Erotic Birthday

Nos miután negyedikén megszívattuk Hyukot féltem, hogy velem is ezt teszik ezért úgy döntöttem én magam szervezem meg a bulit. De Shindong fejen vágott, hogy meg ne próbáljam, így ugyan féltem, hogy nekem mégis mivel fognak előállni letettem a tervemről.
Persze utaltam rá, hogy én nem akarok áldozati bárány lenni. A fiúk csak röhögve hessegettek arrébb. Hyuk azzal szívatott, hogy kölcsön kenyér visszajár és én visszavágtam ugyan, hogy nem kérek a használt guminőből, se a farokgyűrűből. Ilyenkor el vörösödött és arrébb somfordált, amiből azt a következtetést vontam le, hogy már kerített alkalmat a kipróbálásukra.

Reggel Na Raeért kimentem a reptérre, mert végre hazaért. Egy napra vidékre kellett utaznia, mert egy barátnőjének segített költözködni.
Vártam, hogy mit kapok majd tőle. Egyenesen furdalt a kíváncsiság, mert előző héten sikerült elejtenie, hogy valami nagyon nekem tetszőt talált ki.
Ám nem láttam nála csak azokat a csomagokat, amiket magával vitt. Ekkor arra gondoltam, hogy biztos valami kis doboz vagy már korábban megvette és majd otthon adja át.
A nyakamba ugrott és egy fullasztó csókot kaptam tőle. - Hmm újra a karjaidban édes.
- Hát még nekem. - nevettem és összepiszéztem az orrunkat. A kezembe nyomta a csomagjait és kinevetett, mikor majdnem elejtettem, mert könnyebbnek hittem.
- Te vagy a férfi hozzad csak. - nyújtotta rám a nyelvét.
- Örülök, hogy jó kedved van.
- Hát még szép! Yoonának van egy kis csirkefogó fia. Annyira aranyos és okos. A cuccolás is egész...
Ezek után be nem állt a szája ám a hazafelé úton, és otthon se míg elpakolt nem köszöntött fel. Nem izgatott annyira, hisz tudtam úgy se felejtené el, de azért piszkálta a csőrömet.
Épp tízóraiztam ő meg reggelizett, mikor benyögte, hogy ma nem ér rá, mert a napot az irodában tölti konferencián.
- Ne már cicám. Tegnap sem voltál és még ma is...
- Máskor is előfordult már. Meg amúgy is te nem szoktál néha egy hétig csak az SM-ben létezni? Ezt most muszáj. Ne aggódj már este találkozunk. - nyomott puszit az arcomra, majd mikor látta, hogy nem igazán enyhített meg vele rám tapadt és addig csókolt míg ki nem fulladtunk.
- Olyan vagy mint egy nagy gyerek, de szerintem elég értelmes vagy ahhoz hogy tudd mikor nem kéne duzzognod. - mosolygott rám.
Keserűen sóhajtottam, de egy mosolyt erőltettem az arcomra és elengedtem.
- Siess haza babám.
- Persze. - kabátot vett és cipőt húzott, rám mosolygott és már ott sem volt.
Reméltem, hogy ezt a napot legalábbis a délelőttöt vele tölthetem mielőtt beindul az őrület a srácokkal. Ám úgy tűnik ő még el is felejtette, hogy ma van a szülinapom. Lézengek egy kicsit a házban bekapcsolom a tévét, de rögtön ki is nyomom. Félóráig bírom mikor felhívom Donghae-t, hogy mégis mit csinálnak.
- Kyuhyun éppen kockul és dicsekszik, de nincs itt Kage így senki nem érti miről hadovál. - puffanás halattszott és sistergés. A háttérben Hae-t hallottam, ahogy Kyuval összekaptak valamin.
„Mi most már belül is szőke vagy? Egy órája magyarázom és te nem érted??”
„Basszus már ez rohadt unalmas! Mit tudsz te ezen élvezni?”
Leeteuk szólt bele nevetve. - Halló?
- Szia. Siwon vagyok, hol vagytok?
- Nálam mért hívtad? Netán elfogyott az óvszer?
- Nagyon vicces. Na Rae lelépett. - morgom bosszúsan.
Egy pillanatig csend volt, még másik kettő hangja is elhalt.

