Sado-mazo Nyuszómuszó 5. rész

- Kage? - hallottam meg anyu reszketeg hangját.
- Szia anyu.
- Mégis hol vagy? Napok óta nem érlek el. A mobilod ki van kapcsolva és se az iskola, se a kollégium nem tud rólad semmit. Betegre aggódtuk magunk miattad!
- Tudom vagyis el tudom képzelni. Szerdán összeestem a láztól és egy ismerősömnél nyomtam az ágyat.
- Szerdán? De hát ma már hétfő van, azóta egy teledon hívást nem bírtál megejteni? Mármint ne haragudj. - sóhajtott fel. - Ugye jobban vagy már?
- Igen már sokkal, de csak ma tértem magamhoz. Figyelj anyu nem hiszem, hogy idén már haza mennék, hisz ma már biztos nem tudok vonatot elkapni és...
- Nem baj. Maradj csak inkább pihenni ha az ismerősöd ilyen rendes volt csak nem fog kidobni téged a szünet vége előtt. Nem hiszem, hogy rendben lennél már teljesen, úgyhogy inkább ne utazgass, főleg ne a rosszul fűtőtt vonatokon. Most viszoint mennem kell, de ígérd meg, hogy ha lehet ma még felhívsz, de ha nem akkor holnap.
- Ígérem, de..
- Szia kincsem. Vigyázz magadra, - ezzel a vonal megszakadt.
Szájtátva meredtem a telefonra. Több, mint furcsa volt a beszélgetés, de nem akartam belegondolni, hogy ez most jót vagy rosszat jelent. Kikászálódtam az ágyból és a ruhákat felnyalábolva a fürdőbe botorkáltam.
Kicsit áztattam magam a víz alatt, de viszonylag gyorsan letusoltam és nem akartam arra gondolni, hogy mégis ki pakolt engem abba a jeges vízbe és mennyire ruhátlanul.
Mire visszaértem egy csomó plussz pulcsit meg egy anorákot találtam a fotelben, az asztalon meg egy rikító papírfecnit, a következő felirattal:
Régóta nem jártál friss levegőn, szerintem gyere ki egy kicsit sétálni. Persze a bajt megelőzendő öltözz fel rendesen! Jin
A szemem forgattam a hat a pulcsi láttán, de mikor hidegpróbát tartottam az ablaknál beláttam, hogy kettő biztos kell majd a kabát alá.
Magamra rángattam a holmikat, majd siettem kifelé nehogy rám süljenek a rétegek és visszaessek, amikor kimegyek a hidegre.
Mikor megláttam őt és az öt gyereket, amint valami irdatlan nagy hóemberféleséget gyártanak, mosolyognom kellett. Annyira megható volt a látvány.
- Néni arrébb mész? - szólalt meg a hátam mögül egy cincogó kislány hang és ijedten fordultam meg. Egy kisebb hógömböt gurított maga előtt és én az útjában álltam.
- Persze, de tegezzél kérlek. Hogy hívnak? Segíthetek?
- RaeJae, de Jin azt mondta, hogy ezt egyedül kell csinálnom.
- Mégis mért mondta ezt?
- Mert véletlenül ráestem az előző fejre és szétesett. - görbült lefelé a szája.
- Nem baj. Akármit mondott Jin én most segítek neked. - melléálltam és együtt gurítottuk tovább.
Mikor elég nagy lett odavittük a többiekhez. Jinnel ketten alig bírtuk feltenni a fejet pedig egy tudkóra álltunk fel, hogy elég magasak legyünk. Aztán mikor a helyére került magasabb volt, mint maga Jin, pedig nem volt alacsony a srác.
A gyerekek kavicsokból és botokból megalkották az arcát illetve a kezét. Jin addig kihozott egy répát az orrának, én meg a nyakára tettem a sálam.
- Nem! - tiltakozott az egyik kisfiú. - Ha azt leveszed meg fogsz fázni.
- Igaza van. - nézett rám korholóan Jin.
