Háromszoros hurrá

Egy bulin szaladtak egymásba. Az alkoholnak köszönhetően ismerkedésük egy túlfűtött táncba süllyedt.
A többiek szobára küldték őket, ők pedig szót fogadtak.
A Boyfriend maradékja ezt egy háromszoros hurrával ünnepelte, mert már nem bírta gyomruk a látványt... Ahogy nyalták-falták tapizták egymást...
Az 'ők': Kwangi, Youngmin, Jungmin.
Jungmin kijelentette, hogy nála akarja. Az ikrek nem tiltakoztak. Egyből a hálóba botladoztak...

Új tubus síkosítót vett elő az ágya melletti éjjeliszekrény fiókjából. Youngmin horkantott egyet.

Hol is kezdjük…

De mikor Youngmin felé nyúlt, az játékosan rácsapott a kezére. Kwangin lekacagta magát.

- Mi az…? – kérdezte Jungmin vonakodva, kezét a mellkasához kapva.

- A Nagy Terv szerint kell haladnunk– mondta Youngmin.

Jungmin türelmetlenül bámult újra a papírra. Kwangin megfordította.

A férfi nyelt egyet. Az egész oldal tele volt olyan rajzokkal és ábrákkal, melyektől még a Káma Szutra is elpirult volna. Mindegyiken két barna és egy fekete hajú férfi szerepelt.

- Az én hajam nem…

- Tudod, egy csomót gondolkoztunk azon, mit is szeretnénk csinálni, és biztosra akartunk menni. Nem szerettük volna, hogy akár csak egy briliáns ötletünk is kimaradjon.- magyarázta Youngmin a vállait vonogatva.

Jungmin ajkai enyhén felfelé görbültek.

- Akkor hát… jobb, ha neki is kezdünk. Úgy vélem, két hét is kevés lenne, hogy ezt mindet kipróbáljuk.

- Ó, igen – felelte Kwangin. - A probléma az, melyikkel kezdjük…

Újra a papírra pillantott. Lassan jobbra, majd balra forgatta.

- Azt hiszem, ez jó lesz – mondta, az egyik ábrára mutatva.

- Remek választás, uram – vigyorgott Youngmin.

Az ikrek ezt követően rávetették magukat Jungminra, és elkezdték kihámozni ruháiból. Az hanyatt dőlt a puha matracon, és lehunyt szemmel adta át magát a fiúk gyöngéd, simogató kezeinek. Meztelen bőrének minden centiméterét bejárták ajkaik, és hamarosan elvesztette a fonalat, vajon épp melyikük melyik érzékeny pontot érinti. Egészen addig, míg egy könyök véletlenül hozzá nem ért kemény férfiasságához, mert ekkor rájött, újra harcra kész állapotban van.

Ekkor a testvérek is levetkőztek. Jungmin mohón közéjük nézett.

- Eszedbe se jusson, Jungmin – figyelmeztette Youngmin mosolyogva.

- Mi nem nyúlunk egymáshoz. SOHA – folytatta Kwangin.

- Ó, egyszer mindent el kell kezdeni – búgta.

- Ne akard, hogy bántsunk.

Jungmin elnevette magát.

- Nem, azt a rajzot még nem választottam ki.

Youngmin és Kwangin egymásra pillantottak, majd közeledni kezdtek a férfi felé. Jungmin mindkettejük felé nyúlt, ahogy azok leheveredtek mellé, nyakát, mellkasát és karjait csókolgatva. Szívogatni kezdtek egy-egy mellbimbót, nyelveikkel cirógatták, míg azok meg nem keményedtek. Jungmin alig merte elhinni, hogy pont két olyan ember figyelmének középpontjába került, akik a világon a legjobban bosszantották őt.

Sóhajtott egyet, és magabiztosabbnak érezte magát, mint korábban bármikor.

Végül Youngmin fölé hajolt, és magáévá tette a fiú ajkait. Nyelvét szívogatva beletúrt a puha, vörösesbarna hajba. Kwangin megkopogtatta a vállát, és Jungmin csak vonakodva volt hajlandó elengedni Youngmin felsőtestét, és a lábai felé fordulni.

De ez a vonakodás azon nyomban elillant, mikor megpillantotta Youngmin meredező hímtagját. Mmmmm… borsmenta… Egészen lehajolt, hogy hozzáférhessen a fiú nyílásához, mikor megérezte, hogy saját férfiasságát most azok az ajkak ölelik körül, melyeket korábban magáénak tudhatott. Édes bizsergés terjedt szét izmaiban, a lábai közt. Jungmin nyelvével végigsiklott a fiú merevségén, majd ugyanazzal a mozdulattal szájába fogadta. Partnere elégedett morgása vibrálóan hatott saját gerjedelmére.

Majdnem megfeledkezett Kwangin-ról, mikor észrevette, hogy egy kéz pihen a fenekén.

- Maradjatok nyugton. Csak egy pillanatra.

Sajnos meglehetősen nehézkesnek bizonyult nyugton maradni Youngmin férfiasságával a szájában, míg sajátját a fiú kényeztette. Mikor Kwangin síkos ujja beléje csusszant, alig bírta visszatartani, hogy könyörtelenül mozogni kezdjen Youngmin szájában. Megpróbálta elterelni a gondolatait lüktető ágyékáról.

Szinte örökkévalóságnak tűnt, mire Kwangin végre feltérdelt, és elhelyezkedett Jungmin mögött. Jungmin visszatartotta a lélegzetét, míg a fiú beléhatolt kolosszális hímtagjával. Youngmin férfiasságát kezdte kényeztetni, miközben testvérének próbált segíteni ujjaival. Jungmin megborzongott, és a golyójáig elnyelte Youngmint, mohón szívogatva azt. Az alatta fekvő fiú mozogni kezdett.

Jungmin Kwangin minden lökésére hátrébb csusszant. Olyan érzése támadt, hogy a fiú minden mozdulattal mélyebbre hatol benne, míg ő egyre jobban elmerül Youngmin szájában.
Jungmin elengedte az ágyneműt, amibe eddig kapaszkodott, és Youngmin nyílását kezdte tapogatni. Egy ujjával felnyúlt, ami láncreakciót indított el.Youngmin a szájába élvezett, míg ő is elérte a csúcsot a fiú ajkai közt. Kwangin Jungmin teste mélyén engedte szabadjára forró magját, és figyelte, miként reagál két partnere.Jungmin ordítva adta át magát a gyönyörnek.

