Első rész

Kwangin-nak épp akkor adódott lehetősége meglátogatni Minwoot, mikor az éves bált tartották a kiadónál.
Minwoonak sikerült úgy megfáznia, hogy a hangja teljesen elment, a súlyos köhögési rohamok miatt.
Donghyun persze mindig mellette volt és nem zavarták olyan dolgok, mint hogy illene megjelennie ilyen eseményen. Ott dekkolt a beteg lakásán és vigyázott rá, hisz ugyan a kórházból hazaengedték, mert a járvány miatt telve voltak a szobák és ő nem volt halálán, de néha még felszökött a láza...
Ő mellette volt és ápolta, vigyázott rá. A többieknek fura volt ez a túlzott figyelem Donghyuntól Minwoo felé, de Kwangin tudta, hogy szeretik egymást, mert sikerült rájuk nyitnia még fél évvel ezelőtt...
Az már teljesen az ördög műve, hogy épp most volt rengeteg munkájuk, így ugyan kidumálta magát a főnöknél, de nekik többieknek hajtás volt ezerrel.
És ha mindez nem lett volna elég a hormonjai is mintha most bolondultak meg és már kezdett belebolondulni, hogy az elmúlt két hétben izzadtan, zihálva ébred, miközben a takaró sátorszerűen emelkedik az ágyékától...
Álmok kergették, de nem is akármilyenek. Önmagát látta, amint Eunmivel szeretkeznek. De ez nem lett volna baj. A lánnyal azóta flörtöl, hogy pár hónappal ezelőtt átszerződött hozzájuk. A nagyobb baj az volt, mikor Youngminnel álmodott hasonlókat...
Először orvoshoz akart fordulni hisz ez nem normális, de aztán mégse tette. Nem tudta már maga előtt letagadni, hogy vonzódni kezdett a tulajdon testvéréhez.
Eleinte úgy próbált megszabadulni a vágyaitól, hogy rástartolt Eunmire, hisz azt gondolta, ha összejön a lánnyal akkor egyszerűen elmúlik majd a túlzott a kanossága, de akárhányszor kettesben maradt vele mindig megjelent Youngmin is.
Eunmi mintha jobban élvezte volna azokat a pillanatokat, mikor mindketten ott voltak. Nem tudta hova tenni a lány viselkedését, bár lehet, hogy a megoldás csak annyiból áll, hogy nem tudott kettejük közt választani …
Így történhetett az, hogy ugyan felvidítani jött barátját végül ő kapott tőle segítséget.
Donghyun épp a szennyes edényeket mosogatta, így kettesben maradt Minwooval.
Általában mindent Youngminnel osztott meg és akkor fordult Minwoohoz ő és Donghyunhoz a másik, ha nagy ritkán összekaptak. Ő is mindig meghallgatta őt, ha valami a szívét nyomta. S hát ezzel a dologgal mégsem fordulhatott Youngminhez, Minwoo meg először kórházba került aztán meg neki nem volt ideje meglátogatni. Már meg kellett osztania valakivel a dolgot...
– A mai reggel – mondta végül –, igazán furcsa volt, Minwoo. Miután Jeongmin elment, ott feküdtem Youngmin mellett, míg a másik oldalán Eunmi helyezkedett el. Tudod tegnap rohadt sokáig bennmaradtunk aztán meg ott a táncteremben aludtunk el mind a hatalmas matracon. És – nyelt egy nagyot – mindketten igazán szexinek tűntek, tudod? Eunmin csak egy póló volt, és nem hiszem, hogy bármi is lett volna alatta. Úgy értem, hogy feltámaszkodott, és látni lehetett a mellei közötti vágatot. Na persze, te nem vetted volna észre – horkant fel. – De Yeongmint azért észrevetted volna, habár Donghyunnal jársz. Úgy gondolom, az még nem lehet rossz, ha nézel… ha észreveszed, ugye? Éreztem a szagát, amikor közelebb hajoltam… Meleg volt és kicsit izzadt… Tudod, nem volt büdös, csak olyan, mint amikor megszaglászod a hónod alját, és tulajdonképpen csak természetes és jó szagú. És Jeongmin odasimult hozzá az álló farkával, és Youngmin marhára ugratta miatta, de…
Csendesen ült egy darabig.
– Szerettem volna, ha én lehetek a helyében – suttogta végül. – Szerettem volna tudni, milyen érzés. Hogy tényleg úgí ölelem meg, búján a karjaimban. Biztosan azt gondolod, hogy megőrültem, nem?
Ismét elcsendesedett egy időre.
– Már arra is gondoltam, hogy elhívom őt randizni, biztos kinevetne: „hyung ez nem vicces!” mondaná. Vagy Eunmit. – Felsóhajtott és megrázta a fejét. – Kicsit később visszamentem, és mindketten össze voltak kuporodva egymással szemben. Igazán jól néznek ki együtt. És észrevettem, hogy Youngmint felizgatta Eunmi, szóval nekem ennyi volt. Ő igazán jól néz ki. Minden meg van benne, amit Eunmi csak akarhat. Örülök nekik, tényleg. Eddig végig lehajtott fejjel beszélt így kisebb szívrohamot kapott mikor Minwoo elkezdte az orra előtt lengetni a kezét, olyan „basszus fogd már be” arckifejezéssel. Kezébe nyomott két rajzott, majd fejét oldalra döntve, kezét arca alá rakva mutatta, hogy ő most aludni megy. Mikor kifelé elhaladt mellette bátorítóan megszorította a vállát.

