetõleg néztek rám.
- Hé! Hát olyannak ismertek? S amúgy is Kagérõl is szó van. Lakat a számon.

Kiszálltunk az autóból, bekanyarodtunka sarkon és megpillanthattuk az épületet. Elõtte egy rakat kiéhezett paparazzival, akik amint megpillantottak minket egybõl gépeiket kezdték el kattogtatni és felénk rohantak, mint valami tehéncsorda.
- EUNHYUK!
Ezzel amilyen gyorsan csak tudtunk visszapattantunk a kocsiba. Hae beletaposott a gázba öt perc se kellett és a csodajármú maga mögött hagyta a földi pokol "menõ hírességek" számára fenntartott egy bugyrát.

2. Kõ, papír olló... további chatparty...

Egy órával késõbb...

H: Mondd csak Siwon tesó, hogy döntsük el, hogy ki vigyen minket haza, ha ez a három jómadár pont egyszerre végzett?
S: Vigyen haza minket az, aki a legrondább...
K,Y: Eunhyuk!
E: Ez nem fair!
H: Igaza van, nem büntethetjük, azért mert így született...
S: Akkor a leghülyébb.
K: Nem hiszem, hogy tudnátok Eunhyuk és Yesung között dönteni ez alapján.
S: Igaz is. Hae neked milyen ötleted van?
H: Hmm. Szkander?
K: Én gyõzzök!
Y: De csak, mert az ellenfeled mindig elröhögi magát.
K: Arról én igazán nem tehetek...
S: Arra gondolsz, amire én?
H: Ha ar gondolsz, amire én akkor igen.
S: Arra gondolok.
H: Akkor minek kérdezted meg?
S: Mert nem vagyok biztos benne.
H: Mndegy. Akkor...
S,H: Korra!
K: Igen? Eldöntöttétek, hogy Hyuk fog vezetni?
E: Már médt én..?!
H: Nem. Te fogzs vezetni.
K: Miért is?!
S: Mert te vagy a leggonosszabb és a legegoistább.
K: Ilyen rangsort mikor állítottatok fel?
Y: Hát amit most lenyomtál abból elég egyértelmûvé vált...
E: Ez az te csak beszólogatni tudsz.
K: Nekem van mire, édes kici Hyukieee!
H: Szerintem pont errõl beszélnek...
K: Most nem mondtam iagazat talán?
S: De ez is igaz. Te vagy a legkegyetlenebb itt!
K: Hmpf. A gáz az srácok, hogy még ha akarnálak se tudnálak titeket haz furikázni.
Y: Már mért nem?
E: Igen. Mondj egy értelmes indokot, amiért ki akarsz bújna a feladat alól!
K: Nincs autóm.
H: Viszem az enyém nem gáz.
H: Tessék mehetünk is. Nyolckor a téren?
E: Nekem oké.
Y: Nekem is.
S: Ott leszek.
K: *cirip*
E: Most ne hogy azt mond, hogy nem tudsz eljönni!
Y: Ühüm, annyira ne legyél sóher.
K: Sóher az anyád Yesung! CSak...
S: Csak?
H: Korra lökjed már. Mi a gáz?
K: Nem tudok vezetni...
E,Y,H,S: *ciripciripciripcirip..*
K: Elvinnélek titeket tudjátok! Hisz én azon jól szórakozom, ha ti isszátok magatok földig.
H,E,S,Y: *ciripcirip*
K: Most nem tehetek róla. Van, amit én se tudhatok!
Y,S,E,H: *cirip*
K: Ne már! MOndjatok már valamit!
S,H,Y,E: Loooooooooool! XD
K:?
S: Te komolyan azon aggódtál, hogy ezért megharagszunk?
K: Hát.. igen...
H: Ezért nem fogunk rád mérgesek lenni, Korra!
K: Köszi!
H: Nincs mit.
E: Se gáz csajszi! 
Y: Ez az tulajdonképpen neked nem is kell majd a jövõbeni csáveszed, majd furikázik veled.
H: Hagyjál már! Tudod, hogy nem hagynám.
S: Akkor sincs gáz.
K: Köszi srácok! De akkor ki fog...?
H: Majd én!
E: De hát te gyõztél hagyd már!
H: Öhm csaltam...
K,H,E,Y: MICSODA?!
H: Egy kóddal eltûntettem õket! Bocsi srácok, de hát utlámo ezt a pályát, így hamar túl lettem rajta.
Y: Én is kérek olyan kódot!
K: Én is!
E: Meg én is!
H: Bocsi megígértem, hogy nem adom tovább...
S: Akkora egy dög vagy. Egy sört sem kapsz tõlem!
H: Hé amikor segítettem, az tényleg én voltam!
S: S én ezt honnan tudjam? De örülj kapsz egy üveggel, mert bírom a pofád. Áll az alku?
H: Áll az alku...
K: Isten vagy és egy idióta, Hae! Léptem, akkor a téren nyolckor?
E: Gondolom igen..
S: Igen ott leszünk!
K: Király! Na csá!

1. Zombie írtás és chat party

H: Donghae, S:Siwon, E:Eunhyuk, K:Korra, Y:Yesung
H: A horadt életbe utlálom õket! Egytõl-egyig!
E: Pusztulj Zombi!
S: Oda is küldj egy kis tüzet Yesung!
K: Küldj oda te, az a te részed! Minket innen mindjárt leszednek.
S: Basszus én mondtam, hogy ne oda álljatok fel, mert ott el lesztek szigetlve tõlünk.
Y: Ellenben mivel mind ide jön mi fogunk a legtöbbet elégetni. Juhhééé!
E: Ez az Yesung tesvér így kell ezt nyomni! 
S: Hae kérlek... A többi debil te legyél az..
K: Hééé, anyád a debil!
H: Az adósom vagy! 
S: kapsz két sört és hagyjál! Ne, ne égesd a fát alattam! Egy ládával. két ládával. Donghaeeee öt ládával! Öttel!
H: Én is így gondoltam.
Y: Hogy te mekkora egy gyökér vagy, Donghae!
E: Hagyjad így lemarad a pontokkal.
K: Gondolkozz már Hyuk, ha a Siwonét is õ nyírja inkább vezetni fog nem?
E: Barom vagy. Míg Siwon nyírja addig a sajátjával nem foglalkozik.
H: talán azért mert én már végeztem a sajátommal. Pancserek...
S: Kurva életbe tényleg végzett!
Y: Aki utolsónak végezz az viszi haza a többieket!
K: Akkor húzunk bele. Mert ma én be akarok baszni.
E: Ki nem?
H: Kinek segítsek?
Y: Más lúzert nem találsz magadnak!
S: Kuss! Lõjj zombit!
K: Tagadhatatlan. Nincs más, akit csõdbe vihetsz!
S: Azt mondtam kuss!
E: Mint mondtuk a gyereket már kisegítetted. Mi férfiak meg elboldogulunk.
S: AZT MONDTAM, HOGY KUSS LEGYEN!
H: Ahogy akarjátok. Én felajánlottam. Csak szólok, hogy pont hármatok felé újabb ötven tart.
E,Y,K: DONGHAEEE!
S: *ciripcirip*
E: Siwon egyetlen szót se! Egyetlen kurva szót se!
S: Én meg se...
E,Y,K: KUSS LEGYEN!

3. Az utolsó éjszaka

A hozzá legközelebb eső ajtó Heechulé volt. Rátapadt az ajtóra. Azonnal elkapta a fejét és elvörösödött. Odabent Heechul és Janho szeretkezett. Iszonyú hangosan.

- Heecusod meghalna nélküled Janho...

Heecus?....Juj. EZT nem akartam tudni...

Megrázta a fejét és a következőhöz lépett. Ez Kyuhyun szobája volt és Kage hangja hallatszott ki.
- Holnap majd ha ott leszünk és egy vandál elkap téged, ugye tudod hogy először téged lőlek le?
- Igen. Bár igazán elkeserít hogy ennyire lenézed azt aki megtalálta a neked való harcmodort, megtisztelő lenne ha te általad halnék meg.
- Akkora egy idióta vagy.
- Köszönöm.
Nevettek.
Hm ezek zárt ajtó mögött se másak?

Lépteket hallott közeledni közeledni a nők oldala felől. Beugrott a szekrény mögé. Ajtó nyitódott és csukódott. Siwon ajtaja.

