Dirty Night

... Azt hiszem én vagyok a legszerencsésebb az elmúlt időszakban. Már, ami a szülinaposok sorsát illeti.
Semmi debil ajándék, semmi idióta meglepetés. S ez így van jól...
Úgy gondoltam a tömbiek is belátták, hogy én nem akarok csak egy egyszerű szülinapot a barátaimmal és azokkal, akiket szeretek.
Ezt hittem, egészen éjfélig. Eddig minden oké. Emlékszem, hogy Kyuhyun egy poharat nyomott a kezembe valami nagyon rikító színű löttyöt. S én felhajtottam. Öreg hiba volt, bármit is elfogadni az evil maknaetől...
Minden elhomályosodott előttem, majd magába szippantott a sötétség.
Székhez kötözve tértem magamhoz. A zenét lenémították és mindenki árgus szemekkel bámult rám. Nagyon kényelmetlenül éreztem magam...
- Eresszetek el!
Erre kirobbant a nevetés.
- Talán azt hitted, hogy te kimaradsz a mókából Zhou Mi? - kérdezte Siwon kajánul vigyorogva. Gondolom úgy érezte, hogy ha székhez szegezve találta magát akkor nekem is kijár...
Végigpillantottam magamon.
Egy picsavillantó szoknya, neccharisnya, magassarkú csizma, női kivágott felső. Láttam és éreztem, ahogy melltartó van rajtam. De a legborzasztóbb a seggembe vágó tanga érzése volt...
Teljesen pipacs piros lett az arcom... Ez azért több a soknál.
Nevetségesen vékony hangon szólaltam meg újra.
- Ki adta rám ezeket?
- Én. - lépett egyszerre előre Hyuk és Korra bűnbánóan, de élvezettel vigyorogva.
Miért pont ők ketten? Egyrészt talán jó volt, hogy öltöztetett át, aki már látott ruha nélkül.
Másrészt még jobban a szívembe fúródott az árulás érzése.
Persze én magam is meglepődtem, hogy a nap normálisan alakult és valahol mélyen tisztában voltam vele, hogy valami biztos történni fog, de azért nem ilyesmire számítottam...
S egyszerűen én nem bírtam ezeket a szituációkat olyan jól, mint mondjuk Hyuk, aki valószínűleg csak nevetett volna egy nagyot. Miután persze hisztizik egy sort, de az már más kérdés...
Mikor látták, hogy nem veszem a „poént” a vigyorok egy része lehervadt, (persze Kyuhyuné nem).
Azok ketten odasiettek hozzám és míg Hyuk megölelt addig Korra a csomókat bontogatta.
- Azt hittük, hogy vicces lesz, Mi ... - morogta Hyuk a fülembe.
- Mit lehet ezen ennyit poénkodni? - fortyantam fel.
- Bocsáss meg. - rebegte Korra és láttam, ahogy elpirul, mert az arca egy vonalban volt az ágyékommal.
A szoknya és a bugyi persze nem sokat takart...
Amint mozogni tudtam felpattantam de ennek az lett vége hogy fellöktem Korrát, aki fájdalmas arccal esett hátra.
- Most mit vagy úgy oda? - sietett felsegíteni a nőt Donghae. S féltékenyen tekintet rám...
- Hagyjad igaza van. - szólt bűntudattal a hangjában Korra.
- Most mért állsz Zhou Mi pártján, mikor miatta estél el? - kérdezte döbbenten Hae.
- Miután megcsaltál vele Henryvel ne csodálkozz... - sziszegte olyan halkan, hogy csak a közelben állók hallhatták meg.
Kínos csend keletkezett.
- Te ezt honnan..?
Nem vártam meg míg kirobban a balhé, mert hogy ki fog abban biztos voltam az alanyok vérmérsékletét ismerve.
Fogtam magam és egy odamormogott „ További jó szórakozást!” után az ajtó felé indultam. Hyuk jött utánam egy hosszú kabáttal.