Donghyun épp ekkor lépett be a nappaliba.
- Mész aludni?
Minwoo mosolyogva bólogatott. Donghyun magához húzta és szenvedélyesen megcsókolta.
- Szép álmokat. - mondta, de olyan bensőségesen, hogy Kwangin pirult el a jelenetet látva, főleg mikor Donghyunnal összeakadt a tekintetünk. Ő persze csak elmosolyodott és kikapta a kezemből a lapokat, miket meg se néztem még.
Zavartan köszörülte meg a torkát és felém fordította.
Egy Minwoo -féle chibi rajz volt elég pajzán kiadásban. Eunmiről, Youngminről és rólam.
- A némileg lehetetlen testhelyzetből ítélve, úgy gondolom, hogy ez inkább javaslat volt, semmint egy emlék arról, amit tényleg látott és lerajzolt. - Oh - pipacs piros lett az arca. És felizgult. - A másikon mi van?
- Azt nem fogom meg mutatni. Az nekem szólt. Észben fogom tartani. Attól tartok túl sokszor is. Nagyon pajzán fiatalember...
Donghyun persze elég biztos volt benne, hogy mi vezetett ehhez a rajzhoz, és azon töprengett, fűzzön-e hozzá megjegyzést.
– A hármas kapcsolat nem megszokott, de nem is ismeretlen – jegyzete meg végül. – Mr. Szponzor maga is benne volt egy hármasban, körülbelül ötven évig, azt hiszem.
– Mr. Szponzor? De hát ő már aggastyán – krákogta Kwangin.
– Ő is volt egyszer fiatal – jelentette ki Donghyun. – Egyébként pedig, te nem szeretnél szexelni az ő korában?
– Szeretnék szexelni az én koromban – vágott vissza Kwangin gondolkodás nélkül.
– Ah. Értem – bólintott Donghyun.
Meglehetősen kellemetlen csend hullott rájuk. Kwangin alig bírta visszafogni magát az ösztönös hoppanálástól.
– Nem kedveled az elképzelést egy hármasról Eunmivel és Youngminnel?
– Basszus, de igen! – csattant fel Kwangin, de aztán elpirult, vörösebb lett, mint valaha, és elfordult, hogy megigazítsa a nadrágját.
– Akkor meg mi a gond? – vonta fel a szemöldökét Donghyun. - Nem kell válaszolnod a kérdésemre, ha nem akarsz, Kwangin – tette hozzá nyugodtan.
– Sok érv szól ellene, nem igaz? – szólalt meg végül. – Youngmin igazán jól néz ki. És okos. És minden más is. Ki van zárva, hogy Eunmi engem választana helyette.
– Sok érv szól amellett, hogy talán mégis – jegyezte meg Donghyun –, de ráadásul erre nem is kell gondolnunk. Nem kell megfontolnunk a vagy-vagy kérdését, hanem mindkettőjüket, nincs igazam? És ha így nézzük, akkor nagyon is jól kiegészítitek egymást.
De most Eunmiről beszélünk. Vonzódsz Youngminhez vagy ő csak a Miss Eunmihez vezető út számodra?
– Vonzónak találom őt – suttogta Kwangin.
– Nem hiszem, hogy pont előttem kellene szégyellned, hogy vonzónak találsz egy férfit – somolygott Dongyhun.
Kwangin tétován rávigyorgott. - De ő testvérem...
– Azért elégedetten hallom. Nem hiszem, hogy másképp sikerrel járnátok.
Kwangin-t meglepte, amikor rájött, hogy megkönnyebbült attól, hogy folytatják a beszélgetést.
– Szűz vagy? – kérdezett rá Dongyhun egyenesen.
– Igen – suttogta Kwangin és félrenézett.
– Ez nem olyasmi, amiért szégyenkezned kellene – mondta csendesen Dongyhun. – Ez egy tény, se nem jó, se nem rossz.
– Rossz, ha nem tudod, mit kell tenned! – kottyantotta ki Kwangin. – És kétszeresen rossz, mert én sem férfival sem nővel nem voltam még.
– Nos, erről felmerült bennem néhány gondolat – kockáztatta meg Dongyhun. – Meg lennék lepve, ha a szívszerelmeid bármelyike is részt vett volna egy hármasban, tehát ebben az értelemben mindannyian új tapasztalatot fogtok szerezni. Másodszor pedig, gondolod, hogy leendő partnereid kinevetnének téged? Biztos vagyok benne, hogy Eunmi boldog lesz, ha esélye lesz téged tanítani.
Kwangin nem tudta megállni, hogy felnevessen, hiszen ennek a mondatnak az igazsága teljesen egyértelmű volt.
Youngmin viszont…
– Youngmin lefeküdt már más férfiakkal? – kérdezte.
– Nem tudom, de még ha tudnám is, akkor sem az én feladatom lenne, hogy elmondjam neked – felelte Dongyhun őszintén.
– Természetesen nem – vágta rá sietve Kwangin. – Elnézést. Igazad van.
És ennyi volt.