Odasurrant és itt is behallgatózott.
- Na Rae mért nem alszol már?
- Látni akartalak.
- Miért? - egy ideig csend majd.
- Akármi is történik majd holnap én...
- Ne mondd ki!
- De hát akkor sohase mondhatom ki, hogy...
- NA RAE!
-Azt hittem, hogy te... hogy, te és én...
- Én is téged, de...nem tudok tiszta fejjel gondolkozni, akárhányszor a közelemben vagy. Most is nézd meg mit tettél velem? Össze-visszahadoválok...Kiabáltam veled. Én félek mégis elhatároztam magam, hogy új világot hozok létre. Akarlak téged, de ha eközben nem tudok racionálisan gondolkozni én...
- Szeretlek Siwon és..
- Hát egyáltalán nem figyeltél rám? - kétségbeesett. Ilyen is lehet a hős Siwon kétségbeesik egy lánytól?

- … és félsz, hogy elvonom a figyelmed, hogy nem tudsz racionális maradni, de vedd észre már most sem vagy az. Ember vagy Siwon, mint mindenki más, neked is szükséged vana szeretetre, a szerelemre és megadom neked. Meg akarom adni. Ne! Ne szólj egy szót se... egyetlen árva szót se többet...
Ruhasuhogás és ágynyikorgás. Csókolozás és elhajintott csizma. Heves lélegzet, kéjes nyögeések. Na erre már nem vagyok kíváncsi...

Sungminhez is behallgatott, de csak valami dorombolás hallatszott ki a szobából. Ez átváltozva alszik? Természetes ilyen dolgot művelni? Megrázta a fejét és végre belépett a saját szobájába ám meglepődve torpant meg az ajtóban.

Korra, aki fogalma sincs, hogy mért jött hozzá, aludt az ágyán. Valószínűleg a várakozásban aludt el. S most ott szuszogott. Mit csináljak vele? Ha felébresztem leharapja a fejem, de ha meg mellé fekszem értelmesebb volna a síromat ásni....
Kényszeredetten felsóhajtott. Előkapart még két penészes takarót, meg egy viszonylag tiszta párnát az egyik szekrény aljából és leheveredett az ágy mellé. Már épp behunyta volna a szemét, mikor...

- Sose hittem volna, hogy ilyen lovagias is tudsz lenni, de hát sokáig azt se hittem el, hogy te képes lennél a legegyszerűbb helyzetmeghatározó bűbájra is.

Olyan hirtelen ült fel, hogy bevágta a vállát az ágy aljába: - Áucs! Mit keresel itt? Mindegy is, ha ébren vagy – kászálódott fel – akár vissza is adhatnád az ágyam.

- Eszemben sincs. Az enyém nincs ilyen puha, valószínűleg azért, mert heverésztem szét az agyam úgy, mint te.

A másik ezen már fel se húzta magát. Napjában több száz ilyet hall a lánytól, mára már immúnissá vált. Hát fogta magát és arrébb nyomta a kéretlen vendéget és befeküdt mellé. Nem foglalkozott a dühös sziszegéssel és azzal sem hogy lila foltok ezreit bökdösik rá.

Azon már annál inkább, mikor a másik egy hatalmas sóhajjal hozzá fészkelte magát. Fejét a mellkasára pakolta, kezét pedig átvetette rajta.
- Mit csinálsz?
- Azt amit te alszom. Reméltem, hogy pont te fel fogod ismerni...
Döbbenten és összezavarodva nézett a lány feje búbjára. - Mit szívtál?

- Elképesztő vagy, Donghae. Hogy tudsz ilyen higgadt maradni? A csatamezőn emberek halnak meg... Ez borzasztó. De én leginkább a te halálodtól félek a leginkább.

- Én nem..

- Hé Donghae. Szökj meg, ha a csatába mész könnyen meghalhatsz. Ezért kell menekülnöd. Tűnj el ebből az akadémiából: most rögtön...
- Korra. Nem fogok olyan könnyedén meghalni. Nincs szándékomban meghalni.

- De te..

- Elég volt ebből. Vagy maradj csendben vagy húzz a szobádba. - érezte ahogy a másik elmosolyodik.

- Elképesztő egy bolond vagy.

- Neked is szép álmokat. - és magához szorította a lányt.

HARCOSOK KLUBJA

2. Csapda

Ahogy egyedül maradtak a pánik robbanásszerűen söpört végig a fiatalokon. Több lány arcán könny csillogott, de még Siwon is megrendültnek tűnt. Ketten voltak, akikre úgy tűnt nincs nagy hatással a hír.

A egyik Donghae volt. Ő ahogy elment a tanár hanyatt vágódott és az arcába húzta a sisakot. Úgy feküdt a porban mintha mi sem történt volna. Nem foglalkozott a mellette álló dermedt és halálsápadt Korrával sem.

Az másik volt, kinek arcán sziklaszilárd elhatározás ült. Kyuhyun felé fordult aki még mindig kissé elnyíló szájjal, a távolodó tanár után bámult. Két ujjal a helyére illesztette az állkapcsát és lágyan megfogta a karját.

- Mintha azt mondtad volna hogy jöhet bármi te megküzdesz vele. Akkor most mitől vagy ilyen sápadt?
- Mi, hogy? Te nem hallottad, hogy mit...?
- De igen. - vágott a szavába; szigorúan összevonta a szemöldökét – Azt hittem keményebb fából faragtak. De sebaj majd én megvédelek édesem.(Kyu hápog) Én hiszek mindenkiben aki itt van. Senki sem fogja elismerni, talán nem is sejtik, de tudjuk hogy erősebbek vagyunk mint egy átlag katona. Engem nem félemlít meg holmi tanulatlan déli. - szegte fel az állát.

Kyuhyun pislogott még párat. Majd hirtelen más szemmel nézett az előtte álló határozott lányra. Egy edzett és kiváló fegyvermestert látott. Csibészen elmosolyodott.
- Még hogy megvédesz mi? Nem vagy kicsit nagyra magaddal?

- Hát, hogy ha be vagy tojva akkor valaki kénytelen lesz eléd állni. Mindig csak úgy össze-vissza hadonászol a nyíladdal.
- Betojva én? Fogalmam sincs miről beszélsz.
- Előttem nincsenek titkaid. Nem tudsz előlem elrejteni semmit.
- Hm? Előtted csak titkaim vannak, bár igaz, hogy bármit megosztanék veled és....

Kagénak igaza van, ha úgy megyünk ki a fontra, hogy arra gondolunk, hogy akár odaveszhetünk akkor tényleg végünk. Nem. Mi győzni fogunk. Rajtuk ütünk és győzni fogunk. S nekem meg kell mutatnom, hogy nem félek, hisz a többiek engem tekintenek vezetőnek. Így gondolkodott Siwon, miután meghallotta barátja és a húga civakodását.

A többiek felé fordult.
- Akkor ideje, hogy megmutassuk, hogy mit tudunk! Hisz mi vagyunk a következő generáció. Oda megyünk végrehajtjuk a kapott feladatot és jövünk haza.

Sokan még csak most ocsúdtak fel döbbenetükből. Persze Enhyukot sem kell félteni, hisz nincs olyan hogy ne bolondozna.

- Ki tudja, ha olyan jól leszünk lehet hogy elengedik az év végi vizsgát és anélkül megkapjuk a papírok, hogy hivatalos katonák vagyunk.

Ezen már mindenki, ha nem is szívből, de mosolygott.

- Sungmin mondja menjünk vacsizni. Az első hivatalos parancsra!

- IGEN! - és az étkezdébe mentek.

Donghae ott maradt.

Siwon vette észre, hogy nem jött velük mikor megérkeztek. Visszament hozzá.
Megállt felette majd egy ideig csak nézte a halkan hortyogó másikat. Komoran szólalt meg.
- Meddig akarod még titokban tartani, hogy te vagy a mágus?

Hae nem felelt. Siwon felsóhajtott és leguggolt mellé.
- Nincs akkora ereje senkinek mint neked, hatalmadban állna egy legyintéssel befejezetté tenni a háborút, te mégis hagyod hogy Korra nap mint nap félholtra átkozzon. Miért?

Donghae olyan hirtelen ült fel és ragadta meg a másik gallérját, hogy Siwon meghökkenve bámult a haragos arcba.
- Sose akartam harcolni. Utálom a háborút és megvetem az erőszakot. Te mégis megzsaroltál, hogy legyek a csapatod tagja.

