Sado-mazo Nyuszómuszó 8.fejezet

Olyan volt akár egy lakás. Mellettem jobbra két képcsőfokkal feljebb egy baldachinos ágy. Balra egy nappaliszerűség, és ezentúl egy konyha. Szemben velem egy ajtó, gondolom ott a fürdő. Tükörben láttam, hogy mögöttem is egy ajtó, az meg valószínűleg a bejárat. A helyiségek nem voltak elválasztva egymástól v'lasyfalakkal, teljesen egybefüggő teret alkottak.
A fekete, kék és bordó volt a meghatározó szín. A falak nagyon sötétkékek, majdnem feketék. Ében bútorok, padló, fekete bőrfotelek a nappaliban. Egyedül a konyha falán a csempék világoskékek. Az ágy baldachinja bordó, ahogy a kis asztali lámpák búrája is. A sok sötétszínt az ezüstös függünyök, és egyéb ezüst használati tárgyak dobták fel. A sok ragyogó gyertya szerte szórva mindenhol ott lobogott kicsi lángjuk.
Ahogy felemeltem a fejem megláttam a kinti rózsák mását a plafonra mázolva, mesterien a legapróbb részletekig ki voltak dolgozva.
Engedi, hogy körbe nézzek, s aztán lép elém, két keze közé fogja arcom és lágyan megcsókol. Még mindig kiborító, hogy nem értem miért viselkedik velem ennyire másként most.
- Pár napig most nem találkozunk. Ne nyírd ki a lányt, akit azért kapsz, hogy mindig legyen melletted valaki.
- Miért tenném? - még soha nem öltem meg senkit, bár az "áldozatot" többnyire a körülmények mentették meg, mintsem a vérmérsékletem.
- Reggel meglátod.
- Remek.
- Aludj jól, és kerüld a bajt míg távol leszek.
- Hol leszel?
- A felszínen. Veszélyes hóviharok lesznek Amerika szerte és megszerzem az áldozatok lelkeit. Keresd Kiseop-ot, ha bajba kerülnél. Szeretlek Nyuszó.
S ezzel eltűnik. Én tehetetlenül kiáltok utána.
- Mégis miért kerülnék bajba? És hol találom meg ezt a Kiseop-ot?!
Pár másodpercig cártam hátha visszatér és felel nekem, de úgy kérdéseimet felesleges volt hangosan kimondani.
Nagyot sóhajtok és hanyatt dobom magam az ágyon. Gondolataim fókuszálatlanok, összecsomózódnak. Félig még úgy érzem, hogy a karjaiban zuhanok le a magasból, félig pedig a megemészthetetlen hosszú históriáját hallgatom. Érzem, ahogy az órák alatt tövig járom a lábam. Kicsit még ott ücsörgök az asztalnál és a "bűnmegeenniolyanjlnézki" sütiket bámulom, végül is nem estem bűnbe... Még visszhangzik a fejemben utolsó kérdésem: "..ezt a Kiseop-ot?" Kiszopót. Hehe.
Ruhástúl, cipőstől aludnék el.
Ha valaki nem szólalna meg a fejem felett.
Torok köszörülés. - Szólítottál úrnőm?
Mint akit fagyos vízzel öntenek nyakon úgy pattanok fel.
- Ki vagy?
- Lee Kiseop, szolgálatára úrnőm.
- És mit csinálsz itt?
- Kimondtad a nevem, szólítottál. Mit kívánsz? - Kyu azt mondta ő segít, ha kell, de én természetemnél fogva gyanakvó vagyok. Nem bízom tagban. Főleg, hogy meg sem próbálja titkolni, hogy mennyire lenéz, hogy inkább nekem ugranna, mintsem tovább hallgasson. Mit tehetek én a szőke kérdések miatt? Egy nap alatt tuti, hogy neki sem ment minden elsőre. Bár kérdés, hogy őt kiszólította egyből úrnak. De ahogy tagoltan válaszol, pah.
- Utálom, ha hülyének néznek.
Felvonja a szemöldökét, de nem válaszol.
Egyszerűen érzem, hogy mire gondol. „Itt ez a csaj, a főnök legújabb ringyója és nekem máris ugrálnom kell előtte. Pedig csak egy hülye liba.”
De utálom, ha semmibe vesznek. Úgy tűnik ez az egyén az idők végezetéig az alattvalóm lesz. Alattvaló szokatlan gondolat. Szóval az elején megmutatom neki, hogy ki az úr a háznál.
- Szóval, ha kimondom a neved... itt teremsz? - adom tovább a hülyét.
- Igen.
- És amit mondok neked azt te megteszed?
- Igen. Mit tegyek úrnőm?
- Most nincs rád szűkségem, elmehetsz.
- Úrnőm. - bólint és gyorsan eltűnik. Csak nehezen folytotta vissza a bosszús sóhaját.