A hármas így maradt egy kis ideig, megpróbáltak levegőhöz jutni, majd egymás mellé heveredtek a hatalmas ágyon. Youngmin is megfordult, a két fiú pedig végül átölelte Jungmin mellkasát.

Jungmin elmosolyodott. Tényleg a mennyországban vagyok. Igen. Megérkeztem.

- Hm, ez egész jól ment, nem gondolod, Youngmin?

- Igen. Úgy tűnik, a Nagy Terv roppant sikeres. De még mindig úgy gondolom, hogy be kellett volna iktatnunk a cirkuszi bohócos lépést.

Jungmin oldalra fordult, és rémülten nézett Youngminre.

- Csak vicceltem, Jugmin! – nevetett a fiú. – Ne szívbajoskodj!

Oké, talán a purgatóriumban…

Mindhárman álomra hajtották a fejüket, mosollyal az arcukon.

1. fejezet

Hol volt, hol nem volt volt egyszer egy királyfi, aki amúgy hercegnő volt.

Ikrekként jöttek a világra, ám öccsét elrabolta a gonosz boszorkány.
Édesanyja elméje megbomlott, aki mindenféleképpen lányt szeretett volna, és apja, hogy felesége kedvében járjon lányként neveltette gyermekét. A királynéra így rá lehetett fogni, hogy normális.
Aztán Heechul elég idős lett, hogy férjhez adják. Messze földről érkeztek a kérők, hisz széles e Földön eljutott Heechul szépségének a híre.
Bőre fehér, mint a hó. Ajka vörös, mint a rózsa. Haja ében, mint a legsötétebb éjszaka. De Heechul mindig elhajtotta a kérőket, hiába kérték a szülei, hogy ne tegye. Nem érezte magát normálisnak, valahogy mindig kilógott a sorból.
A vele egykorú lányok már mind gömbölyűek és formásak voltak. Ő pedig olyan lapos, mint egy deszka.
Nem volt fair. Aztán ott voltak a kéjálmok, amik minden este gyötörték a hormonoktól megbolondult testét.
A többi csajszi nem értette miről beszél, mikor megkérdezte, hogy nekik is olyan sok lövell ki onnan...

Heechulnak ugyan feltűntek a furcsaságok, ám apján kívül senki nem tudta, hogy ő valójában nem lány. Így szerencsétlen jobb híján beletörődött másságába.
A probléma ott kezdődött, hogy tizenhat évesen ő még mindig inkább fára mászni szeretett, vagy a kikönyörgött vívó órákon vett részt, mintsem táncolni vagy legyezőt használni tanult volna. Vagy arról fecsegett volna, hogy melyik ifjú gróf vagy nemes a legjóképűbb...
És fogalma sem volt hogy miről beszélnek Tiffany és Jessica, a legjobb két barátnője, mikor arról faggatják, hogy neki hány napig tart a havibaj. Mivel neki szinte minden reggel jelentkeztek a tünetek...

Szóval érkeztek a kérők sorban.
Egy nap megjelent egy férfi, aki nem tágított azután sem, hogy a szolgálók azt jelentették, hogy a hercegkisasszony megint fára mászik.
Ott maradt vacsorára.
Heechul nagyon megilletődött, hisz ő nem akart még férjhez menni és nem is éreztem, hogy valakinek megfelelhetne, így igyekezett eltaszítani a kérőket magától.
De Siwon herceg nem tágított és a király hiába figyelmeztette, hogy lánya nehéz eset – bár ő szívesen venné, ha megállapodna már - ő mintha meg se hallotta volna.
Mikor Heechul meglátta a herceget pillangók kezdtek verdesni a gyomrában. Zavarában, a mindig lepcses szája elnémult, csak ímmel-ámmal válaszolt a kérdésekre.
Azonban szemét nem tudta levenni a Siwon hercegről...

Amikor észlelték mennyire elment az idő a király éjszakára marasztalta Swiont, az pedig udvariasan elfogadta.
Kiutaltak egy lakosztályt számára és mikor már az illem megkívánta, aludni tért.

Heechul maga is fürödni majd aludni ment, furcsa gondolatok jártak a fejében. Leginkább csak Siwon kívánatos ajkai. Ezzel a képpel szenderült el...
Nem lehetett sokkal később, az árnyékokból ítélve, mikor valami neszre felébredt.
Meresztette szemét a sötétbe, de nem látott semmit. Próbált elaludni, ám egy szempár csillogott vissza rá, mikor megfordult.
Kiáltani akart, de szájára egy kéz tapadt.
- Shh - susogta Siwon. - Nem bántalak.
De Heechul megijedt és kapálódzni kezdett. Siwon könnyen lefogta másik kezével Heechul két kezét.
Valami óriási gyakorlata lehetett benne, mert nem tellett bele két perc és Heechul kikötözve találta magát az ágy rácsához, valami selyemszalaggal.
Siwon félve a másik reakciójától nem vette le a kezét Heechul szájáról helyette annak nyakára tapadt és csinos kis foltot szívott rá.
Heechul szemei kikerekedtek, de lassan elöntötték a bódító érzések és érezte, ahogy a vér alsóbb régióiba tódul.

Siwon óvatosan felnézett és látta, hogy a másik lehunyta pilláit és teljesen ellazult már, így levette kezét a szájáról, csakhogy ezúttal ajkaival tapassza be.
Az utód csak felnyögött, mikor megérezte Siwon ajkait sajátján. Siwon az ajkai közé akart furakodni. Végigsimított fogain, majd a legkisebb ellenállás nélkül sikerült bevenni Heechul száját.
Kezével hasát cirógatta és észre sem vette - mással volt elfoglalva - hogy a „hercegnő” ölénél elemelkedik a takaró.
Ahogy a herceg a hasát simogatta, mozgatta a takarót, ami dörzsölte érzékeny rúdját. Meg hát amúgy sem volt gyakorlott, így nem sokára érezte azt a gyönyör éreztet, mint amikor reggelente elintézte magának, hogy ne érezze magát kínosan a nap folyamán..
Hangosan nyögött fel.
Siwon meglepetten nézett Heechulra majd szeme megakadt a takaró dudorán és erre kikerekedett a szeme.
- Te fiú vagy..- nyögte. S hirtelen pattant fel az ágyról.
Heechul megijedt a hirtelen mozdulatra, meg amúgy is kába volt még.
A herceg hátra felé botladozott az ajtóhoz, mert szemét még mindig nem tudta levenni Heechulról. Majd mikor háta az ajtó fájának ütközött kimenekült a szobából.
- Én? Fiú? - Heechul szavai döbbenten visszhangzottak a csendben.

