1. rész

Kezdésnek: kukkoló barátnő, lógós csapos barát és egy oldtimer Mercedes




- Ugye tudod, hogy ezek után nem tagadhatod mennyire beteges kukkoló vagy?
- Aish igen tudom. De te ezt nem érted! Te nem látotd őket. Az a két pasi egyszerűen... egyszerűen. Pfuuh. Azok ketten maguk a megtestesült szexualitás. Csak úgy árad belőlük. Az agyamra megy, hogy a hálót elsötétítik.
- Várj csak. Ha hálóba nem látsz be akkor te most mégis, hogyan...?
- Jaja te annyira ártatlan vagy.
- Te kuncogj itt nekem, hanem válaszolj!
- Szerinted csak ott lehet? Mire való a konyha asztal és azok nagy puha perzsaszőnyegek?
- Enni gondolom, illetve mert esztétikus. Jól van, jól van, ne morogj, vágom én, ne félj.
- Azért. Uh..
- Hallod. Imádlak, de ne akkor élvezkedj, mikor velem beszélsz.
- Jézusom. El fog menni a maradék józan eszem is.
- A mid?
- …
- Korra? Most ezen ne duzzogj.
- Tudni akarod, hol vannak, és mit csinálnak épp?
- Én...
- A magasabbik és egyben keményebb kötésű a kanapéra löki a kis szöszit, egyébként utóbbiról már rég letépte azt a nyeszlett trikót...
- Én ezt nem akarom hallgatni, beszéljünk másról most már. Hallottad, hogy
- Az előbb olyan hévvel dobta a szöszit, hogy azt hittem azon nyomban neki esik és addig pumpálja, míg... De most félig még ülve fekszik rajta és csókolóznak. Ah végre beindul a dolog. Áttért a felsőteste csókolgatására.
- Érted te az mikor azt mondom, nem akarok erről besz...?
- Asd ideje volt, hogy a macsókám is levegye a feslőjét. Az az izomzat számolhatatlanul sok embert ihletne meg, ha közszemlére lenne téve. Bezzeg mikor hétfő reggelente beülnek egy kávéra a sarki gyors étterembe nyakig felöltözik. De miért? Imádom a rávezető csíkját.
- Mivel tél közepe van, de...
- Kit érdekel? Rám nem gondol és arra mennyire fura nekem ruhában látnom.
- Közölted már vele ezen eget rengető problémádat?
- S végig nyalja a szöszi mellkasát. Huh én is tuti úgy rázkódnék össze. S csak úgy sóhajtoznék, ahogy mellbimbót szívja, harapgálja. Esküszöm nem is kell nekem ehhez mikrofon, annyira el tudom képzelni. Hallom, ahogy az övcsat kibogozása ágyúzörej, az amúgy csak sóhajoktól hangos szobában. Ahogy nagy kandúr felsziszeg, mikor a szöszke rámarkol a farkára. S kiáltást, amit azért hallat, mert bosszúból-erőből kapták le róla a nacit, az anyag végig karistolta a csípőjét, arról nem is beszélve, hogy nemesebbik felének mennyire nem esett jól a durva bánásmód.
- Azért ugye nem úgy nézel ki egy retardált? Nyáltenger és hasonlók…
- Anyám. Ez a szájába vette, de egyből tövig nyelte!
- Szóval, de…
- Ugh…  tiszta tesztoszteron  a hapsi. Nekem kell ez a pasi!
- Szerintem nem jönnél be neki. Mármint ne sértődj meg bomba csaj vagy meg minden, de ha nem tartasz egy hímvesszőt a bugyidban, nem hiszem, hogy szeretne tőled akármit is.
- Dedede nekem keeeeeeell!
- Na jó máskor figyelmeztess mikor tartsam fél méterre a mobilt a fülemtől, ha nem akarok megsüketülni.
- Akaromakaromakaromakarom!
- Kértelek…
- Ha látnád nem lennél ennyire gúnyos velem. Ah már benne van és ezerrel döngeti.
- Kösz az infót már féltem, hogy lemaradok a folytatásról.
- Aish az izzadságcsepp so sexyn csurog le a bőrén, sistereg.
- Hé na ezt magyarázd meg, hogy te aki alig lát, hogy veszel észre egy kis cseppet?
- Ez egy hatalmas csepp. Uh te szőke ribanc ne karmold össze azt a hibátlan bőrt.
- A lényeget.
- Távcső.
- Mióta van távcsöved?
- Muszáj volt beszereznem egyet, nélküle lemaradnék a részletekről.
- Most komolyan képes voltál csak ezért pénzt költeni?
- Most már látom a nyaki ütőerét is hagyjál már.
- Kiszívhatom?
- Mi?
- Bocs előtört belőlem a nyakfétis.
- Hah! Ma már csak a csődöröm nyaka fog a fejedben járni!
- Ne nevess, különben szerzek neked egy vámpír pasit és többet nem beszélsz összefüggően. Bár nem mintha általában sikerülni szokott…
- Már megint a szerda délutánra célzol igaz? Már mondtam, hogy mogyorót ettem, bedagadt a nyelvem.