Kíváncsi vagyok, mit csinált, mikor iderángattam. Hamarosan kiderítem.
- Kiseop. -mondtam ki a nevét szinte az egy időben, hogy lelépett.
Póker arcot öltött, úgy jelent meg előttem. Mielőtt megszólalt volna elküldtem. Még kétszer eljátszottam vele ezt. Harmadjára hagytam szóhoz jutni.
- Parancsolj úrnőm.
- Mit csináltál az imént?
- Veled voltam úrnőm. Emlékszel? - már nem fogja vissza gúnyos kérdését.
- Persze, de az előtt, hogy először...
- Megidéztél? - vág a szavamba, ami meglepő, mert eddig legalább udvarias volt.
- Igen.
- Épp szeretkeznék, szóval ha ép nincs értelmes kérésed, akkor jó volna, ha legalább pár órára befejeznéd a szólongatást. Most megyek mielőtt a pasi, akit fogtam, lelép. Ha netalántán valami baj történne megidézés nélül itt leszek. Jó éjszakát.
Nos ez „jó éjszakát” inkább úgy hangzott, mint hogy menj a picsába, de annyi baj legyen.
Pasi, mi? Elvigyorodok, szerintem ezt nem akarta velem megosztani.
Újra hívom és mielőtt szóhoz jutna, vázolom a szitut.
- Egy ne haragudj az első hívásért, még nem vágom teljesen, hogy is működnek itt a dolgok. Kettő nem érdekel, hogy ki vagy, de velem nem lehetsz ilyen bunkó. Három meg akarom nézni, mit művelsz azzal a pasival.
Először közbe akart szólni, majd megpukkad a méregtől. De a harmadik ponttól eltátotta a száját. Gondolom nem gyakran, soha kértek tőle élő pornót. De nekem ez a kedvencem, ha már benne nem vehetek részt.
Gyorsan rendezi arcvonásait, de szerencsétlen a fejét fogja attól még. Kétkedve néz rám.
- Csak nézni?
- Aha, nem hiszem, hogy Kyuhun díjazná, ha félrelépek.
- Pazar. Nem tudom, ki ez a Kyuhyun, de nem is foglalkoztat. Hogy szólíthatlak úrnőm?
- Natsui... vagyis - jut eszembe, hogy megeskettek – Cho Kage. - de egészen megdöbbentő, hogy akkor azt se tudta ki vagyok. Úgy egyáltalán, semmit.
Kyu ezt így tervezte? Hogy inkognítóban hagy itt? Maradjon is így.
- Akkor Cho úrnő...
- Kage. És nem kell az az „úrnő”. Az egómnak jót tesz, de idegesítő.
- Kage. - felvonja a szemöldökét, szerintem nem hiszi el, hogy nem ragaszkodom a rangomhoz. - Akkor most követsz. De maradj a fal mögött, mert nem akarom, hogy Hoon metudja, hogy ott vagy. Így is olyan félénk néha...
- Várj. Mégis, hogy kövesselek?
- Még ezt sem tudod?!
- Nem, és azért fogsz holnap pár dolgot elmagyarázni nekem.
Elhúzza a száját. Kezét nyújtja és én rövid hezitálás után megfogom.
- Akkor is. Csak maradj a fal mögött. - nézrám határozottan.
Bólintok.
Máris egy kényelmes kanapén ücsörögve találom magam. Előttem vastag üvegfal, vagyis annak tűnik, de inkább nem nyúlok hozzá. Mert nem is ez az, ami vagyis inkább, aki leginkább megragadja a figyelmem.
Velem szemben egy ismeretlen férfi ül … teljesen meztelen.
Barna hajú, kedves husis arca van. S nyamm, de milyen kockás testű, hogy a himbilimbijéről már szó se essék.
- Szóval ő Hoon? - legalább tudom, hogy a látvány nem lesz rossz.
- Ugye milyen tökéletes? - szól a fülemnél Kiseop.
- Falnivaló.
- Ha hozzá mersz érni...
Milyen cuki, hogy védi, de legalább jók az ösztönei, hogy egyből erre gondol. Kkk.
- Hmm, nem tehetem.
- Úgy se érdekelnéd. A férfiakat szereti. - nyalja végig a száját.
- Akkor miért félted tőlem? Vagy úgy gondolod, hogy én mégis megingathatom a férfiakba vetett hitét? - pislogok rá ártatlanul. Nem kéne féltenie tőlem, hisz annyira nem az esetemben, jobban jön be ő maga, de ezt persze neki nem kell tudnia.
Mikor ránézek jövök rá, hogy már ő sem zavartatja magát ruhákkal. Dühösen néz rám, és megszorítja az állam. Ahogy közelebb hajol érzem, hogy sokat ihatott korábban. Mégis elég összeszedetnek tűnik. Az én gondolataim bezzeg rendre elkalandoznak. Főként az alsóbb régiói felé...