Folyt. Köv...

Első rész

Kwangin-nak épp akkor adódott lehetősége meglátogatni Minwoot, mikor az éves bált tartották a kiadónál.
Minwoonak sikerült úgy megfáznia, hogy a hangja teljesen elment, a súlyos köhögési rohamok miatt.
Donghyun persze mindig mellette volt és nem zavarták olyan dolgok, mint hogy illene megjelennie ilyen eseményen. Ott dekkolt a beteg lakásán és vigyázott rá, hisz ugyan a kórházból hazaengedték, mert a járvány miatt telve voltak a szobák és ő nem volt halálán, de néha még felszökött a láza...
Ő mellette volt és ápolta, vigyázott rá. A többieknek fura volt ez a túlzott figyelem Donghyuntól Minwoo felé, de Kwangin tudta, hogy szeretik egymást, mert sikerült rájuk nyitnia még fél évvel ezelőtt...
Az már teljesen az ördög műve, hogy épp most volt rengeteg munkájuk, így ugyan kidumálta magát a főnöknél, de nekik többieknek hajtás volt ezerrel.
És ha mindez nem lett volna elég a hormonjai is mintha most bolondultak meg és már kezdett belebolondulni, hogy az elmúlt két hétben izzadtan, zihálva ébred, miközben a takaró sátorszerűen emelkedik az ágyékától...
Álmok kergették, de nem is akármilyenek. Önmagát látta, amint Eunmivel szeretkeznek. De ez nem lett volna baj. A lánnyal azóta flörtöl, hogy pár hónappal ezelőtt átszerződött hozzájuk. A nagyobb baj az volt, mikor Youngminnel álmodott hasonlókat...
Először orvoshoz akart fordulni hisz ez nem normális, de aztán mégse tette. Nem tudta már maga előtt letagadni, hogy vonzódni kezdett a tulajdon testvéréhez.
Eleinte úgy próbált megszabadulni a vágyaitól, hogy rástartolt Eunmire, hisz azt gondolta, ha összejön a lánnyal akkor egyszerűen elmúlik majd a túlzott a kanossága, de akárhányszor kettesben maradt vele mindig megjelent Youngmin is.
Eunmi mintha jobban élvezte volna azokat a pillanatokat, mikor mindketten ott voltak. Nem tudta hova tenni a lány viselkedését, bár lehet, hogy a megoldás csak annyiból áll, hogy nem tudott kettejük közt választani …
Így történhetett az, hogy ugyan felvidítani jött barátját végül ő kapott tőle segítséget.
Donghyun épp a szennyes edényeket mosogatta, így kettesben maradt Minwooval.
Általában mindent Youngminnel osztott meg és akkor fordult Minwoohoz ő és Donghyunhoz a másik, ha nagy ritkán összekaptak. Ő is mindig meghallgatta őt, ha valami a szívét nyomta. S hát ezzel a dologgal mégsem fordulhatott Youngminhez, Minwoo meg először kórházba került aztán meg neki nem volt ideje meglátogatni. Már meg kellett osztania valakivel a dolgot...
– A mai reggel – mondta végül –, igazán furcsa volt, Minwoo. Miután Jeongmin elment, ott feküdtem Youngmin mellett, míg a másik oldalán Eunmi helyezkedett el. Tudod tegnap rohadt sokáig bennmaradtunk aztán meg ott a táncteremben aludtunk el mind a hatalmas matracon. És – nyelt egy nagyot – mindketten igazán szexinek tűntek, tudod? Eunmin csak egy póló volt, és nem hiszem, hogy bármi is lett volna alatta. Úgy értem, hogy feltámaszkodott, és látni lehetett a mellei közötti vágatot. Na persze, te nem vetted volna észre – horkant fel. – De Yeongmint azért észrevetted volna, habár Donghyunnal jársz. Úgy gondolom, az még nem lehet rossz, ha nézel… ha észreveszed, ugye? Éreztem a szagát, amikor közelebb hajoltam… Meleg volt és kicsit izzadt… Tudod, nem volt büdös, csak olyan, mint amikor megszaglászod a hónod alját, és tulajdonképpen csak természetes és jó szagú. És Jeongmin odasimult hozzá az álló farkával, és Youngmin marhára ugratta miatta, de…
Csendesen ült egy darabig.
– Szerettem volna, ha én lehetek a helyében – suttogta végül. – Szerettem volna tudni, milyen érzés. Hogy tényleg úgí ölelem meg, búján a karjaimban. Biztosan azt gondolod, hogy megőrültem, nem?
Ismét elcsendesedett egy időre.
– Már arra is gondoltam, hogy elhívom őt randizni, biztos kinevetne: „hyung ez nem vicces!” mondaná. Vagy Eunmit. – Felsóhajtott és megrázta a fejét. – Kicsit később visszamentem, és mindketten össze voltak kuporodva egymással szemben. Igazán jól néznek ki együtt. És észrevettem, hogy Youngmint felizgatta Eunmi, szóval nekem ennyi volt. Ő igazán jól néz ki. Minden meg van benne, amit Eunmi csak akarhat. Örülök nekik, tényleg. Eddig végig lehajtott fejjel beszélt így kisebb szívrohamot kapott mikor Minwoo elkezdte az orra előtt lengetni a kezét, olyan „basszus fogd már be” arckifejezéssel. Kezébe nyomott két rajzott, majd fejét oldalra döntve, kezét arca alá rakva mutatta, hogy ő most aludni megy. Mikor kifelé elhaladt mellette bátorítóan megszorította a vállát.