Engem nem érdekel a te magasztos bosszúd és a többiek vérszomja sem, Én békét akarok. Békés délutánokat, hogy szundíthassak nyugodtan. - mondta olyan közel hajolva, hogy akár egymás pórusait is megszámolhatták volna. Még egy pillanatig farkasszemet néztek, majd Donghae egy újabb hirtelen mozdulattal ellökte Siwont és újra hanyatt feküdt. Arcán újra nyugodt volt, ahogy karjait a tarkója alá téve a csillagokat nézte.

Siwon a lendülettől a hátsójára ült és onnan nézte döbbenten a fiút. Aztán erőt vett magán felállt (kackac) és leporolta magát.
- Gondold végig, amit már egyszer elmostam. Lehet azzal hogy nem használod az erőd téged sem kerít hatalmába, de te se menthetsz így meg senkit. Ha csak tétlenül ücsörögsz attól nem fog megszűnni a háború Donghae. Egyszer majd rájössz hogy nekem volt igazam. Korra is...

- Jó éjszakát zsarnok uraság!

- Jó éjszakát szemellenzős. - Siwon visszament.

Még Korrát is képes belekeverni. Tökéletes uralkodó lesz belőle. Ugyanolyan mint a többi politikus, nem érdeklik a többiek érzései, csakis a saját vélt vagy valós sikereire tud gondolni. Füstölgött magában Donghae. Persze kifelé, szokás szerint semmi nem látszott. Mikor már biztos volt benne, hogy nem lesz már senki a menzán akkor ő is felállt(újabb hahota) és beslattyogott valami harapni valóért.

Majd a szobájába indult, de ahogy végighaladt a folyosón beszélgetések hangját hallotta kiszűrődni az ajtók mögül. Kíváncsi természet lévén mindegyiken behallgatózott egy kicsit.

HARCOSOK KLUBJA

 1. A küldetés

„Siwon. Jól figyelj rám. Nem számít ki ócsárol téged, mert sok embert fogsz találni, akik szeretnek majd. Ezért még ha nem is leszek itt, nem leszel egyedül.”

Ezek voltak anyám utolsó szavai mielőtt meghalt. Olyan fiatal volt és olyan szép.

Apám nemes, a király jobb keze. Anyám pedig egy közember lánya volt. Kutyának se kellettem. Apám és féltestvéreim gyűlölnek mert úgy érzik már a puszta létezésemmel is bemocskolom a nevüket.

S talán így is van. Egy magányos farkas vagyok én. Számtalanszor tűrtem hogy becsültembe tiporjanak vagy hogy szinte halálra verjenek sötét átjárókban. De én csak tűrtem és erősödtem.

Beléptem a Katonai Akadémia növendékei köze és hamar hírnevet szereztem magamnak szorgalmamról. Bosszúra szomjaztam. Persze nem vertem nagy dobra.

Borzasztóan gyerek és ostoba voltam. Nem, nem ostoba. Inkább csak keveset tudtam a világ dolgairól és senki sem volt akkoriban aki betöltötte volna a szerettem halála keltette mélységes űrt.

Azóta sok minden megváltozott, pedig csak két év telt el. (Ma sem vagyok aggastyán XD) Összebarátkoztam a korombeliekkel és rá kelet jönnöm, hogy nem én vagyok az egyetlen sérültje ennek az igazságtalan világnak. Mára már nem a bosszút mind inkább a egy olyan országra vágyom, ahol nem mocsok hozzá nem értő, csak a saját javát szem előtt tartó nemesek irányítják társadalmunkat.

Forradalmat akarok. De nem csak mellettem állnak sokan. Sajnos azonban még várnunk kell. Még nem jött el a mi időnk. Még gyengék vagyunk és kevesen.

Addig is edzünk a változásra és ha majd itt az idő mi készen fogunk állni.

DURR.

- Gyerünk már Donghae nem hiszem, hogy csak ennyire vagy képes!

- Hagyjál már lógva Korra. Megyek aludni.

- Most keltél fel!

- Nem igaz. Már egész két órája céltáblának használsz...

- Hátha vennéd a fáradtságot és komolyan vennél, akkor néha egy egyszerű védőpajzs kiszórásával is megvédhetnéd magad.

- Túl problémás, s mint mondottam megyek aludni.

- Rrrrr...

-Korra nyugi van. Sungmin mondja pihenj.

-Igen szépségem árt a bőrödnek ha grimaszokat vágsz.

- Ti ezt nem értitek Min, Kage. Ez az idióta egy istenverte lustaság. Egy percig sem fogja húzni a harcmezőn.

Siwon mosolyogva nézte megtalált barátait. Lassan Kyu és Na Rae is csatlakozott a társasághoz. Persze miközben azt taglalták, hogy Hae mennyire szerencsétlen de ezzel nincs mit kezdeni, hisz szakácsnak még mindig tökéletes, a szóban forgó illető elterült egy fa alatt és bealudt persze csak addig míg Korra rá nem zúdított egy vödör jeges vizet.

Szóval csak a szokásos súrlódások.

Igen. Megváltoztatjuk a világot.

Hirtelen összerezzent mikor valakik megérintették a két oldalán. Kage és NaRae.

Kage belebokszolt az oldalába

- Már megint marhaságokon töröd a fejed mi bátyus? Haszontalan vagy.

- Gyere – fogta meg kezét NaRae – Segíts nekem a kém teknikákban.

- Megyek megyek már. Kage neked nem Kyuhyunnal kéne gyakorolnod? Biztos van még pár kötelező pár órátok

- Már meg volt.

- Mi az hogy...

- Korábban kezdtünk.

- Azt hiszem ki kell nyírnom valakit.

- Meg ne próbáld nekem tönkre tenni a dolgokat. De igazad van, még nem néztük át a szexmágiát azt hiszem abból igen csak el vagyunk maradva.

- Teee. Megállj.

- Hagyd már. Tudod hogy Kyuhyun sose bántaná.

- te ezt nem érted. Kage nekem olyan mintha a …

- Húgod lenne. Nekem meg a legjobb barátnőm. Hogy képzelheted hogy hagynám hogy bármi baja essen? Legalább bennem bízhatnál, ha a HÚGODBAN nem is.

Várj kérlek nem akartalak megsérteni. - fogta meg NaRae vállát, de a lány makacsul a földet bámulta – Tudom, hogy te csaja legjobbat akarod nekem. Te vagy az akiben feltétlenül megbízhatok. A többiekben is megbízom de vannak dolgok – tudod miről beszélek – amiket nem oszthatok meg velük még Kyuval és Kagéval sem. De veled igen és ezt sose feledem. Bocsáss meg. Azt hiszem csak túlságosan féltem a szeretteimet.

- Ne légy butus nem haragudtam rád. - fogta meg az arcát s mélyen a szemeibe nézett – te vagy a vezetőnk és azért bízzuk rád magunkat mert tudjuk hogy te mindannyiunkat meg akarsz és meg fogsz védeni. Azért edzünk nap nap után hogy melletted állhassunk majd egy nap mikor elfoglalod a trónt. Giszük hogy te leszel a valaha volt legjobb király e földön. Túlságosan féltesz valakit? Olyan nincs most – te szíved határtalan és ez tart együtt minket. Ez húz engem hozzád oly közel – pirult el végül a lány.

Siwon két tenyere közé fogta a csinos arcot melyen édes pír ült. Orron puszilta a lányt majd átölelte és így morogta a fülébe.

- Bocsáss meg de még nem lehet. - érzete ahogy a lány belemarkol a hátába.

- Nem baj én várok rád addig míg kell. Ezt olyan jól tudod ahogy én azt hogy egyszer majd eljön az is, hogy együtt lehetünk.

Siwon még egyszer magához szorította a lányt, majd kézen fogva mentek vissza csapathoz.

****
- Végzősök ide hozzám!

A csapat szokásához híven a gyakorlótelepen edzett, mikor az egyik tanár megjelent és hívta őket.
Egy tanár jelenléte itt igazán furcsa jelenségnek számított ezért még Donghae is a tanár elé tolta a képét.

- A déliek hadat üzentek nekünk. A Tábornokok Tanácsa úgy döntött, hogy ti is részt vesztek a kitörő háborúban, mint felderítő csapat. Holnap este már a határon kell lennetek, Shinuiju-nál. Mivel a hírek szerint ott csak pár hozzátok hasonló felderítő csapat lesz, nem kell aggódnotok. Tekintsétek úgy rá, mint egy terep gyakorlatra. Persze itt az életetek is tét lehet.

A tanár még egyszer szét nézett a döbbent arcokon, majd szó nélkül sarkon fordult és ott hagyta őket.

Scandal

- Anya honnan van ez szék?