- Szerintem kibírom míg bemegyünk a házba. Már mindannyian áthűltetek idekint. RaNae neked lila a szád, ShuMin te pedig, úgy reszketsz, mint a nyárfalevél. Indulás befelé. - tettem csípőre a kezem.
- S a hóembert is beviszük? - nézett fel rám csillogó szemekkel DeeJae.
- Nem. - mondta nevetve Jin a többiekkel együtt. - Ő neki idekint a legjobb. Na de verseny a lépcsőig, aki első lesz az kap valamit. Eeeegy, keeettő. - majd mikor már mind felsorakoztak és lélegzet visszafojtva figyeltek rá felkiáltott - Rajt!
Mikor mind elmentek kábé este hatkor és kettesben maradtuk furcsán csendes lett a ház. Zavartan tébláboltunk egymás körül. Kérdezgettem a családjáról csakhogy viszont kérdezhessen és erősen kerültük a forró kását. Ám nem sokára megkordult a gyomrom és elpirulva néztem rá.
Elnevette magát. - Mért nem szóltál, hogy éhes vagy?
- Igazából fel se tűnt.
- Az én hibám nekem kellett volna rá gondolnom. Na gyere. Mit ennél szívesen?
- Valami könnyűt azt hiszem. Talán az a leves most is finom lesz.
- Ízlett a levesem? - derült fel.
- Te főzted?- csodálkoztam.
- Ki más főzte volna? Mondtam, hogy egyedül vagyok a bejárónő meg pocsékabbul nem főzhetne szóval kénytelen voltam megtanulni. - leültettet az étkezőben majd pár perc mőlva hozott kettőnknek belőle.
Miután megettük mondtam, hogy segítek elmosogatni. Addigra már fáradt voltam. Még mindig nem voltam teljesen egészséges és azért kint is mozogtunk eleget. A lényeg, hogy figyelmetlen voltam és megvágtam a kezem. Halkan felkiáltottam. Szerencsére a seb nem volt mély és inkább az ijedtségtől kiáltottam fel semmint a fájdalomtól.
Egy pillanat múlva már csak azt érzékeltem, hogy a mutató ujjam Jin szájából lóg ki. Megszívta. Annyira igézően nézett rám, a szívem szaporábban kezdtett el verni.
Aztán elengedte és elkezdte megvizsgálni. - Nézd ez már nem is vérzik. - adott rá még egy puszit.
Eddigre meg a torkomban kalapált a szívem. - Mégis mit csinálsz?
- Én csak elállítottam a vérzést.
- Ugye tudod hogy nem szokás más mosogatólétől és vértől cuppogó ujját a szádba venni?
Láttam, hogy zavarba hoztam, ami egy kis magabiztosságott adott. Közelebb léptem hozzá. - Nem gondolkodtál igaz?
- Nem igazán.
- Akkor nincs kedved... továbbra is abbahagyni a gondolkodást?
Felcsillant a szeme. - Tudtam - morogta.szerintem csak magának, miközben átölelt. - Utállom az agyam járatni, ha erre gondolsz. - lehelt csókot az ajkaimra.
Elpirultam. - El fogod kapni.
- A doki szerint már nem vagy fertőző.
-  Ez biztos?
- Mi volna, ha te sem gondolkodnál?
- Ez. - feleltem egyszerűen és a nyakába csimpaszkodni csókoltam meg.
Hamar elmélyítette a csókot. Egyszer csak mégis megszakította és én már csak arra lettem figyelmes, hogy a vállára dob és elindul velem valahova.
- Hé mégis mit csinálsz?
- Tudod félek, hogy meggondolod magad, pedig én már nem engedlek sehova.
- Hisz képtelen vagyok most gondolkodni... - motyogom.
- Nem baj. Már itt is vagyunk. - és egy ajtón belépve máris valami puhán landoltam. - Vízágy. - mondta vigyorogva.
Egy pilanatig csak pislogtam majd fogtam és magamra rántottam.