Donghyun épp ekkor lépett be a nappaliba.
- Mész aludni?
Minwoo mosolyogva bólogatott. Donghyun magához húzta és szenvedélyesen megcsókolta.
- Szép álmokat. - mondta, de olyan bensőségesen, hogy Kwangin pirult el a jelenetet látva, főleg mikor Donghyunnal összeakadt a tekintetünk. Ő persze csak elmosolyodott és kikapta a kezemből a lapokat, miket meg se néztem még.
Zavartan köszörülte meg a torkát és felém fordította.
Egy Minwoo -féle chibi rajz volt elég pajzán kiadásban. Eunmiről, Youngminről és rólam.
- A némileg lehetetlen testhelyzetből ítélve, úgy gondolom, hogy ez inkább javaslat volt, semmint egy emlék arról, amit tényleg látott és lerajzolt. - Oh - pipacs piros lett az arca. És felizgult. - A másikon mi van?
- Azt nem fogom meg mutatni. Az nekem szólt. Észben fogom tartani. Attól tartok túl sokszor is. Nagyon pajzán fiatalember...
Donghyun persze elég biztos volt benne, hogy mi vezetett ehhez a rajzhoz, és azon töprengett, fűzzön-e hozzá megjegyzést.
– A hármas kapcsolat nem megszokott, de nem is ismeretlen – jegyzete meg végül. – Mr. Szponzor maga is benne volt egy hármasban, körülbelül ötven évig, azt hiszem.
– Mr. Szponzor? De hát ő már aggastyán – krákogta Kwangin.
– Ő is volt egyszer fiatal – jelentette ki Donghyun. – Egyébként pedig, te nem szeretnél szexelni az ő korában?
– Szeretnék szexelni az én koromban – vágott vissza Kwangin gondolkodás nélkül.
– Ah. Értem – bólintott Donghyun.
Meglehetősen kellemetlen csend hullott rájuk. Kwangin alig bírta visszafogni magát az ösztönös hoppanálástól.
– Nem kedveled az elképzelést egy hármasról Eunmivel és Youngminnel?
– Basszus, de igen! – csattant fel Kwangin, de aztán elpirult, vörösebb lett, mint valaha, és elfordult, hogy megigazítsa a nadrágját.
– Akkor meg mi a gond? – vonta fel a szemöldökét Donghyun. - Nem kell válaszolnod a kérdésemre, ha nem akarsz, Kwangin – tette hozzá nyugodtan.
– Sok érv szól ellene, nem igaz? – szólalt meg végül. – Youngmin igazán jól néz ki. És okos. És minden más is. Ki van zárva, hogy Eunmi engem választana helyette.
– Sok érv szól amellett, hogy talán mégis – jegyezte meg Donghyun –, de ráadásul erre nem is kell gondolnunk. Nem kell megfontolnunk a vagy-vagy kérdését, hanem mindkettőjüket, nincs igazam? És ha így nézzük, akkor nagyon is jól kiegészítitek egymást.
De most Eunmiről beszélünk. Vonzódsz Youngminhez vagy ő csak a Miss Eunmihez vezető út számodra?
– Vonzónak találom őt – suttogta Kwangin.
– Nem hiszem, hogy pont előttem kellene szégyellned, hogy vonzónak találsz egy férfit – somolygott Dongyhun.
Kwangin tétován rávigyorgott. - De ő testvérem...
– Azért elégedetten hallom. Nem hiszem, hogy másképp sikerrel járnátok.
Kwangin-t meglepte, amikor rájött, hogy megkönnyebbült attól, hogy folytatják a beszélgetést.
– Szűz vagy? – kérdezett rá Dongyhun egyenesen.
– Igen – suttogta Kwangin és félrenézett.
– Ez nem olyasmi, amiért szégyenkezned kellene – mondta csendesen Dongyhun. – Ez egy tény, se nem jó, se nem rossz.
– Rossz, ha nem tudod, mit kell tenned! – kottyantotta ki Kwangin. – És kétszeresen rossz, mert én sem férfival sem nővel nem voltam még.
– Nos, erről felmerült bennem néhány gondolat – kockáztatta meg Dongyhun. – Meg lennék lepve, ha a szívszerelmeid bármelyike is részt vett volna egy hármasban, tehát ebben az értelemben mindannyian új tapasztalatot fogtok szerezni. Másodszor pedig, gondolod, hogy leendő partnereid kinevetnének téged? Biztos vagyok benne, hogy Eunmi boldog lesz, ha esélye lesz téged tanítani.
Kwangin nem tudta megállni, hogy felnevessen, hiszen ennek a mondatnak az igazsága teljesen egyértelmű volt.
Youngmin viszont…
– Youngmin lefeküdt már más férfiakkal? – kérdezte.
– Nem tudom, de még ha tudnám is, akkor sem az én feladatom lenne, hogy elmondjam neked – felelte Dongyhun őszintén.
– Természetesen nem – vágta rá sietve Kwangin. – Elnézést. Igazad van.
És ennyi volt.

Erotic Birthday

Nos miután negyedikén megszívattuk Hyukot féltem, hogy velem is ezt teszik ezért úgy döntöttem én magam szervezem meg a bulit. De Shindong fejen vágott, hogy meg ne próbáljam, így ugyan féltem, hogy nekem mégis mivel fognak előállni letettem a tervemről.
Persze utaltam rá, hogy én nem akarok áldozati bárány lenni. A fiúk csak röhögve hessegettek arrébb. Hyuk azzal szívatott, hogy kölcsön kenyér visszajár és én visszavágtam ugyan, hogy nem kérek a használt guminőből, se a farokgyűrűből. Ilyenkor el vörösödött és arrébb somfordált, amiből azt a következtetést vontam le, hogy már kerített alkalmat a kipróbálásukra.

