Sado-mazo Nyuszómuszó 1.rész

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl volt, volt egyszer egy leány. Ennek a leánynak nem volt sem apja, sem anyja, egyedül lakott egy házban a macskával.
Egyszer kalácsot süt a leány, Kage s amint falatoznék, hozzá dörgölődzik a macska, Mika-chan, s kéri:
- Adj nekem is egy kis kalácsot!
Rákiáltott a leány:
- Sicc, takarodj, nem neked való a kalács!
Mika elszaladt, de egy kicsi idő múlva visszatért, a leányhoz dörgölődzött, s kérte szépen:
- Adj nekem is egy kis kalácsot!
De Kage megint rákiáltott:
- Sicc, takarodj a szemem elől, nem neked való a kalács!
Na, jól van, elszalad a szegény macska, lefekszik az ágy alá, s ott dorombol nagy szomorúan. Aközben beesteledik, s hát az ajtón zörget valaki erősen.
Bekiált az a valaki:
- Nyisd ki, leány, az ajtót, mert ha nem nyitod, betöröm, s úgyis elviszlek!
Ugyan bizony mit gondoltok, ki lehetett ez a valaki? Evil volt ez, aki a leányt szerette volna feleségül venni. Mert úgy tudjátok meg, olyan szép volt a leány, de olyan szép, hogy nem akadt párja hét puszta határban.
Haj, édes istenem, megijed Kage, nem tudta hová legyen, hová rejtőzzék el. Sírva-ríva kérte a macskát:
- Cicuskám, macurkám, segíts rajtam!
Mondta Mika-chan:
- Te sem adtál kalácsot, én sem adok tanácsot.
Közben az ördög elment, de egy óra sem telt belé, visszajött, s még erősebben kezdett zörgetni az ajtón. Bekiáltott másodszor is:
- Nyisd ki az ajtót, leány, mert ha nem nyitod, betöröm, s úgyis elviszlek!
Még jobban megijedett a leány. Sírva-ríva kérte a macskát:
- Cicuskám, macurkám, adj nekem jó tanácsot, akkor én is adok jó meleg kalácsot!
Mondta a macska:
- Amikor kértelek, nem adtál kalácsot, most már hiába kérsz, nem adok tanácsot.
Ezalatt az ördög csak zörgetett, zörgetett az ajtón, egyszer aztán - puff! - betörte, fogta a leányt, s elvitte.
Ha a leány csúnya lett volna, az ördög nem szerette volna. Ha kalácsot nem sütött volna, a macska meg nem kívánta volna. Ha a macskának adott volna kalácsot, a macska a leánynak adott volna tanácsot, s akkor az én mesém is másképp történt volna. Itt a vége, fuss el véle!
Írhatnám, de hát csak Mika-chan szaladt el ijedtében. A szomszédpárhoz – Haehez és Korrához, akiknél történetesen Hyuk vendégeskedett, de ez egy másik mese...

Evil – igaz nevén Choi Kyuhyun föld alatti csoda palotájába vitte a lányt. Kage félelmében mukkanni sem mert. Aztán egyszer csak egy oltár előtt találta magát. Fekete hálóinge pedig átváltozott egy fehér menyasszonnyi ruhává – mindezt Evil egy csettintésére. Feltűnik egy férfi is. Evil rászól.
- Igyekezz már Wook. Ezer év óta várom már, hogy megszülessen és megtaláljam. Az én reinkarnálódott Sungminom.
- Akkor átugrom a salangot. Akarod őt vele leszel további halhatatlan létedben és csak vele elégíted ki ördögi vágyaidat?
- Igen.
- Akkor ezennel férj és feleség vagytok.
- De én nem... - kezdte volna Kage a tiltakozást, deEvilkyu ráemelte félelmetes sárga szemeit.