- Ez? Hát a nagyapád készítette nekem.

- Igen? Nagyapa? De hát hogy tudott ő ilyet csinálni? Mármint úgy értem, hogy ő egy üzletember és nem éppen olyannak ismerem aki össze koszolja a kezét ilyesmivel.

- Donghae ne beszélj úgy a nagyapádról, mintha tehetetlen lenne. Azt mondta ő készítette tehát az úgy is van.

- Na, és milyen alkalomból kaptad?

- Sokszor volt úton, mint most is és már akkor is hozott valamit mindig.

- Tehát miközben valami extra üzleti úton volt, a fáradtságos nap után neki állt faragcsálni az ő pici lányának csak hogy adhasson valamit? Ah-ha, értem.

- Donghae! Egyszerűen nem fér a fejembe, hogy mért nem bírsz kijönni vele. Meg se próbálod megérteni őt.

- Nem, ez pont fordítva van én nem értem meg az unokámat.

- Apa! Mikor értél vissza? Mért nem szóltál, hogy jössz eléd mentem volna! Nem kellet volna még két hetet Új-Zélandon lenned?

- Hát máris elküldenél? Ez igazán megható! Akkor oda se adom amit hoztam...

- Hát tudod az ajándék jöhet de...

- Te sose javulsz meg Rae!

- Tudod hogy hiányoztál! Donghae te nem köszönsz a.... Hát már megint! Én egyszerűen nem értem.

- Hagyd csak most ilyen korszakban van. Tudhatnád mindannyian át estünk rajta.

- De húsz éves igazán kinőhetné már, hogy inkább megszökik a problémák elől, mármint nem úgy értettem...

- Tudom én, hogy értetted. De majd a férfiak lerendezik ezt egymás között.

- Ahogy gondolod. Szóvaaal miről is volt szó az előbb? Mit hoztál?

- Ígérem megkapod de most inkább beszélnék Donghae-val. Nem szólnál addig a férjednek, hogy megérkeztem. Amint visszajövök szívesen leülnék vele egy parti sakkara. Olyan rég volt már...

- Francba a vénemberrel. Mit keres itt? Úgy pöffeszkedik itt mint mintha az ő otthona lenne ez a ház. Mégis mit gondolt bejelentés nélkül beállít ide. A francba...

- Mivel azért élhetsz ilyen fényűzésben gondolom nem bánnod ha meglátogat az akitől a Lexus autódat vagy a belépődet a legmenőbb egyetemre megkaptad. Bár igaz az utóbbival te nem éltél mert valami hóbortból te inkább az álmaid színpadán bugriskodsz.

- A drága autódat aznap eladtam és visszautaltam a számládra, bár egy ilyen embernek aki azt se tudja már mekkora vagyona van fel se tűnik, ha pár milla fel vagy eltűnik. Az éneklést pedig te sose fogod megérteni, így nem is várom el tőled. Miért jöttél utánam. Azt hittem nekünk nincs miről beszélnünk.

- Mivel te leszel majd az örökösöm...

- Nem érdekel a pénzed nagyapa. Van nekem bőven elég. Én keresek úgy egy rakást, hogy közben nem nyomorítok meg senkit.

- Ezt örömmel hallom ugyanis nem állt szándékomban egy fityinget is rád pazarolni.

- Akkor?

- Azonban sajnos a céget másra nem hagyhatom. Holnap várlak reggel nyolckor, bár mondjuk úgy se fogsz te lusta disznó beérni, de muszáj betanulnod a szakmába.
- Neked elment az eszed nagyapa. Én nem leszek parazita.

Nightmare, sweet, nightmare...

S álmomban újra ott állok.

Szakad az eső, annyira nem vészes, csupán a szövetkabátom nem bírja így lassan az alatta lévő pulcsi is átázik. Nem zavar, hisz szeretem a vizet s már a megfázás sem fenyeget. Egy fél hete taknyolok már, ezt ki nem szarja le már?
Előttem kovácsolt vas kerítés mögött téglás épület. Olyan megnyugtató a látványa, olyan nosztalgikusan barátságos, ám tiszteletet parancsoló is egyben. A régi sulimra emlékeztet. S talán a szép emlékek vagy inkább a jövőmbe vetett hitem miatt legszívesebben átugranám az akadályt és átölelném. Az egészet.

Ilyenkor arra gondolok hogy én miért nem vagyok Nyúlányka, vagy az a szőke ribanc a Fantastis Fours-ból, akkor még sikerülne is.
Nem kellene itt ácsorognom a buszra várva, hogy haza vigyen. Nem van a helyem. Otthon kéne magolnom ahelyett bámulom vágyaim helyszínét. Már csak azért is, mert ha nem vagyok szorgalmas hiába vágyom rá, mindez csak keserű álom marad.

S mégis itt vagyok.... Ellógtam a felkészítő órát (nem mintha a többieknek feltűnne a hiányom) és a reflektorok gőzét bűvölöm.
Láng alakja van és ráhulló cseppektől felsistereg néha-néha. Végül is ő bűvöl meg engem.

Egyedül én vagyok a belátható környezetemben. S ki más is lenne itt?
Az mp4-em a következő számra vált és felcsendül a hangja: You're like a queen and beautiful. I just can't be without you girl.
Az előzőnél fel kellett hangosítanom mert halk volt a felvétel amit letöltöttem így ezerrel robban be a fülembe az édes hangja. Megolvasztja szívem.

Fogalmam sincs mikor esett le hogy nem a füleben hallom a hangját, hanem ott áll mögöttem. De egyszer csak ott volt, éreztem a ahogy nyakamnál kileheli a levegőt.

Nem tudtam s nem akartam mit kezdeni a helyzettel. Tovább csodásztam a gőzlángokat és azon gondolkodtam, hogy nem is én lennék, ha nem talált volna meg.

Igaz megígérte nekem. Helyesebben szólva megfenyegetett, de hát érdekelnek az unalmas részleteket.

Szerettem és elárult. Szeretett és én megcsaltam. Mindketten bűnösök voltunk és hiába mutogatnék rá, hogy ő kezdte és mégis mit várt azok után amit tett ellenem.... mégis úgy érzem ugyanolyan vétkes vagyok én is mint ő.
- Korra.

- Igen?

- Mit csinálsz itt?

Végre szembe fordultam vele. A szemébe néztem és láttam. Leláttam a szívéig és láttam a sebet, amit én okoztam. Láttam a heget, amit az okozott, hogy engem bántott. Tudom, hogy ő ugyanezt látta az én szívembe. Már beforrt, de a varr még túl friss volt ahhoz, hogy anélkül lehessen piszkálni fel ne szakadna.

- Mi lesz velünk, Hae?

- Tudtad, hogy nem tehettem mást.

- Akkor még nem. Itthon tudtam meg.

- Tessék? De HyunAe azt mondta, hogy elmondta. Mért hazudott volna? Korra ennyire … - nem tudja kimondani – már a szemembe hazudsz?

- Ő szerelmes beléd, és hiába a volt a barátom, bármit megtenne érted. Úgy érzi, hogy én hoztam rád az összes bajt, ezért elszakított tőled, hogy ne árthassak neked.

- HyunAe, de hát az unokatestvérem, hogy lehetne ….sose vettem észre, hogy megváltozott volna viselkedése. Olyan nekem, mintha a nővérem lenne... Én ezt nem hiszem el.

- Persze, hogy nem változott, ha gyerekkora óta oda van érted. S már nem kell hinned nekem, ha nem akarsz.

Elfordult tőlem. A pár száz méterre lévő autó áradatot figyelte. Tudom ,hogy nem kellene bolygatnom, de mióta megtudtam az igazat róla csak egy kérdés pörgött a fejembe.

- Biztos voltál a tervedben?

Visszanézz rám és értetlenség tükröződik a fekete gyémántokban.

- Úgy értem, honnan tudtad biztosra, hogy a déliek nem fognak megölni?

Szilánkokra hullik a drágakő. S én már tudom a választ anélkül, hogy kimondaná. Darabokra hullik a szívem.

Tudja, hogy nem kell már, mégis válaszol.

- Nem. Nem tudtam.

Azt akarom , hogy neki jobban fájjon, mint nekem. Mégsem tudok semmi, olyat mondani neki amivel megbánthatnám. Nem azért, mert nem jut eszembe több ezer variáció rá, hanem mert képtelen vagyok rá.

Mindezek után is még, én még mindig szeretem, s úgy érzem szeretni is fogom mindörökre.