Reggel Na Raeért kimentem a reptérre, mert végre hazaért. Egy napra vidékre kellett utaznia, mert egy barátnőjének segített költözködni.
Vártam, hogy mit kapok majd tőle. Egyenesen furdalt a kíváncsiság, mert előző héten sikerült elejtenie, hogy valami nagyon nekem tetszőt talált ki.
Ám nem láttam nála csak azokat a csomagokat, amiket magával vitt. Ekkor arra gondoltam, hogy biztos valami kis doboz vagy már korábban megvette és majd otthon adja át.
A nyakamba ugrott és egy fullasztó csókot kaptam tőle. - Hmm újra a karjaidban édes.
- Hát még nekem. - nevettem és összepiszéztem az orrunkat. A kezembe nyomta a csomagjait és kinevetett, mikor majdnem elejtettem, mert könnyebbnek hittem.
- Te vagy a férfi hozzad csak. - nyújtotta rám a nyelvét.
- Örülök, hogy jó kedved van.
- Hát még szép! Yoonának van egy kis csirkefogó fia. Annyira aranyos és okos. A cuccolás is egész...
Ezek után be nem állt a szája ám a hazafelé úton, és otthon se míg elpakolt nem köszöntött fel. Nem izgatott annyira, hisz tudtam úgy se felejtené el, de azért piszkálta a csőrömet.
Épp tízóraiztam ő meg reggelizett, mikor benyögte, hogy ma nem ér rá, mert a napot az irodában tölti konferencián.
- Ne már cicám. Tegnap sem voltál és még ma is...
- Máskor is előfordult már. Meg amúgy is te nem szoktál néha egy hétig csak az SM-ben létezni? Ezt most muszáj. Ne aggódj már este találkozunk. - nyomott puszit az arcomra, majd mikor látta, hogy nem igazán enyhített meg vele rám tapadt és addig csókolt míg ki nem fulladtunk.
- Olyan vagy mint egy nagy gyerek, de szerintem elég értelmes vagy ahhoz hogy tudd mikor nem kéne duzzognod. - mosolygott rám.
Keserűen sóhajtottam, de egy mosolyt erőltettem az arcomra és elengedtem.
- Siess haza babám.
- Persze. - kabátot vett és cipőt húzott, rám mosolygott és már ott sem volt.
Reméltem, hogy ezt a napot legalábbis a délelőttöt vele tölthetem mielőtt beindul az őrület a srácokkal. Ám úgy tűnik ő még el is felejtette, hogy ma van a szülinapom. Lézengek egy kicsit a házban bekapcsolom a tévét, de rögtön ki is nyomom. Félóráig bírom mikor felhívom Donghae-t, hogy mégis mit csinálnak.
- Kyuhyun éppen kockul és dicsekszik, de nincs itt Kage így senki nem érti miről hadovál. - puffanás halattszott és sistergés. A háttérben Hae-t hallottam, ahogy Kyuval összekaptak valamin.
„Mi most már belül is szőke vagy? Egy órája magyarázom és te nem érted??”
„Basszus már ez rohadt unalmas! Mit tudsz te ezen élvezni?”
Leeteuk szólt bele nevetve. - Halló?
- Szia. Siwon vagyok, hol vagytok?
- Nálam mért hívtad? Netán elfogyott az óvszer?
- Nagyon vicces. Na Rae lelépett. - morgom bosszúsan.
Egy pillanatig csend volt, még másik kettő hangja is elhalt.

- Értem akkor gyere át. Csinálunk valamit. Ne hogy már ma maradj egyedül.
- Köszönöm. Egy félóra és ott vagyok.
- Héé! Nem fogsz megint olyan életveszélyesen vezetni, ugye?
- Dehogy. Mire gondolsz? - kérdeztem hamis komolysággal. Éreztem ahogy Teukie a szemét forgatja.
- Csak ne törd össze a kocsit.
- Na szép. Értem már nem is aggódsz?
- Érted nem kell. Na várunk. Pá. - és letette.
Magamra kaptam valami kabátot felkaptam a kulcsom és már ott sem voltam.
Leeteuk-nál csak úgy repült az idő, mire észbe kaptam már besötétedett és húztak kifelé az ajtón, hogy bulizunk egyet, kibéreltek egy helyet, ahol a haverokkal egy nagy partit csinálhatunk.
Ahogy telt az idő a telefonomat lestem, hogy Na Rae hívott-e már, hazaérte, de semmi ilyesmi nem történt.
Mielőtt elindultunk volna megcsörgettem, de nem vette fel. Haragudtam rá, hogy elfelejtett így kikapcsoltam a készüléket és megfogadtam, hogy érzem magam a többikkel, akkor is ha folyton valami hiányérzetem van.
Klub nagyon impozáns volt és valóban meghívtak minden jó ismerősömet, de hál istennek nem jött el csak az akinek kellett.