- Öltözz vissza és gyere bulizni, fiatal még az éjszaka...
Kikaptam a kezéből a kabátot. - Te sem gondoltad komolyan ugye?
- Ne haragudj - Nézett rám őzike szemekkel.
- Muszáj egyet sétálnom most. - vettem fel a ruhadarabot, ami jótékonyan elfeddte a megbotránkoztató öltözetet.
Kiléptem az utcára és valóban jól esett a füstös, fülledt helység után kinti levegő.
Az utca végén jártam már, mikor meghallottam Korrát kiabálni utánam. Megszaporáztam a lépteim, de hát magassarkúk nem igazán könnyítették meg dolgom. Nem voltam gyakorlott a dologban...
Hamar utolért és belém csimpaszkodva megállított.
- Tudom, hogy ennyire nem rázott meg. - mondta.
- TE hogy viselnéd?
- Nos ugyan a szoknyákért nem vagyok oda, de a férfiak valamiért szeretik, ha hasonló felszerelés van rajtam. - elnevette magát szenvedő tekintetem látva. - Emelt fővel viselném.
- Nem vagyok nő!!
- Mi az nem érzed magad elég férfinak?
- Ebben a göncben lehetséges? - durcásan néztem rá, de láthatta hogy a kezdeti dühöm java részt elpárolgott.
Kajánul elmosolyodott és berángatott egy sikátorba. Addig ráncigált, míg az árnyékok és a kukák úgy nem feddtek minket, hogy nem látszottunk kívülről.
- Akkor mutasd meg nekem, hogy mennyire férfi vagy. - taszított neki a falnak és kezével a mellkasomnak támaszkodott.
- Te csak Donghaen akarsz bosszút állni.
- De téged ez nem zavar.
- Valóban nem. - és lecsaptam ajkaira. Teljesen nekem dőlt, így éreztem melleit nekem nyomódni.
A tanga finom anyaga már jó ideje dörzsölte a farkam és azért nem voltam fából, így hamar megkeményedtem.
Kuncogott rajtam, mikor megérezte.
- S pont itt? Úgy dugjalak meg mint az olcsó prostikat szokás? Egy sikátorban?
- Igen.
S nem kellett tovább noszogatni. Kigomboltam a kabátot és megszabadultam a tangától. Ez alatt ő is hasonlóképp cselekedett.
Felkaptam a derekánál megragadva és a mocskos falnak nyomtam. Felnyögött és meglepett szemekkel pislogott rám. Majd megbabonázva gombolta ki az ingét, mire én a mellei közé fúrtam az arcomat. Csókoltam, szívtam bőrét, míg a hajamba túrt és úgy sóhajtozott.
Felhúzott egy csókra és én belé hatoltam. Felkiáltott és megbántottan nézett rám, miközben levegő után kapkodott.
- Zhou Mi. - zihált.
- Megérdemled. - morogtam, de hogy enyhítsem fájdalmát lágyan majszolni kezdtem ajkait.
Egyre gyorsabban és gyorsabban mozogtam benne. Korra háta ívbe hajolt és megfeszültek izmai, mikor elérte a gyönyört, ez engem is túllendített a ponton.
Lihegve döntöttem homlokom a betonnak, miközben kihúzódtam belőle, eresztettem le a talajra.
- Most már lehiggadtál? - kérdezte rekedtes hangon. - Visszamehetünk?
- Fogjuk rá. Igen. - lehajoltam és megcsókoltam. - És te? Pár óra múlva már újra Haet fogod boldogítani vagy...?
- Még szeretném húzni az agyát egy kicsit.
- De úgy se fogsz tudni ellenállni neki.

- Nem. Nem fogok.

Mikor visszaértünk, be sunnyogtunk egy szobába átöltözni.
Nem sokára újra a forgatagban buliztam és nevetve fogadtam a beszólásokat.
Végül is nem volt olyan vészes az egész.
Húsz év múlva is emlékezni fogok rá, mennyire jól éreztem magam.