- Téged nem kérdeztelek. Elég baj az, hogy női testet választottál újjászületni.
- De.. - háborodott fel.
Evil sármos mosollyal tette a mutató ujját a lány ajkaira. - Shh.
Egy pillanat volt az egész és már egy pompázatos lakosztályban voltak. Egy csettintés és Kyun nem volt semmi. Kage csak a férfiassága méreteit bámulva tátogott, mintha Mika-chan elvitte volna a nyelvét, de ez nem történhet meg így végül kinyögte, amit már egy ideje meg akart kérdezni.
- Ki az a Sungmin?
- Te.
- De én Kage vagyok.
- De korábban az én Sungminom voltál.
- Mitől vagy ilyen biztos benne.
Egy csettintés és Kagén sem volt több ruha, amitől a lány elpirult.
- Sose gondolkoztál, hogy honnan van rajtad az a sárkányos tetoválás?
- Az egy anyajegy … - érintette meg a combját.
- Nem az szerelmem záloga amit én égettem beléd ezer évvel ezelőtt.
- Szadista... - szaladt ki Kage száján.
- Ne félj élvezted... - mosolygott rá.
- Hogy lehet azt élvezni, ha szét égetnek? - döbbent le.
- Így. - rátapadt az ajkaira.

A lány először tiltakozóan a mellkasára tette kezét ám ahogy Kyu mézédes ajkai az övéire tapadtak, ahogy Kyu nyelvével bebocsájtást kért nyögve engedte meg magát. Lehet hogy varázslat volt ez is, de olyan vágy cikázott végig rajta, hogy nem tudott ellen állni neki.
Érezte ahogy a férfi keze a csípőjét fogja, majd fenekére tapadva közelebb rántja magához. Ahogy megérzi a keménységet neki nyomódni felnyög. Kyu elváll az ajkaitól és fürkésző tekintettek néz a vágytól homályos szemekbe.
- Én egy valakit. Téged szerettelek, szeretlek egyedül. Soha nem foglak elengedni többé. Nem érdekel ha te nem akarod és nem érdekel, hogy te mit akarsz. Soha nem fogsz többé semmit tenni tőlem függetlenül. Semmit amit én nem akarok.
S újra az ajkaira tapadt. Nem várt választ és amúgy mindketten tudták hogy felesleges is, hogy Kage semmit nem tehet ez ellen semmit.

Kyu megragadta Kage csuklóit és a feje fölé emelte. Kage már csak azt vette észre hoy bilincsben vannak amik a plafonról lelógó láncra van fűzve.
Kyu lágyan simított végig az ijedt ábrázaton.
- Szeretlek. S mindenestül az enyém vagy. - majd a lány mögé lépett és kezeivel a mellét kezdte izgatni. Eközben a nyakába fúrta fejét és a finom bőrt szívta. Egyszer beleharapott így azd eddig élvezettől sóhajtozó lány felkiáltott.
- Csitt legyen. - csípett bele mellbimbójába.
- Deh.. - zihált.
- Nincs de. - s megcsavarta a szerencsétlen kis bimbót. Kage felnyögött, de próbált szót fogadni.
Kyu fenekének nyomta merevedését és ő hátra vetette a fejét a férfi vállára.
Az lejjebb csúsztatta a kezét és szeméremdombját vette célba. Ujját belecsúsztatta és úgy kezdett játszani vele. Másik kezét a sárkányra csúsztatta ami erre felforrósodott. Iszonyatosan fájt ez Kagénak, Ajkaiba harapott hogy ne adjon hangot ennek a fájdalomnak.
- Ügyes vagy. - morogta a fülébe, majd beleharapott az említett testrészbe. - Ezért jutalmat kapsz.
Fogta a lány csípőjét és úgy emelte, hogy férfiasságával annak hüvelyébe férkőzhessen.
Ezt viszont már nem bírta hangtalanul és egy kis sikoly szakadt fel a torkáról.
Kyu mintákat vésett a lány hasára. A vér a földre csöpögött a sebekből, miközben Evil csak döngette Kagét.
Kage lihegett az ostrom alatt és fel-felszisszent az újabb és újabb „vonalak” miatt.
Aztán már igazán nem kellett sok. Kyu a lány fülébe hörgött és beléüritette magját.