Henry mondott egy rövid tósztot a tiszteletemre, de zavaromban és meghatottságomban visszautasítottam, hogy beszéljek.
- Nos azt hiszem többet nem mondok beszédeket, mert megsiratom az embereket. - szólt be.
A többiek nevettek én meg vállba bokszoltam amint hozzám jött. Aztán megöleltem.
Már a sokadik poháron túl voltam és kissé ittasan azt vettme észre, hogy a többiek egyszer csak körülvesznek, leültetnek és tiltakozásom csak nevetve hárítják. Mikor begurultam és erővel akartam felállni hirtelen odaszíjazva találtam magam egy fotelhez.
Betoltak egy kisebb helyiségbe. Majd becsukják a hátam mögött az ajtót. Odakint hallatszik, hogy a buli pörög tovább ám én itt maradtam egyedül. Kicsit már kettőt látok mindenből, nem igazán értem a helyzetet.
Itt minden olyan, mint egy tükör rengeteg, hasonlít azokhoz „Elvarázsolt Kastély” nevezetű tükör labirintusokhoz, amiket az ember a vidámparkban, vagy egy-egy elvetemültebb búcsún talál.
A fények tompák, ezüstös-kékesen ragyognak ezer felé. A tükrökben egytől egyig egy fém rúd látható.
Na Rae hangját hallom visszhangzani a magas teremben.
- Szia Szép Fiú. - búgja. - Ez most egy mindent a szemnek semmit a kéznek produkció lesz.
- Ne mááár Rae. Eressz el. Ez nem vicces!
- Eddig sose láttál még igazán rúd táncolni, mert akárhányszor meglátsz mellette annyira begerjedsz, hogy lerángatsz a színpadról és …
- Hát igen, mert más ne lásson téged olyan falatnyi ruhában. Hol vagy? Nem látlak...
- Most csak neked táncolok. Csak neked szól a zene. Élvezd... - a zene beindul és Na Rae is feltűnik a tükrök felszínén. Haja kiengedve, lágyan omlik a vállára. Felül csak egy ezüstszínű melltartó visel, mely kékesen csillámlik a fényektől. Fekete necc harisnya, harisnya tartó és valami szoknyaféle, ami elöl akár egy bugyi hátul azonban fátyolszerű és hosszú, olyan színben játszanak mint a melltartó. Sminkje nem állt másból hogy szemeit vastagon kihúzta egy sötétkék tussal macskásra és ajkai szinte már lila, olyan sötéten rúzsozott.
Kecsesen hajlong a zene ritmusára. Felpattan a rúdra és körbepörög rajta. Megszabadul a fátyoltól így látni engedi fenekét. Majd felmászik és fejjel lefelé csinálja meg ugyanezt a mutatványt.
Következő pillanatban már két kézzel ragadja meg a fémet és lábait terpeszbe nyitva forog körbe...
Aztán csak táncol és ugrik és hajlong tovább...
Egyre inkább szűkösebb a nadrágom. Fészkelődöm, mert kényelmetlen a helyzet ám csuklóim lekötözve nem tudok magamon segíteni túlzottan, bár már legszívesebben magamhoz nyúlnaék..
Kínzás volt az egész. Egy szemet gyönyörködtető és szívet melengető, hogy csak neki ad elő, ahogy ezer meg ezer helyről látja őt a legcsábítóbb pózokban a tükörképeit, mégis csak gyötrelmes kínzás...
Örökké valóságnak tetszik az idő, mire a visszhangzó erotikus zene elhalkul, a tükrök a elsüllyednek és előtte áll az a nő, akit mindennél jobban szeret.
Odasétál hozzám és szétvetett lábakkal beleül az ölembe, vigyorogva konstatálva sikerét, melyet az ágaskodó kéjrudam jelent.
Fülemhez hajol és úgy suttogja.
- Boldog szülinapot kedvesem.
- Köszönöm, köszönöm én azt hittem, hogy..
- Elfelejtettem? - mosolyog rám bocsánat kérőn. - A fiúk ötlete volt, de azért meg kell hagyni bánt, hogy elhitted.
- Bocsáss meg. - puszilom meg arcát és csókra nyújtom a szám, amit meg is ad. Hevesen, mintha nem pár órával ezelőtt láttuk volna egymást, faljuk egymás ajkait.
- Elengedlek, ha eljutsz a szoba másik végében az ajtóhoz...
- Nem fair, mért csinálod ezt? És mégis hogyan?
- Használd a lábaid. S mert megtehetem...
- Hát így kell bánni az ünnepelttel? - de azért lassan elkezdek átgurigázni a termen.
- Az ünnepelt nagyon bugyután viselkedett azzal hogy részegre vedelte magát...
Már majdnem ott vagyunk, amikor mégis megszán, vagy inkább ő sem bírja tovább és kitapintja a csatokat.
Ölembe kapom és belépek az ajtón. Hatalmas szoba tárul a szemem elé, de előttem csak az ágy képe lebeg. Egyenesen ráhajítom Na Raet, gyorsan megszabadulok a cipőktől, a már igencsak szűkös nadrágomtól, az ingtől és én is követem, felé mászok.

Szenvedélyesen megcsókolom és.... innentől sötétség.
Valószínűleg az ágy mellett talált behűtött pezsgő, amit végig csurgattam a már meztelen testén, hogy végignyalogatva magamba szippantsam a kortyokat, kiszürcsöljem az összegyűlt folyadékot a hasáról. Tehát a még több alkohol megtette a hatását és másnap reggel csak foltokra, felvillanó képekre emlékszem onnantól, hogy beléptünk a szobába.
Ám az, hogy nem emlékeztem a lényegre kitűnő oknak használtuk fel, hogy egy „forró” fürdőt vegyünk megszabadítva magunkat az éjszaka mocskától..
A fiúkat persze ezzel zaklatnak még ma is. Pedig már majd tíz nap eltelt az egész eset óta.
Azóta sok minden egyéb történt. Például Kangin megtalálta lakása mélyén Heechul egyik régi videóját, amin felvette hogyan vetkőzik és folyton valami zellerről meg popconról illetve jegesmedvékről hadovál.
Hyuk betette a pornó gyűjteményébe, melynek senki nem tudja, még Hae sem mekkora a terjedelme. A majom szeret azzal hencegni, hogy ő igen, de szerintünk csak kamuzik és ő maga sem tudja.
Szóval így történ az én szülinapom...
A következő a csapatban Zhou Mié lesz csak el ne felejtsük őt is valami nyalánksággal meglepni...