- Értem akkor gyere át. Csinálunk valamit. Ne hogy már ma maradj egyedül.
- Köszönöm. Egy félóra és ott vagyok.
- Héé! Nem fogsz megint olyan életveszélyesen vezetni, ugye?
- Dehogy. Mire gondolsz? - kérdeztem hamis komolysággal. Éreztem ahogy Teukie a szemét forgatja.
- Csak ne törd össze a kocsit.
- Na szép. Értem már nem is aggódsz?
- Érted nem kell. Na várunk. Pá. - és letette.
Magamra kaptam valami kabátot felkaptam a kulcsom és már ott sem voltam.
Leeteuk-nál csak úgy repült az idő, mire észbe kaptam már besötétedett és húztak kifelé az ajtón, hogy bulizunk egyet, kibéreltek egy helyet, ahol a haverokkal egy nagy partit csinálhatunk.
Ahogy telt az idő a telefonomat lestem, hogy Na Rae hívott-e már, hazaérte, de semmi ilyesmi nem történt.
Mielőtt elindultunk volna megcsörgettem, de nem vette fel. Haragudtam rá, hogy elfelejtett így kikapcsoltam a készüléket és megfogadtam, hogy érzem magam a többikkel, akkor is ha folyton valami hiányérzetem van.
Klub nagyon impozáns volt és valóban meghívtak minden jó ismerősömet, de hál istennek nem jött el csak az akinek kellett.