De megbízni már nem tudok benne. Tudom, hogy én is megbántottam, de sose hoztam veszélybe. Sose játszottam az életével.

- Korra én nem tehettem mást.

- Mért nem? S ha nem is, miért pont engem tettél meg a csalinak?

- Mert téged sorsoltunk ki?

- Egy rohadt játékkal döntöttétek el, kihaljon meg a cél érdekében?- emelem fel a hangom

- Neked lett volna jobb ötleted? Milyen más módon akartad eldönteni, hogy ki legyen az? Valamiért senki sem jelentkezett a feladatra. Leetuk igen, de benne nem bízhattunk. Azóta mint megtudhattuk joggal. Szerinted nekem kellemes volt az egyetlent... - eddig szinte üvöltött de itt olyan hirtelen higgadd le hogy ez jobban megijeszt mint az amikor kiabálni kezdett, - Az egyetlent akiről biztos voltam, hogy szeret. Az egyetlen aki mindig minden körülmények között mellém állt. Az egyetlen aki azután is normális emberként kezelt miután megtudta, hogy én vagyok a mágus. Az egyetlen. Te vagy az egyetlen anyámon kívül, akit szeretek.

Nagy levegőt vett és két kézzel közre fogta az arcomat. Én tágra nyílt szemekkel meredtem rá. Mukkani se mertem.

- Mert szerettelek mióta megismertelek. Szeretlek még most is és nem tudok nélküled élni. Kérlek. - annyira halkra fogta a hangját hogy fülelnem kellett a vízcsobogás mellett. - Kérlek ne hagyj el engem. Gyűlölj halálodig, nem kérem hogy bocsáss meg, bár én már rég megtettem, csak kérlek. Könyörgöm légy mellettem. Kínozz, csak te légy az vagy végezz velem, bármit ha nem kell a elviselnem azt űrt ami nélküled az őrületbe kerget...-halt el teljesen a hangja.

Arcát a vállamba temette, karjaival átölelt. Néma zokogás rázta vállait.

Mit tettem?

Képtelen vagyok neki több fájdalmat okozni. Még nem tudok neki megbocsátani,de abban igaza van hogy nélküle nem élet az élet.

- Én is Hae. - szorítom hát magamhoz.

Hitetlenkedve pillant rám. Döbbenetében a könnyei is elapadtak, ajkai valamit tátogtak, de én nem tudtam leolvasni róluk semmit.

Most én fogtam meg arcát. Olyan volt mint egy kis ötéves, krokodil könnyekkel a szeme sarkában.

Letöröltem őket.

- Azért jöttem el onnan mert féltem hogy nem tudok ellenállni neked miközben az eszem csak veszélyt jelzett akárhányszor csak rád gondoltam. El akartalak felejteni. Erővel nem gondolni rád, de nem ment. Ennek ellenére úgy gondoltam ha távol tartom magam tőled akkor minden megoldódik. Egyszer csak nem jutsz többet az eszembe. Új életet kezdhetek és kész. De én szeretlek és ezt tagadhatom a végtelenségig.

Előrehajoltam és lágy csókot leheltem ajkaira mikor elhúzódtam tőle még mindig be volt hunyva a szeme.

- Ártottunk egymásnak és ezt nem lehet semmissé tenni – ijedten pillantott rám – de képtelenek vagyunk egymás nélkül élni. Majd megoldjuk valahogy.

- Köszönöm – lehelte a számra.

- Ne tedd, csupán csak magamnak akarlak.

- Hmm az pont jó. - morogta vissza miközben már ajkaimat marta.

Megérkezett a busz. Kézen fogva szálltunk fel, ám pont mielőtt az ajtó bezárult volna hátrataszított s egyben megtartott. Tőle függtem és a pánik a fellegekbe emelkedett bennem, ahogy aszemébe pillantva olyan rossz indultatott véltem felfedezni amit még senkiében sem. Mégis mikor fülemhez hajolt, hangja olyan édes volt akár a méz, megborzongtam

- Muszáj ezt tennem kedvesem. Ha legközelebb találkozunk majd megérted. Addig is most higgy nekem. - pillekönnyű puszit nyomott az arcomra és a következő a szekundumban már újra az esőben voltam a koszos macskakövön fájó hátsóval.

Leestem az ágyamról. Még tiszta kómás voltam és látni véltem őt magam előtt.

Ott állt a lépcső tetején, szemén átvillant valami, ami leginkább bűntudathoz hasonlított, de az is lehet, hogy a visszatükröződő fény csillant meg, majd gonoszan elvigyorodott. Gúnyosan csókot dobott nekem, majd mikor a busz elhajtott ő integetett nekem. A buszon nem volt rajta kívül senki. Mondom senki: sofőr sem...

Most mi volt ez? Álom vagy valóság?

Végigpörgettem magamban a beszélgetésünket, de egy kukkot sem értettem az egészből. Abban azonban biztos vagyok, hogy mialatt álmodtam az egészet mindennek volt értelme.

Pár óra múlva már csak emlékeztem, hogy egy épület előtt álltam álmomban. A kovácsolt vas kerítésre és a gőzölgő-sistergő reflektorra.

Ezt álmodtam a következő hónapban szinte minden éjszaka. Azért szinte mert voltak olyan napok mikor nem emlékeztem arra hogy álmodtam-e egyáltalán valamit.

Néha felrémlett egy gyönyörűen szép fekete szép szempár és még ritkábban a hozzátartozó angyali arc. Nem tudtam ki ő és mért álmodom vele. De minden reggel olyan rossz érzés fogott el, hogy esténként lassan nem mertem elaludni s a kialvatlanság gyengévé és labilissá tettek.

S akkor egy hónappal az után, hogy először álmodtam ezt, megláttam őt éberen is.

Ott énekelt a monitoron. Ott énekelt : My Beautifuuul, My Beautiful.

A hangja adott löket miatt vissza tudtam idézni az egész álmot. Bár a párbeszédet nem értettem és az sem jutott eszembe, hogy mi történt miután megcsókolt, de talán semmi.

Délután vásárolgatni mentem a barátaimmal, de hirtelen mindegy volt hova nézek, mert mindenhol őt láttam. Ő volt a reklámplakátokon, az ő arcát viselték az eladónők és a vásárlók, a barátaim. Belenéztem egy kirakatba de visszatükröződő üvegen is őt láttam. S csak nézett rám démoni tekintettel.

Majd mind megszólaltak, beleértve „engem” is.

- Úgy szeretlek, hogy majd megeszlek.

Egyszerre támadtak rám és haraptak belém. Marcangolták a húsom, s ahogy újra a kirakatba pillantottam láttam, ahogy a szám mely akkor inkább nem is az enyém, hanem ezé férfié volt, a saját arcát marja szét. S én éreztem. Gonoszan meredtem magamra. Belül felsikoltottam.

Mint akibe egy körzővel vágtak hátba, úgy ültem fel az ágyban. Patakokban csurgott rólam a víz, a hálóing is teljesen rám ragadt. Remegtem, reszkettem. Átöleltem magam és visszadőltem. Elaludni nem mertem újra, így csak bámultam a falat és próbáltam elfelejteni a szörnyűséget, de nem ment, mert túlságosan is élethűek voltak a képek. A testemen éreztem a harapásnyomokat, bár tudtam hogy nincsenek ott.

Másnap

Kipihenten és energikusan ébredek. Hát igen sok pia és egy remek szex partner remek módja egy kellemes este eltöltésének.

Mellettem ugyan nem fekszik már senki de hallom ahogy valaki hamiskásan dúdol a zuhany alatt és reggeli illatát is érzem már. Rendes lányt fogtam ki. Remek...

Magamra rántom a köntösöm és kivánszorgások a konyhába. A csaj épp most jön ki fürdőből. Rám néz és szégyenlősen rám vigyorog. Te jó ég? Ugye nem az a típus aki reménykedik a folytatásban? Szegénykét majd le kell törnöm. Kegyetlenül.... Egyáltalán hogy is hívták? Külföldi nevet használt... Hmm, Anna, Rachel, Melissa? Melyik?

- Ö jó reggelt. -mormogom oda neki.

- Neked is. Amúgy ha nem emlékszel a nevemre Korrának hívnak. Reggelizünk?

- Öh igen, persze. De mi az hogy nem tudom a neved? Hisz...

- Ó, ne tettesd már magad Donghae. Elég egy éjszakás kalandom van már ahhoz tudjam melyik hím elég laza ahhoz hogy akár a partnere nevét se jegyezze meg.