Dirty Night

... Azt hiszem én vagyok a legszerencsésebb az elmúlt időszakban. Már, ami a szülinaposok sorsát illeti.
Semmi debil ajándék, semmi idióta meglepetés. S ez így van jól...
Úgy gondoltam a tömbiek is belátták, hogy én nem akarok csak egy egyszerű szülinapot a barátaimmal és azokkal, akiket szeretek.
Ezt hittem, egészen éjfélig. Eddig minden oké. Emlékszem, hogy Kyuhyun egy poharat nyomott a kezembe valami nagyon rikító színű löttyöt. S én felhajtottam. Öreg hiba volt, bármit is elfogadni az evil maknaetől...
Minden elhomályosodott előttem, majd magába szippantott a sötétség.
Székhez kötözve tértem magamhoz. A zenét lenémították és mindenki árgus szemekkel bámult rám. Nagyon kényelmetlenül éreztem magam...
- Eresszetek el!
Erre kirobbant a nevetés.
- Talán azt hitted, hogy te kimaradsz a mókából Zhou Mi? - kérdezte Siwon kajánul vigyorogva. Gondolom úgy érezte, hogy ha székhez szegezve találta magát akkor nekem is kijár...
Végigpillantottam magamon.
Egy picsavillantó szoknya, neccharisnya, magassarkú csizma, női kivágott felső. Láttam és éreztem, ahogy melltartó van rajtam. De a legborzasztóbb a seggembe vágó tanga érzése volt...
Teljesen pipacs piros lett az arcom... Ez azért több a soknál.
Nevetségesen vékony hangon szólaltam meg újra.
- Ki adta rám ezeket?
- Én. - lépett egyszerre előre Hyuk és Korra bűnbánóan, de élvezettel vigyorogva.
Miért pont ők ketten? Egyrészt talán jó volt, hogy öltöztetett át, aki már látott ruha nélkül.
Másrészt még jobban a szívembe fúródott az árulás érzése.
Persze én magam is meglepődtem, hogy a nap normálisan alakult és valahol mélyen tisztában voltam vele, hogy valami biztos történni fog, de azért nem ilyesmire számítottam...
S egyszerűen én nem bírtam ezeket a szituációkat olyan jól, mint mondjuk Hyuk, aki valószínűleg csak nevetett volna egy nagyot. Miután persze hisztizik egy sort, de az már más kérdés...
Mikor látták, hogy nem veszem a „poént” a vigyorok egy része lehervadt, (persze Kyuhyuné nem).
Azok ketten odasiettek hozzám és míg Hyuk megölelt addig Korra a csomókat bontogatta.
- Azt hittük, hogy vicces lesz, Mi ... - morogta Hyuk a fülembe.
- Mit lehet ezen ennyit poénkodni? - fortyantam fel.
- Bocsáss meg. - rebegte Korra és láttam, ahogy elpirul, mert az arca egy vonalban volt az ágyékommal.
A szoknya és a bugyi persze nem sokat takart...
Amint mozogni tudtam felpattantam de ennek az lett vége hogy fellöktem Korrát, aki fájdalmas arccal esett hátra.
- Most mit vagy úgy oda? - sietett felsegíteni a nőt Donghae. S féltékenyen tekintet rám...
- Hagyjad igaza van. - szólt bűntudattal a hangjában Korra.
- Most mért állsz Zhou Mi pártján, mikor miatta estél el? - kérdezte döbbenten Hae.
- Miután megcsaltál vele Henryvel ne csodálkozz... - sziszegte olyan halkan, hogy csak a közelben állók hallhatták meg.
Kínos csend keletkezett.
- Te ezt honnan..?
Nem vártam meg míg kirobban a balhé, mert hogy ki fog abban biztos voltam az alanyok vérmérsékletét ismerve.
Fogtam magam és egy odamormogott „ További jó szórakozást!” után az ajtó felé indultam. Hyuk jött utánam egy hosszú kabáttal.
- Öltözz vissza és gyere bulizni, fiatal még az éjszaka...
Kikaptam a kezéből a kabátot. - Te sem gondoltad komolyan ugye?
- Ne haragudj - Nézett rám őzike szemekkel.
- Muszáj egyet sétálnom most. - vettem fel a ruhadarabot, ami jótékonyan elfeddte a megbotránkoztató öltözetet.
Kiléptem az utcára és valóban jól esett a füstös, fülledt helység után kinti levegő.
Az utca végén jártam már, mikor meghallottam Korrát kiabálni utánam. Megszaporáztam a lépteim, de hát magassarkúk nem igazán könnyítették meg dolgom. Nem voltam gyakorlott a dologban...
Hamar utolért és belém csimpaszkodva megállított.
- Tudom, hogy ennyire nem rázott meg. - mondta.
- TE hogy viselnéd?
- Nos ugyan a szoknyákért nem vagyok oda, de a férfiak valamiért szeretik, ha hasonló felszerelés van rajtam. - elnevette magát szenvedő tekintetem látva. - Emelt fővel viselném.
- Nem vagyok nő!!
- Mi az nem érzed magad elég férfinak?
- Ebben a göncben lehetséges? - durcásan néztem rá, de láthatta hogy a kezdeti dühöm java részt elpárolgott.
Kajánul elmosolyodott és berángatott egy sikátorba. Addig ráncigált, míg az árnyékok és a kukák úgy nem feddtek minket, hogy nem látszottunk kívülről.
- Akkor mutasd meg nekem, hogy mennyire férfi vagy. - taszított neki a falnak és kezével a mellkasomnak támaszkodott.
- Te csak Donghaen akarsz bosszút állni.
- De téged ez nem zavar.
- Valóban nem. - és lecsaptam ajkaira. Teljesen nekem dőlt, így éreztem melleit nekem nyomódni.
A tanga finom anyaga már jó ideje dörzsölte a farkam és azért nem voltam fából, így hamar megkeményedtem.
Kuncogott rajtam, mikor megérezte.
- S pont itt? Úgy dugjalak meg mint az olcsó prostikat szokás? Egy sikátorban?
- Igen.
S nem kellett tovább noszogatni. Kigomboltam a kabátot és megszabadultam a tangától. Ez alatt ő is hasonlóképp cselekedett.
Felkaptam a derekánál megragadva és a mocskos falnak nyomtam. Felnyögött és meglepett szemekkel pislogott rám. Majd megbabonázva gombolta ki az ingét, mire én a mellei közé fúrtam az arcomat. Csókoltam, szívtam bőrét, míg a hajamba túrt és úgy sóhajtozott.
Felhúzott egy csókra és én belé hatoltam. Felkiáltott és megbántottan nézett rám, miközben levegő után kapkodott.
- Zhou Mi. - zihált.
- Megérdemled. - morogtam, de hogy enyhítsem fájdalmát lágyan majszolni kezdtem ajkait.
Egyre gyorsabban és gyorsabban mozogtam benne. Korra háta ívbe hajolt és megfeszültek izmai, mikor elérte a gyönyört, ez engem is túllendített a ponton.
Lihegve döntöttem homlokom a betonnak, miközben kihúzódtam belőle, eresztettem le a talajra.
- Most már lehiggadtál? - kérdezte rekedtes hangon. - Visszamehetünk?
- Fogjuk rá. Igen. - lehajoltam és megcsókoltam. - És te? Pár óra múlva már újra Haet fogod boldogítani vagy...?
- Még szeretném húzni az agyát egy kicsit.
- De úgy se fogsz tudni ellenállni neki.

- Nem. Nem fogok.

Mikor visszaértünk, be sunnyogtunk egy szobába átöltözni.
Nem sokára újra a forgatagban buliztam és nevetve fogadtam a beszólásokat.
Végül is nem volt olyan vészes az egész.
Húsz év múlva is emlékezni fogok rá, mennyire jól éreztem magam.