Henry mondott egy rövid tósztot a tiszteletemre, de zavaromban és meghatottságomban visszautasítottam, hogy beszéljek.
- Nos azt hiszem többet nem mondok beszédeket, mert megsiratom az embereket. - szólt be.
A többiek nevettek én meg vállba bokszoltam amint hozzám jött. Aztán megöleltem.
Már a sokadik poháron túl voltam és kissé ittasan azt vettme észre, hogy a többiek egyszer csak körülvesznek, leültetnek és tiltakozásom csak nevetve hárítják. Mikor begurultam és erővel akartam felállni hirtelen odaszíjazva találtam magam egy fotelhez.
Betoltak egy kisebb helyiségbe. Majd becsukják a hátam mögött az ajtót. Odakint hallatszik, hogy a buli pörög tovább ám én itt maradtam egyedül. Kicsit már kettőt látok mindenből, nem igazán értem a helyzetet.
Itt minden olyan, mint egy tükör rengeteg, hasonlít azokhoz „Elvarázsolt Kastély” nevezetű tükör labirintusokhoz, amiket az ember a vidámparkban, vagy egy-egy elvetemültebb búcsún talál.
A fények tompák, ezüstös-kékesen ragyognak ezer felé. A tükrökben egytől egyig egy fém rúd látható.
Na Rae hangját hallom visszhangzani a magas teremben.
- Szia Szép Fiú. - búgja. - Ez most egy mindent a szemnek semmit a kéznek produkció lesz.
- Ne mááár Rae. Eressz el. Ez nem vicces!
- Eddig sose láttál még igazán rúd táncolni, mert akárhányszor meglátsz mellette annyira begerjedsz, hogy lerángatsz a színpadról és …
- Hát igen, mert más ne lásson téged olyan falatnyi ruhában. Hol vagy? Nem látlak...
- Most csak neked táncolok. Csak neked szól a zene. Élvezd... - a zene beindul és Na Rae is feltűnik a tükrök felszínén. Haja kiengedve, lágyan omlik a vállára. Felül csak egy ezüstszínű melltartó visel, mely kékesen csillámlik a fényektől. Fekete necc harisnya, harisnya tartó és valami szoknyaféle, ami elöl akár egy bugyi hátul azonban fátyolszerű és hosszú, olyan színben játszanak mint a melltartó. Sminkje nem állt másból hogy szemeit vastagon kihúzta egy sötétkék tussal macskásra és ajkai szinte már lila, olyan sötéten rúzsozott.
Kecsesen hajlong a zene ritmusára. Felpattan a rúdra és körbepörög rajta. Megszabadul a fátyoltól így látni engedi fenekét. Majd felmászik és fejjel lefelé csinálja meg ugyanezt a mutatványt.
Következő pillanatban már két kézzel ragadja meg a fémet és lábait terpeszbe nyitva forog körbe...
Aztán csak táncol és ugrik és hajlong tovább...
Egyre inkább szűkösebb a nadrágom. Fészkelődöm, mert kényelmetlen a helyzet ám csuklóim lekötözve nem tudok magamon segíteni túlzottan, bár már legszívesebben magamhoz nyúlnaék..
Kínzás volt az egész. Egy szemet gyönyörködtető és szívet melengető, hogy csak neki ad elő, ahogy ezer meg ezer helyről látja őt a legcsábítóbb pózokban a tükörképeit, mégis csak gyötrelmes kínzás...
Örökké valóságnak tetszik az idő, mire a visszhangzó erotikus zene elhalkul, a tükrök a elsüllyednek és előtte áll az a nő, akit mindennél jobban szeret.
Odasétál hozzám és szétvetett lábakkal beleül az ölembe, vigyorogva konstatálva sikerét, melyet az ágaskodó kéjrudam jelent.
Fülemhez hajol és úgy suttogja.
- Boldog szülinapot kedvesem.
- Köszönöm, köszönöm én azt hittem, hogy..
- Elfelejtettem? - mosolyog rám bocsánat kérőn. - A fiúk ötlete volt, de azért meg kell hagyni bánt, hogy elhitted.
- Bocsáss meg. - puszilom meg arcát és csókra nyújtom a szám, amit meg is ad. Hevesen, mintha nem pár órával ezelőtt láttuk volna egymást, faljuk egymás ajkait.
- Elengedlek, ha eljutsz a szoba másik végében az ajtóhoz...
- Nem fair, mért csinálod ezt? És mégis hogyan?
- Használd a lábaid. S mert megtehetem...
- Hát így kell bánni az ünnepelttel? - de azért lassan elkezdek átgurigázni a termen.
- Az ünnepelt nagyon bugyután viselkedett azzal hogy részegre vedelte magát...
Már majdnem ott vagyunk, amikor mégis megszán, vagy inkább ő sem bírja tovább és kitapintja a csatokat.
Ölembe kapom és belépek az ajtón. Hatalmas szoba tárul a szemem elé, de előttem csak az ágy képe lebeg. Egyenesen ráhajítom Na Raet, gyorsan megszabadulok a cipőktől, a már igencsak szűkös nadrágomtól, az ingtől és én is követem, felé mászok.

Szenvedélyesen megcsókolom és.... innentől sötétség.
Valószínűleg az ágy mellett talált behűtött pezsgő, amit végig csurgattam a már meztelen testén, hogy végignyalogatva magamba szippantsam a kortyokat, kiszürcsöljem az összegyűlt folyadékot a hasáról. Tehát a még több alkohol megtette a hatását és másnap reggel csak foltokra, felvillanó képekre emlékszem onnantól, hogy beléptünk a szobába.
Ám az, hogy nem emlékeztem a lényegre kitűnő oknak használtuk fel, hogy egy „forró” fürdőt vegyünk megszabadítva magunkat az éjszaka mocskától..
A fiúkat persze ezzel zaklatnak még ma is. Pedig már majd tíz nap eltelt az egész eset óta.
Azóta sok minden egyéb történt. Például Kangin megtalálta lakása mélyén Heechul egyik régi videóját, amin felvette hogyan vetkőzik és folyton valami zellerről meg popconról illetve jegesmedvékről hadovál.
Hyuk betette a pornó gyűjteményébe, melynek senki nem tudja, még Hae sem mekkora a terjedelme. A majom szeret azzal hencegni, hogy ő igen, de szerintünk csak kamuzik és ő maga sem tudja.
Szóval így történ az én szülinapom...
A következő a csapatban Zhou Mié lesz csak el ne felejtsük őt is valami nyalánksággal meglepni...