- Szóval akkor...?

- Többször nem tudsz az ágyadba csábítani.

- Az jó.

- Nos ez ugyan sértő. Azért te nem voltál olyan rossz.

- Nem úgy értettem! Én csak..

- Egyél már te lüke és menj zuhanyozni. Úgy se ébredtél még fel minek próbálsz értelmesen társalogni mikor mindketten tudjuk hogy jelenleg még képtelen vagy rá.

- Imádlak Korra! Akkor jó étvágyat. - és valóban megragadott a közvetlen stílusa.

- Neked is.

Szóval hallgattam a csajra : bekajáltam, lezuhanyoztam és mikor indulnom kellett felajánlottam hogy elviszem egy darabig ha szeretné.

- Megköszönném. De csak akkor ha megengedsz nekem valamit.

- Oké. - egyeztem bele arra gondolva hogy egy utolsó csókot vagy valami szokásos lányos dolgot kér tőlem. Bődületeset tévedtem.

- Nem szó sem lehet róla.

- De hát megengedted!

- inkább menj gyalog. Hisz ha csak kocsikázni akarsz akkor nem sietsz.

- Dehogynem sietek pont ezért kérem a kulcsokat. Megígérem hogy nem törtöm össze.

- Igen azt gondolom de...

- Szóval elterjesztetem a pletykát hogy a hős Donghae mennyire lenézi a lányokat.

- Ezzel nem mész semmire. - tettem karba a kezem.,

- Kérlek ha a lakónegyed végén is azt fogod mondani hogy lassan vagy nem megfelelően vezetek akkor vissza adom a vezető ülést. Naaa! Fogadok hogy más lányok egy újabb menetért vagy esküvővel zaklatnak. Én csak..

- oké oké a lakónegyed végéig...

- De csak akkor ha...

- jó jó . Na kapd el! - lehet hogy még mindig nem ébredtem fel hogy megengedem egy idegennek hogy az én drágámat vezesse de nincs kedvem a rinyálást hallgatni.

- Nem bánnod meg.

S tényleg nem bántam meg. Korra olyan őrülten vezette a kocsit hogy majd összepisiltem magam az anyós ülésen mellette. Persze ezt sose vallanám be. Mármint nem ment neki senkinek tényleg nem és nem rángatta oda-vissza. Viszont olyan gyorsan vezetett hogy többször is azt hiszem hogy csak a szerencse mentett meg minket az ütközéstől.

- Megérkeztünk. Most már kinyithatod a szemed.

- Nyitva volt. - néztem rá morcosan.

- Hát persze persze. - bólogatott de látszott rajta hogy nem hisz nekem(Jó na magamnak bevallhatom hogy volt egy-két hajtű kanyar amikor valóban be kellett hunynom a szemem. Na és akkor mi van?)

- Ide én jövök, bár azt nem tudtam hogy honnan tudod... - néztem szét.

- Én vagyok az új koreográfusotok. - vetette felém, miközben egy kézitükörben nézegette magát.

- Na ne. - rökönyödtem meg.

- Na de, úgyhogy örülnék ha a kis tegnap esti találkozást most hirtelen elfelejtenéd és mennél még egy kört míg én bemegyek.

- De ha te ezt tudtad akkor még is miért ?

- Bennem is volt jó nagy adag löket és benned is, mégis mit vártál?

- Jó jó. Igyekszem természetesnek látszani majd.

- Remélem is, ó és mielőtt elkezdődne az óra igyál meg még egy csésze kávét mert kegyetlen tanár vagyok és nem foglak kímélni titeket. Talán téged még inkább sem.

- Mi most miért? Akkor nem egyeztünk meg, hogy..

- De hát a tudatalattimat nem irányíthatom kedvesem. - ezzel arcon puszilt és kipattant a kocsiból. - Ó és ha tudni akarod apám forma1-nél edző így engem is remekül megtanított vezetni. -és már itt sem volt.

Három, kettő, egy..

-->
Ruha susogás, emberek motyogása hallatszik a dupla szárnyú ajtó mögül.

- Azt a széket tedd ide, Sung.

Eközben egy fiatal férfi lép be az épületbe.

- Fishy a kést tedd az asztalra.

Megkérdezi a portástól, hogy hanyadikra kell mennie, ha Super Junior megbeszélését keresi.

- Gyerekek csendesen, gyorsan. Mindjárt itt van.

- Ezt hova tegyem?

Oda lép és hívja a liftet. Megnyomja a tizenkettes gombot.

- Tudjuk Siwon ne idegelj.

- Csak nyugi Kage, minden a legnagyobb rendben lesz.

Első. Második. Harmadik.

- Sunjae tudom, hogy ügyes vagy, de most ne zsonglőrködj a kristálypoharakkal.

Negyedik. Ötödik Hatodik.

- Heechul, Janho ne itt, ne most majd pár óra múlva az ágyban, oké? Kösziii.

Kilencedik. Tizedik.

- Korra azokat ide hozzám.

Kilép a liftből és jobbra fordul a folyosón.

- Hallom a lépteit a folyosón.

- Jójó skacok figyelelem. Háromra majd mindenki, aztán ha...

- Tudjuk Kage.

- Akkor egy...

Megáll az ajtó előtt előveszi az mp3-at a zsebéből.

... kettő …

Lenyomja a kilincset miközben egy jobb számot keres.

… egy.

Végül belép a terembe.

- BOLDOG SZÜLINAPOT KYUHYUN!

A srác csak áll ott lehajtott fejjel füléből bömböl a zene és épp valamit a kütyün nyomkod. Mikor végre felnéz, mert úgy érzi túlságosan is sötét van a helyiségben, Wookie végre kapcsol és felkattintja a lámpát.

Látva a barátait akik mind őt bámulják, kiveszi az egyik fülest a helyéről.

- Mi a...?

- MEGLEPETÉS!

Észreveszi végre a feliratokat, a tortát Siwon kezében és az ajándék dobozok, szatyrok halmait az egyik asztalon. Nem jut szóhoz.

- Mi az elvitte a cica a nyelved? - poénkodik Eunhyuk.

Vigyorogva bólint majd szorosan megöleli a hozzálépő barátnőjét. Elérzékenyült hangon morogja a fülébe.

- Köszönöm Kage.

- Ne csak nekem köszönd te szeretni való Manó.

Kyuhyun sorban fogadja a gratulációkat, hogy egy évvel megint idősebb lett. Elfújja a gyertyákat a tortán és kíván valamit.

Donghae és Eunhyuk egész este azzal ugratják, hogy mondja el mégis mi volt az.

Azt mondja inkább egyedül bont majd ajándékot és inkább ha már így össze gyűltek miatta partizzanak egy nagyot. S ezt teszik

Seoulban valahol ott van egy férfi akiért milliók rajonganak.

Boldog születésnapot kívánunk neked, Kyuhyun!

[Így utólag is ha már nem bírtam kirakni mikor kellett volna. XD]

Bárcsak...

Isten hozott Seoul-ban!

Napszemcsi, hátizsák a hátamon és térkép a kezemben, amit ép fejjel lefelé tartok a kezemben. Hát igen nehéz a turista élete, ha úgy dönt idegenvezető nélkül illetve egyedül indul neki az ismeretlennek, történetesen Seoul-nak.

Sose hittem, volna, hogy sikerülhet de mégis itt vagyok, eljutottam oda ahova mindig is vágytam. Egy meg nem ismert rokon halála sose felvidító esemény, ám segít túl tenni magunkat a tragédián ha rád hagyja minden vagyonát. S nem holmi bélyeggyűjtemény hanem egy milliárdos cég feje leszel úgy, hogy neked semmit nem kell tenned mert vannak beosztottak akik mindent elvégeznek úgy, hogy te végül csak a lóvét kapod meg. Persze biztos vagy benne hogy kihasználva hozzá nem értésedet rendesen kifosztanak és csak a tört részét kapod meg mind annak ami téged illet, de hát kit érdekel ha ez sokkal de sokkal több mint amire valaha is számítottál?!

Szóval itt vagyok és épp egy kukkot nem értek a térkép és a különböző utazó könyvet instrukcióiból de segítséget se nagyon tudok kérni, mert az átlag nyam-nyam vagy nem tud angolul vagy én nem értem meg a vlatyogását.

Azért elindulok hátha kilyukadok valahol ott ahol a annak a Hotelnek kell lennie ahol szobát khm...lakosztályt foglaltattam magamnak.