Zeller 2.0

Eunhyuk felkelt, nagyot nyújtózkodott, ránézett az éjjeliszekrényen álló kis naptárra és boldogan elmosolyodott. Április negyedike volt. Az ő szülinapja. Már előre várta, hogy a többiekkel milyen bulit fognak csapni.
A telefonján ellenőrizte az időd – reggel kilenc óra – és észrevette, hogy kapott egy SMS-t Yesung-tól. A következőket írta.
„Szép reggelt Lee Hyuk-jae te örök bajkeverő! Hát ma is egy nappal közelebb kerültél a szomorú véghez. De ne csüggedj addig még sok miden hátra van. ;)
Jah és ugorj át hozzám, amint csak lehet, mert van átadom az ajándékom. Ám azt hiszem ezt nem a többiek előtt akarod kibontani xD”
Így hát felkelt, és a szokásos reggeli teendőit elintézve át taxizott Yesung lakására. Ott bekopogott, de senki nem felelt, így kivette a pótkulcsot a lábtörlő alól és benyitott. Majdnem beleütközött egy hatalmas karton dobozba, amin az ő neve állt.
- Yesung? Hé itt vagy? - kiabált be, ám ezúttal sem felelt senki. Észrevett egy kis sajtpapírt a doboz alá gyűrődve.
„Hé haver az ajándék tényleg itt van ám nekem át kellett ugranom egy kicsit Kyuhyun-nak segíteni. Az a marha már megint összeveszett Kagéval. >< Gyere át te is aszem, mire ideérsz már újra turbékolni fognak. Befejezhetnénk a múltkori csocsó meccset. :P”
Eunhyuk csak megforgatta a szemét, majd neki állt kibontani a csomagot. Mikor kihámozta a guminőt a szivacslasztikból köpni nyelni nem tudott.
- És még én vagyok a perverz állat. - vigyorgott kajánul. - De igazad volt. Ezt azért nem kellett volna a többiek előtt.
Majd fogta magát bezárt és átugrott Kyuhyunékhoz. Odaintett a portásnak, majd hívta a liftet.
- Uram? - szólította meg a portás és egy borítékot nyújtott feléje. - Ezt önnek hagyták itt.
Felvonta a szemöldökét, de elvette. Ezúttal is Yesung kézírása köszöntötte.
„Hát haver, elég lassú vagy. Már megvertük Kagéval Kyut szóval most elugrottunk a megszokott kávézóba egy kis fagyiért, mert Kagénak az kellett. * szem forgat * Kyu mikor fogja végre megnevelni ezt a csajt? Ne. Ne válaszolj. Költői kérdés volt. Ja Siwon hívott azt mondta nem tudott elérni. Mondta, hogy meglátogathatnád, mert beszélni szeretne veled. Amúgy valsz ő is csak négyszemközt akar ajándékozni. XD Hogy tetszett az új nőd? Nevezd el Fishynek. Aztán majd Hae megint értetlenkedhet egy sort. Olyankor úgy bírom xDDD”
Megköszönte a srácnak, hogy megspórolt neki egy lift utat, majd Siwonékhoz ment. Az ajtón egy újabb üzenet várta Na Rae írásával.
„Ne haragudj Hyuk, de Kage elhívott minket fagyizni az ajándékot az asztalon. Kulcs a papír hátuljára ragasztva ^^”
Kicsit kezdte már fárasztani ez a sok üzenet. „Miért nem bírnak fel hívni? Huszonegyedik század ember!”
Az asztalon egy nagyon apró ékszeres doboz volt. Megzörgette, de ebből nem tudott rájönni mi rejtőzik benne így hát kibontotta. Kiesett a kezéből a doboz.
- #&@Ł$ß... - káromkodott. Majd hangosan felnevetett. - Mért kell ebből viccet gyártani??
A dobozban egy farokgyűrű volt.
Visszacsomagolta és zsebre vágva utazott a kis eldugott cukrászdához, ahol akkor „tetten érték” Donghae-t és Korrát.
Egy félévvel ezelőtt rejtélyesen kezdtek viselkedni, így követni kezdték őket, egészen addig nem gondoltak arra, hogy a kettőnek bármi köze lehet egymáshoz, míg itt rájuk nem akadtak, miközben épp egymás nyalták-falták. A fotót azóta mindkettő magánál hordja.
Az ajtó csilingelve nyílt ám a helységben senki nem volt. Még Alex sem, az eladó fiú. Sarkon fordult, mikor a szeme egy újabb cetlin akadt meg. Ezúttal Kage írt.
„Hát öregem ezt megszívtad. Komolyan ilyen csiga tempóban még az öreganyám is lehagy. XD
A fagyit elnyaltuk és közben Korráék is csatlakoztak hozzánk. Olyan szép nap van. Leugrottunk a parkba és elraboltuk Alexet is. Told le a segged te atyaszomorító szülinapos. XOXOX <3 ”
Hyuk mérgében darabokra szaggatta a papírt és haza ment. Ám mikor zsörtölődve és a többieket szidva belépett az ajtón szembe találta magát szidalmának „tárgyaival”.
- Ideje volt már, hogy haza gyere. - bokszolta vállba Shindong.
- Mi? De? Ti, hogy? - dadogott, majd megrázta a fejét ahogy a kirakós a helyére pattant és mérgesen kérdezte – Mire volt jó ez az egész?
- Emlékszel a három nappal ezelőttire te nagyra nőtt majom? - Vonta fel a szemöldökét Donghae.
- Mire kéne emlékeznem?
- Mindenkit agyon szívattál. Semmi nem rémlik?
- Most a fagyi visszanyalt. Hogy ízlik? - de már mindenki vigyorgott.
Hyuk felemelte a kezét mint, aki megadja magát. - Igazatok van megérdemeltem. - majd mohó megcsillant a szeme. - Hol van a többi ajándékom? Az előbbi kettővel most még nem igazán tudok mit kezdeni... - nézett sokatmondóan a kuncogó Na Raera és a feltűnően „nem vagyok itt” Yesungra.
- Kapd el. - dobták neki a dobozokat nevetve egyszerre. Szerencsétlen végül egyet sem kapott el és seggre érkezett.. volna, ha Shindong nem kapja el a karját. A többiek nevettek. Hyuk megnézte a dobozokat, de mind üres volt.
- Na jó gyerekek elég volt. - durcáskodott. - Ajándékot akarok. Most! - dobbantott a lábával.
Végül megszánták és oda adták neki az ajándékokat.
Aztán meg világra szóló partit csaptak.
Következő este a szomszédok elmenekültek, mert Hyuk túl hangos volt, mikor használatba vette az ajándékait.

Ne tessék rosszra gondolni. Legújabb gyilkolós játékról volt szó és hangosan kiabált a géppel, hogy: „Píppí” RTRTRTrt” Lőddlőddlődd” „Azanyádatazt” és a többi.
Miért mire gondoltatok? o.O
De most komolyan. Rossz az, aki rosszra gondol. De .... xD
Aki leghamarabb befejezi kap egy OS tőlem xD