1. fejezet

Hol volt, hol nem volt volt egyszer egy királyfi, aki amúgy hercegnő volt.

Ikrekként jöttek a világra, ám öccsét elrabolta a gonosz boszorkány.
Édesanyja elméje megbomlott, aki mindenféleképpen lányt szeretett volna, és apja, hogy felesége kedvében járjon lányként neveltette gyermekét. A királynéra így rá lehetett fogni, hogy normális.
Aztán Heechul elég idős lett, hogy férjhez adják. Messze földről érkeztek a kérők, hisz széles e Földön eljutott Heechul szépségének a híre.
Bőre fehér, mint a hó. Ajka vörös, mint a rózsa. Haja ében, mint a legsötétebb éjszaka. De Heechul mindig elhajtotta a kérőket, hiába kérték a szülei, hogy ne tegye. Nem érezte magát normálisnak, valahogy mindig kilógott a sorból.
A vele egykorú lányok már mind gömbölyűek és formásak voltak. Ő pedig olyan lapos, mint egy deszka.
Nem volt fair. Aztán ott voltak a kéjálmok, amik minden este gyötörték a hormonoktól megbolondult testét.
A többi csajszi nem értette miről beszél, mikor megkérdezte, hogy nekik is olyan sok lövell ki onnan...

Heechulnak ugyan feltűntek a furcsaságok, ám apján kívül senki nem tudta, hogy ő valójában nem lány. Így szerencsétlen jobb híján beletörődött másságába.
A probléma ott kezdődött, hogy tizenhat évesen ő még mindig inkább fára mászni szeretett, vagy a kikönyörgött vívó órákon vett részt, mintsem táncolni vagy legyezőt használni tanult volna. Vagy arról fecsegett volna, hogy melyik ifjú gróf vagy nemes a legjóképűbb...
És fogalma sem volt hogy miről beszélnek Tiffany és Jessica, a legjobb két barátnője, mikor arról faggatják, hogy neki hány napig tart a havibaj. Mivel neki szinte minden reggel jelentkeztek a tünetek...

Szóval érkeztek a kérők sorban.
Egy nap megjelent egy férfi, aki nem tágított azután sem, hogy a szolgálók azt jelentették, hogy a hercegkisasszony megint fára mászik.
Ott maradt vacsorára.
Heechul nagyon megilletődött, hisz ő nem akart még férjhez menni és nem is éreztem, hogy valakinek megfelelhetne, így igyekezett eltaszítani a kérőket magától.
De Siwon herceg nem tágított és a király hiába figyelmeztette, hogy lánya nehéz eset – bár ő szívesen venné, ha megállapodna már - ő mintha meg se hallotta volna.
Mikor Heechul meglátta a herceget pillangók kezdtek verdesni a gyomrában. Zavarában, a mindig lepcses szája elnémult, csak ímmel-ámmal válaszolt a kérdésekre.
Azonban szemét nem tudta levenni a Siwon hercegről...

Amikor észlelték mennyire elment az idő a király éjszakára marasztalta Swiont, az pedig udvariasan elfogadta.
Kiutaltak egy lakosztályt számára és mikor már az illem megkívánta, aludni tért.

Heechul maga is fürödni majd aludni ment, furcsa gondolatok jártak a fejében. Leginkább csak Siwon kívánatos ajkai. Ezzel a képpel szenderült el...
Nem lehetett sokkal később, az árnyékokból ítélve, mikor valami neszre felébredt.
Meresztette szemét a sötétbe, de nem látott semmit. Próbált elaludni, ám egy szempár csillogott vissza rá, mikor megfordult.
Kiáltani akart, de szájára egy kéz tapadt.
- Shh - susogta Siwon. - Nem bántalak.
De Heechul megijedt és kapálódzni kezdett. Siwon könnyen lefogta másik kezével Heechul két kezét.
Valami óriási gyakorlata lehetett benne, mert nem tellett bele két perc és Heechul kikötözve találta magát az ágy rácsához, valami selyemszalaggal.
Siwon félve a másik reakciójától nem vette le a kezét Heechul szájáról helyette annak nyakára tapadt és csinos kis foltot szívott rá.
Heechul szemei kikerekedtek, de lassan elöntötték a bódító érzések és érezte, ahogy a vér alsóbb régióiba tódul.

Siwon óvatosan felnézett és látta, hogy a másik lehunyta pilláit és teljesen ellazult már, így levette kezét a szájáról, csakhogy ezúttal ajkaival tapassza be.
Az utód csak felnyögött, mikor megérezte Siwon ajkait sajátján. Siwon az ajkai közé akart furakodni. Végigsimított fogain, majd a legkisebb ellenállás nélkül sikerült bevenni Heechul száját.
Kezével hasát cirógatta és észre sem vette - mással volt elfoglalva - hogy a „hercegnő” ölénél elemelkedik a takaró.
Ahogy a herceg a hasát simogatta, mozgatta a takarót, ami dörzsölte érzékeny rúdját. Meg hát amúgy sem volt gyakorlott, így nem sokára érezte azt a gyönyör éreztet, mint amikor reggelente elintézte magának, hogy ne érezze magát kínosan a nap folyamán..
Hangosan nyögött fel.
Siwon meglepetten nézett Heechulra majd szeme megakadt a takaró dudorán és erre kikerekedett a szeme.
- Te fiú vagy..- nyögte. S hirtelen pattant fel az ágyról.
Heechul megijedt a hirtelen mozdulatra, meg amúgy is kába volt még.
A herceg hátra felé botladozott az ajtóhoz, mert szemét még mindig nem tudta levenni Heechulról. Majd mikor háta az ajtó fájának ütközött kimenekült a szobából.
- Én? Fiú? - Heechul szavai döbbenten visszhangzottak a csendben.

Folyt. Köv...