Kage azonban még nem élvezett el így, mikor kihúzódott belőle csalódottan nyögött fel. Kyu megkerülte és szembekerült vele.
- Nem fogadtál szót. - Kage tiltakozásra nyitotta a száját, mire ő megrázta a fejét. - Nem, nem kedvesem. Mindig nekem van igazam.
- Kérlek... - nézett rá könyörgően.
- Hisz te nem is szeretsz. Mért akarnám, hogy neked is jó legyen?
- Én.. khérlek.. - lépett közelebb ameddig a lánc engedte.
Kyu elgondolkozva fordította félre a fejét. - Mire kérsz?
Kage nyelt egyet és karcos hangon szólalt meg. - El akarok menni...
- Mondtam hogy nem engedlek el. - gonoszkodott Evil.
- N-nem úgy gondoltam...
- Akkor hogy?
- Szeretnék én is...
- Sose engedtem, hogy te hágj meg és ez most lesz másként. Azonkívül, hogy most fizikai problémák is akadályozzák ezt. - kuncogott a lány zavarát látva, majd megszánta. - Csak mondd ki aztán meglátom, van-e kedvem megtenni.
- Élvezni akarok. El akarok menni. Kérlek én is... - csuklott el a hangja, ahogy a kielégítetlenség miatt egyre feszültebb lett.

Evilkyu csak kuncogott és letérdepelt elé. A lány nem értette mit akar, mind addig míg kezeivel szét nem tolta a combját és közéjük nem furakodott fejével. Először a szemérem ajkakon nyalt végig majd megkóstolta az ízét is.

Nyelvével belecsúszott a hüvelybe. Ki-be húzogatta és csak kéjelegve hallgatta Kage nyögdécselését. Ujjaival a sárkányt rajzolta körbe, ami az eddigi feketéből vörös színbe váltott. Újra felizzott és Kage esszét szétvetette a a kettős érzett: a fájdalom és a gyönyör. Ám Kyu ezúttal sem hagyta hogy elérjen a csúcsra. Még egy apró puszit nyomott oda, majd felállt. Vagyis kiegyenesedett, hisz farka már újból állt.Kagét majd szétvetette a szükség és szenvedően nézett Kyuhyunra.
Az megcsókolta őt és csípőjét megragadva felemelte. Újból benne volt, ám ezúttal lágyan mozgott benne, mind tovább nyújtva a „szenvedését”.- Erősebben. - nyögött fel. S Kyu vigyorogva tett eleget a kérésének. Ezúttal nem állt meg addig míg mindketten el nem érték a gyönyörkapuját.
Ezután válaszolt Kage. - Ha mindig ilyen gyönyörben részesítesz nem fogok elfutni előled.
Eltűntek a bilincsek és a lány karjai a férfi nyaka köré hullottak. Hozzábújt és a fülébe suttogta.
- Sose tudtam, hogy mért kívánom annyira a répát mindig. Sungmin egy nyuszi volt?
Kyuhyunt elfogta a röhögő görcs Kage csak bágyadtan bújt hozzá ezalatt.
- Igen. Minnie egy nyuszó volt. Vagyis te is az vagy. - fogtam két keze közé az arcát.
- Nem is. - nézett nagy szemekkel.
- Ne vitatkozz. - koppintott az orrára.
Kage csókolta meg a férfit majd homlokának döntötte a a sajátját. - Azért ugye tudod, hogy mindig a nőknek van igazuk?
- Majd itt megtanulod, hogy ez nem így van. - és élvezettel a harapott a lány ajkaiba.

VÉGE
(Szerzői megjegyzés: Legalábbis így terveztem, aztán kedves barátosném újabb esti mesét kért. Valamiért nem újatkezdtem, hanem ezt folytattam. Kész rejtély. Akárcsak a dongsaeng <3
ps: ha újraolvasnád áruld már el miért is írtam ezt, mert én már nem emlékszem :$ x'D)