Hirtelen nekem ront egy szumós méretű férfi és én hanyatt vágódom a földön. A fejemet rendesen odacsaptam és a hátsóm is erősen sajog. Megpróbálok rögtön felkelni – életveszélyes ilyen tömegben a földön henteregni - , de még könyökre se támasztom magam már is felránt valaki és megtart míg vissza nyerem az egyensúlyomat.

- Köszönöm szépen – mondom neki angolul, hátha megérti. Szeretném látni megmentőm arcát, de a kapucni és egy rohadt nagy napszemüveg eltakarja az arcát.

- Nincs mit.- feleli és már tovább is indul, mikor hirtelen megtorpan és inkább visszafordul felém. - Esetleg segíthetek valamiben?

- Igen. Ha el tudnál igazítani a Seoul Star Hotelhez, akkor nagyon hálás lennék.

- Inkább elkísérlek. Nem igazán tudom elmagyarázni viszont tudom az utat és innen nem igazán van messze. Még gyalog se.

- Ó, nagyon szépen köszönöm.

- Hát akkor... erre tessék kisasszony. - és, természetesen, pont az ellenkező irányba int mint amerre én indultam; jellemző.

Vagy öt percig néma csendben lépkedünk egymás mellet, miközben én a térkép összehajtogatásával szenvedek, amikor beszélgethetnékem támad.

- Amúgy engem Hannának hívnak. És téged?

- Áná?

- Nem – borzongok meg. - Hö-annna. - hangsúlyozom, mint a debileknek szokás. Elmosolyodik. S végül is ő néz engem debilnek. Szuper.

- Haanna – ismétli meg kissé mélyen és furán ejtve az a betűket, mégis egész jól.

- Igen – vigyorgok rá. - És ... - de nem tudom befejezni mert a szavamba vág.

- Honnan jöttél?

- Magyarországról.

- Az valami amerikai város?

- Nem dehogyis! - kiáltok fel félig mérgesen félig nevetve. - Magyarország egy európai ország. Remélem Európáról azért hallottál. - jegyzem kicsit epésen.

- Igen hallottam – feleli jót szórakozva borús arc kifejezésemen. -És miért jöttél, kivel, meddig? - elmosolyodom a záporozó kérdésein. Valamiért, olyan dézsavú érzésem van...

- Egyedül jöttem és majd még eldöntöm, hogy meddig szeretnék maradni, de több hetet az biztos. S hogy miért? Sose voltam még ezen a földrészen. Szeretek utazgatni, kéne szeretne, és ha már megtehetem akkor egy olyan városba jövők ami egy ideje már nagyon érdekel.

- Hogy, hogy egyedül? Nem félsz?

Hát elmeséltem neki,. Hogy azok akiket szintén megfogott volna Seoul azok a barátaim már itt élnek egy ideje. A szüleim pedig egy utazás ugyan érdekelt volna és anyám jött is volna de sajnos közbejött neki valami halaszthatatlan, így ő később csatlakozik hozzám. Elmeséltem neki a barátnőm történetét aki nem tudott a biológus szak és a koreanisztika között választani, most meg itt él és sejt biológiában kutatgat.

- Mért érdekel annyira ez a város?

- Uh ez egy kicsit bonyolult.

- Van időnk és a barátaim szerint jó hallgatóság vagyok. - vigyorog rám. Én is hozom a formám és rányújtom a nyelvem. Rögtön azon gondolkozom mit gondolhat most róla szerencsétlen srác, de ő csak felnevet – De most komolyan. Miért?

- Oké. - nevetek, majd hogy összeszedjem gondolataimat csak az üzleteket nézem pár pillanatig, majd belekezdek. - Valamikor tíz évvel ezelőtt belehabarodtam a japán animékbe, ma is imádom őket, de ezt valahogy magától értetődő módon a japán zene követte d végül kijutottam a kpopnál. Imádom az országod pop zenéjét, egyszerűen megőrülök érte és...

- Te is mint a többi csaj csak a seggüket riszáló csávókra buksz miközben ők a...

- Nem. Nem ezért – rázom meg a fejem. - én a zenéjüket szeretem.

- Mi nehogy azt mond, hogy neked nem jönnek be?!

- Nem erről van szó – pirulok el.

- Akkor?

- Valóban eléggé basznivaló... öh jóképű a legtöbbjük - röhög az elszólásomon, miközben én már olyan vagyok akár egy pari, de ráncba szedem magam és folytatom - de ha csak ennyi volna akkor a magasból tennék az egészre. Nem, én tényleg szeretem a kpop zenét.

- Ki a kedvenced?

- A Super Junior.

- Nem úgy értettem, hogy melyik csapatot, hanem hogy kit.

- Lee Donghae a kedvencem.

- Mert olyan jó hangja van? - nézz rám, de a megint pipacs fejemet látva azt hiszem kitalálhatta a választ, hogy nem egészen.

- Igen imádom a hangját. De hát na a többiekét úgy szintén, valami alapján ki kell emelnem valakit nem? - próbálom menteni a menthetőt

- És mért pont a kinézete alapján teszed?

- Mi más alapján?

- Mondjuk a belső tulajdonságai szerint.

- Nem ismerem, én csak egy távoli rajongó vagyok.

- És az interjúk, meg a különböző videók alapján?

- Azok szerint több, mint tökéletes.

- Miért?

- Ezt hogy lehet megkérdezni? Vicces, szórakoztató, szexi és ha meglátom feldobja a kedvemet.

- Ez már mánia. - húzza el a száját. - Mit tennél ha egy hétig csak a tied lenne, vagyis azt tenné amit mondasz neki? Fogadok, hogy vagy ágyhoz kötöznéd, vagy addig kérdezgetnéd marhaságokról végül még bele nem őrülne?

- Úgy nézek én ki mint egy pszichopata? Hát köszönöm – vonom össze a szemöldököm játékosan – De nem. Hagynám hogy azt tegyen amit akar – persze más nővel nem lehetne- és követném őt mindenhová. A próbákra és a különböző szereplésekre.

- És ez mire lenne jó neked?

- Megismerni.

- De hát az előbb... - lepődik meg elég látványosan, így nem hagyhatom kacagás nélkül.

- Csak azt mondtam, hogy nem ismerem. Viszont annál jobban szeretném, és ugyan hatalmas lenne a kísértés, hogy mindenféle kérdésekkel bombázzam, de az valahogy nem lenne természetes.

- Értem – mosolyog rám. - Itt is vagyunk – mutat a mellettünk lévő épületre.

- Nagyon köszönöm, hogyan hálálhatnám meg? - kérdem.

- Eszedbe se jusson. Szívesen tettem.

- Meg van! Meghívlak ebédelni, na mit szólsz?

- Mondtam, hogy nem kell és nem is vagyok éhes. -ám szerencsétlenségére hallhatóan megkordul a gyomra a szálloda kísértetiesen csendes halljában.

- Hát persze, hogy nem. - vigyorgok rá szemtelenül, miközben ő elpirul – Na gyere, ne kéresd magad.

- Rendben – sóhajt egy nagyot, mint akit kivégzésre visznek, mégis érzem rajta, hogy a világért sem hagyná ki.

Közben én beszédbe elegyedem a recepciós hölggyel és tisztázom a foglalás részleteit. Miközben a nő a panírokkal bíbelődik én srácot veszem górcső alá. Kb. öt centivel lehet magasabb nálam, s van valami nagyon furcsa dézsavú érzésem amikor ránézek, de sokat nem tudok kivenni az arcából jóformán csak az ajkait látom a hatalmas süsütől. Fogalmam sincs, hogy tud látni valamit is. Rejtély.

- Tényleg még mindig nem árultad el, hogy hívnak. - mondom neki.

- Itt írja alá kérem – szólít meg a hölgy. Épp visszafordulok a pulthoz, de lendületemmel le söprök valami porcelán figurát.

- Vigyázz! - kiált fel majd amikor rájön, hogy már késő hihetetlen reflexszel kap a műtárgy után. - Figyelj oda Hannaa. - dorgál meg.

- Huh bocsánat – mondom a recepciósnak, majd hozzá fordulok, ezúttal óvatosabban – Köszönöm szépen. Azt hiszem kikiálthatlak téged a nap hősének. Megmentesz attól, hogy a tömegek agyontapossanak. Elvezetsz engem a szállásomig és még egy valószínűleg szép összeg csekktől is megszabadítasz. Hős vagy.

- Meghallottam, hogy miről beszélnek, ha gondolják az hotel éttermében még nem ért véget az ebéd. Ott nyugodtan étkezhetnek. - mondja a nő.- Itt a szobakártya.