- Akkor egy csepp se maradjon szárazon.
- Szerintem nem fog. - nézett rám sunyin, majd újra megcsókolt. Kezeivel már a póló, sőt a melltartó alatt melleimet markolászta. A szájába nyögtem mikor fájdalmasan csavarta meg mellbimbóm.
A fülemhez hajolt megszakítva a csókot. - Te ugye szűz vagy még, ugye? Fájt? - s belenyalt a fülembe.
- Nnnn igen és csak csináld. - morogtam majd a nyakána haraptam. Szívni kezdtem a finom bőrt.
Felszisszent, majd a fülemet kezdte el lágyan harapdálni.
Egyik kezével már a nadrág gombommal szenvedett és amint sikerült neki már a bugyimban volt a keze. Ujjai gyakorlottan kezdték el izgatni a csiklómat. S én élvezetemben szuszogtam a nyakába.
Aztán kihúzta a kezét és megcsókolt. A póló alatt a hátam mögé nyúlt és melltartót kezdte el kicsatolni, bár nem igazán sikerült neki. Belekuncogtam a csókba.
- Mit nevetsz? - nézett rám bosszúsan.
- Semmit. - mosolyogtam rá. S míg kikapcsolta melltartót lehúztam a pulcsicipzárját, hogy aztán mikor levette azt, a pólójától is megszabadítsam.
Gyorsan lekapta rólam is a felsőt csakhogy ajkai közé harapja a mellem. Felsóhajtottam annyira jó volt. Közben a gatyát rángatta már le rólam két kézzel. Persze amilyen heves volt, ment vele a bugyim is egyből.
Újabb csókot lopott tőlem, majd feltérdelt egy pillanatra, hogy magát is semmibe öltöztesse. Útközben a köldökömbe csókolt.
Újra felém mászott és az angolnáját a barlangomhoz igazította. (a szerző: hát ez szörnyen hangzik xDD) Majd megcsókolt és suttogva kérdezte. - Biztos vagy benne?
- Ne kérd, hogy gondolkozzak. - súgtam vissza - Csak csináld már.
S az angolna a barlangba csusszant, (sz.:ez még mindig rossz :$) mire én felszisszentem.
- Fáj? - kérdezte és aggódva nézett rám.
Nem szóltam csak közelebb húztam magamhoz és a fülébe harapva morogtam. - Mozogj már.
Valahogy éreztem, ahogy elvigyorodik, miközben eleget tesz az óhajomnak. Mozogni kezdett. Aprókat lökött a csipőjével, majd hirtelen teljesen belém vágta magát, mire felnyögtem.
- Fáj?
- Idióta, csináld mgé egyszer.
- Így? - ismételte meg a mozdulatot.
- Igenn.
- Csináljam?
- Csináld!
Röviden megbeszéltük a koreográfiát ezek után már csak az volt a lényeg, hogy a csúcsra érjünk. Mikor megéreztem közeledni, szorosabban öleltem magamhoz, majd köremimet a hátába mélyesztettem.
Erre ő felmordult és míg én odaát voltam pár gyors lökéssel belém űrítette a magját.
Aztán csak feküdt rajtam és pihegett.
Mikor ki akart húzodni belőlem nem engedtem, ő kérdőn nézett rám.
- Olyan jó érzés. - mondtam kicsit karcos hangon.
Elmosolyodott és homlokon puszikt majd megcsókolt végül mégis csak mellém feküdt. - De így nem lehet aludni. Sajnos.
- Mmm - nyomtam egy csókot a vállára és rátettem a fejem. - Akkor aludjunk szóltam és már el is nyomott az álom, de azt még éreztem ahogy kicsit ügyetlenkedve fél kézzel ránk terített valami takarófélét. Majd magával ragadott a puhaság, az extázis utóhatása és a bőrének oly finom illata. De mind elkísértek álomföldre.

(s már megint logikátlan váltás a karakterekben de ez van xDD )