- Köszönöm szépen. Na akkor megyünk? - kérdezem a srácot, de ő épp a telefonjába motyog, úgyhogy egy szavát se értem. Nem mintha normál hangerővel beszélne megérteném, de biztos elkaphatnék pár ismerős szót.

Ellopja a nő tollát és egy jegyzetpapírt, hogy felírjon valamit. Vagy negyedóráig várok rá, amikor hirtelen leteszi és rám néz.

- Ne haragudj, de sürgősen el kell mennem. Viszont szeretném bepótolni, lehet?

-Hát persze, de...

- Itt van a telószámom és az e-mail címem. Élmény volt veled találkozni. Szió!

- Úgyszintén – mondom, de valószínűleg már nem hallja, olyan gyorsan elszelelt. Kezembe veszem a fecniket, amiket itt hagyott és szégyenlősen visszaadom a tollat.

Majd magamban morogva a srácon felmegyek a lakosztályba, és felhívom azt a céget akik megígérték, hogy ide szállítják a bőröndjeimet, ha megérkeztem. Végül kézbe veszem a fecniket, amiket a srác írt, és először azt hiszem rosszul látok.

Vagy hat koncert jegy volt a hétvégi SuJu koncertre VIP helyre. Az egyikre Donghae neve volt rányomtatva cikornyás betűkkel. A fecni hátulján ez állt:

Ne haragudj, hogy nem mutatkoztam be, de akkor nem tudtunk volna ilyen jót beszélgetni, hogy kétszer is elmentünk a hotel előtt, te mégse vetted észre. Ne haragudj ezért. Kárpótlásul meghívlak a koncertünkre. Az a jegy különleges mert azzal be tudsz jutni, majd az after partynkra is, ahol többek között a U-kisses, Beastes, BigBang-es és egyéb haverjaink lehetnek majd csak ott. Megegyeztünk a bandával, hogy mindenki csak öt valakit hívhat meg, hisz ha ide csődítenénk minden ismerősünket, már pedig képesek vagyunk rá, akkor vége lenne a családi hangulatnak. Ez az utolsó az enyémek közül. Gyere el. Nem fogod megbánni.

Lee Donghae

Ui: Ne légy zavarban a beszélgetésünk után kérlek. Tudom, hogy nem voltam fair, de...

De mi? Donghae-val beszélgettem! DONGHAE-VAL BESZÉLGETTEM! Úristen én meghalok, nem meghaltam. Ahh Donghae!

The End :P

Te leszel a halálom!

-->

Te leszel a „hal-álom”!

- Nem értem, mit vagy úgy kiakadva, mindenki bevállalja csak te nem.

- Akkor én nem. És akkor mi van? Nem kötelező.

- De én szeretném, ha velem jönnél.

- Nem, nem. Korra nem alkalmazhatsz lelki terrort.

Hátulról átölelte a férfit és úgy suttogott a fülébe tovább.

- Csak képzeld el Hae. Mi ketten és a korallzátony, a végtelen mély.

- Elképzeltem s nem akarom.

- Szóval nem akarsz?

- Pontosan. Soo-val nem is akarlak látni.

- Akkora egy marha vagy.

- Bohóchal vagyok. Kikérem magamnak. Még, hogy marha...

- Ó, igen? Akkor mégis mi francért félsz lemerülni velem és a többiekkel? Félősz halacka.

- Igen. Én félős halacska, csak medencében érzi magát biztonságban.

- Akkor szerinted mi a halálba menetelünk.

- Pontosan.

- És te nem jössz, engem megvédeni.

- Szadista vagy kedves Korra.

- Te pedig nem vagy hajlandó ennyit megtenni értem.

- Tudod, hogy bármit megtennék érted.

- Mégse jössz velem.

- Ennyire érthetetlen vagy? Nem akarok lemenni, de miattam ne maradj itt. Siess, mert a srácok nem fognak megvárni.

- Nélküled nem akarok menni.

- Akkor meg mi a probléma? Innen is gyönyörű a tenger. Maradj itt velem.

- Egyszer te leszel a halálom.

- Hmmm ..Hal-álom? Azt hittem már az vagyok.

- Ne vigyorogj így, ezzel a nézéssel sem fogod elterelni témát és most inkább rémálom vagy. Olyan vagy, mikor a kisgyerekek hisztiznek, hogy nem akarják megenni zöldséget.

- Fúúúj zöldség.

- Donghaeeee!

- Korraaaa.

- Végeztem veled. Fulladj meg itt fenn, és ne várj vissza, mert lecseréllek egy másik bohócra, te már nem vagy vicces.

A lány ott hagyja a srácot, míg az háttal a többieknek lógatja a lábát a tengerbe. Hirtelen árnyék vetül rá.

- Bolond vagy tesó.

- De nem merek menni Eunhyuk, ezt mért nem lehet megérteni? Mért kell erőltetni?

- Ez most nem rólad szól, hanem a csajodról és igazi vak vagy, ha nem veszed észre, hogy igazán megbántottad őt.

- Majd később kiengesztelem.

- Csak legyen később.

Hallja ahogy sorban csobbannak bele a vízbe, míg végül egyedül marad a fedélzeten. Beslatyog a kabinba, ahol a nekik segítő fiút, Sa Woo-t találja.

- Mindenki lemerült már?

- Igen, uram. Tehetek önért valamit?

- Volt már olyan, hogy valamit nagyon erőltettek magára. Ám ön nem, azért nem akarta megtenni, mert ezzel ártani akart valakinek, hanem mert nem állt mődjában?

- Nem volt uram. De hadd áruljam el, hogy az óceán sem félelmetesebb mint az a nagy medence a hotelban.

- Honnan?

- Több állásban dolgozom és én is féltem először.

- Én nem félek.( - azért egy egy kisegítőfiú előtt, csak nem fogja beismerni?!)

- Ha ön mondja. - ránt vállat és újra az asztalt törölgeti.

Donghae kimegy a kabinból és odalép a korláthoz. Lebámul a mélységbe. A kristálytiszta vízben egészen mélyre hatolnak a napsugarak. Látni a többieket, ahogy vízalatti fényképezőgépeiket kattogtatják, ahogy egymásnak mutogatják a gyönyörű környezetet.

Hirtelen elhatározással fordul hátra, csak hogy maga előtt találja Sa Woo-t, elnéző mosollyal a sarkában.

- Még mindig lemehet. Segítsek felöltözni?

- Igen.

Öt perccel később ott ül háttal a víznek és azon gondolkozik, hogy minek kellett ezt a hacukát magára rángatni. Hisz úgy se merül le.

- Csak vegyen egy mély levegőt s keresse meg a rózsaszín rucis barátnőjét. - valahogy Sa Woo, ugrató hangja megnyugtatja és végül beleveti magát a mélybe. Odakalimpászik többiekhez.

Szemeikben látja a hitetlenkedést, hogy mégis lejött de végül mind az egyik korallkiszögellés felé mutogatnak, mintha szó nélkül tudnák, hogy mire gondol.

S valóban ott megtalálja a lányt épp neki háttal, amint egy tengeri rózsából piszkál meg, valami botizével.

Egy kis csapat bohóchal fogja menekülőre a dolgot.

Épp felé iszkoltak a kis bolondok, így Korra is felé fordult. Látszott rajta, hogy ő is, mint a többiek nem hisz a szemének, de végül oda úszik hozzá és megöleli, amennyire a tartálytól tudja.

Miután felfedeztek minden érdekesebbnek tűnő dolgot a kijelölt területen, fogócskát csaptak a korallok között. Miután letelt a két óra, amit biztonságban eltölthettek a víz alatt anélkül, hogy a palackok túlságosan kiürültek volna, felemelkedtek.

A naplementét a visszafelé úton fáradtan, de elégedetten csodászták a többiekkel.

- Ez egy csodálatos nap volt.

- Akkor mégse általam fogsz elhalálozni.

- Pedig, már régóta te vagy a hal-álom. Ahogy te egoista is mondanád.

- Most már csak ilyen szépeket tudsz nekem csak mondani? Pedig elmentem veled.

Korra Hae felé fordult, megcsodálta a lemenő nap által aranyba borított a profilját,  és magvárta míg a másik is ránéz.

- Szeretlek.- mondta és lágyan megcsókolta a fiatal férfit.

- Én is téged.

[Aszem hiába akarom folytatni a Harcosok Klubját, ha sose az jön ki belőle amit akarok :P]