- Mi másra? Ja, várj hallottad, hogy Kyuhyunt megint kirúgták?
- Nem.
- Korra! Miért kellett kirúgnod? Tudod, hogy mennyire kell neki a pénz és már így annyira megalázónak találta, hogy nálad dolgozik. Mit követett el, hogy kidobtad?
- Nos ha annyira dolgozni akar, akkor dolgozzon csak nálam.
- Nem értem most mi bajod vele? Vagy csak szórakoztat, hogy szívózol vele?
- Áh, nem dehogy. Figyelj, ha annyira dolgozni akart volna, akkor akár be is tolhatta volna a képét. Tudod csapos nélkül mi értelme egy bárnak? Vagy várj annyira lealacsonyítónak találta, hogy kitöltsön pár piát, hogy szégyenében a budiban bujkált? Máskor szólj és kirángatom onnan, lelket öntök belé és munkába állítom.
- Nem ment be dolgozni?
- E héten egyszer sem jött be és előző héten is csak háromszor tolta be képét. Tudod, hogy szeretek beállni a pult mögé magam is, de ennyi szabadidőm nincs. Befektetőkkel kellett volna tárgyalnom a vidámparkot illetően és egy családi vacsit hagytam ki miatta. Még meg van a helye és ezt neki is mondtam. De ha vasárnaptól nem kezd el rendesen és rendszeresen dolgozni, akkor kidobom. Ha nem a pasid lenne már az első mulasztott nap után repült volna.
- Persze én ezt megértem. De akkor meg miért siránkozik nekem otthon, hogy juj, de nagy szörnyeteg vagy, hogy alig késett pár percet és te csak úgy letámadtad és ordibáltál vele, na most, ha már meg is tetted tuti megérdemelte. Hát ez most, így kibaszott jó. Nem mondta el nekem. Most már csak arra lennék kíváncsi, hogy mit csinált a héten, ha nem dolgozni volt. Mért nem mondtad, hogy nem jár be?
- Azt hittem tudod.
- Nem mondta. S tudod minden úgy ért haza. Mintha épp bárból jött volna haza. Ráadásul folyton tiszta hullának nézett ki, mint aki végigrobotolta azt a nyolc órát. Egyszerűen nem hiszem el…
-…
- Mondj valamit, mielőtt felrobbanok.
- Minden rendben köztetek?
- Hát eddig azt hittem.
- Kage ugye tudod, hogy én bármikor itt vagyok, ha dumálni szeretnél?
- Persze unnie csak mostanában olyan nehéz vele. Tudom, hogy már hónapokkal ezelőtt kijött az elvonóból, és azóta nem találtam beszívott állapotban, de sokszor olyan ingerült és ilyenkor nem tudok, mit kezdeni vele. Te tudod, mennyire utálok veszekedni, így én…
- Engedsz neki.
- Hát igen.
- De azt vágod, hogy vita nélkül is meg lehet beszélni a problémákat? Ugye, nem áh, hagyjuk…
- Tudom, de ez ennél bonyolultabb. Mit akartál kérdezni?
- Nem én hagyjuk, megharagudnál.
- Kérdezd.
- Rossul bánik veled? Ver téged?
- Jézusooom. Dehogy, hogy juthatott ez eszedbe?
- Akkor nem ver, de jól bánik veled?
- Mostanában nem megy minden zökkenőmentesen, de velem mindig szeretettel bánik. Mégis mit gondoltál?
- Ne haragudj. Csak tudod már hetek óta nem láttalak, akár egy hatalmas lila monoklid is lehet, és én nem tudok róla, te meg nem mondod, mert nem tartod fontosnak megemlíteni az ilyesmit. Tudod, hogy csak aggódom érted.
- Tudom, de nem kell. Ügyes kislány vagyok, megoldok mindent. Vagy megölöm a problémaforrást.
- Igen tudom. De mondd csak, meddig kell még dupla műszakot vállalnod?
- Már csak két hét.
- Ígérd meg, hogy amint vége ott a bolondokházának és pihentél egy kicsit összefutsz velem?
- Ez alap. S ne pattogj már annyit, nem direkt kerüllek csak az élet szar.
- De rengeteg szép pillanat tarkítja.
- Yepp, a vasgyúró még mindig a szőke herceget döngeti?
- Nem már egy ideje elmentek csak nem akartam a témát elterelni.
- Szóval rájöttek, hogy figyeled őket és pironkodva, sikkangatva berohantak a hálóba.
- Nem, elélveztek és most a kanapén pihiznek. A csődöröm bealudt, a szöszi meg rajta fekszik és félálomban mintákat rajzolgat a mellkasára.
- Ez lett volna a következő tippem.
- Egyből gondoltam.
- Nekem most mennem kell, lassan vége az ebédszünetnek és még nem ettem.
- Mért nem szólsz, hogy fogjam be?
- Mert élvezetes sztorikat szórtál el itt nekem? S mert végre megtudtam, hogy volt ideje megjavítatni a kocsit Kyunak?
- Mercike már megint leragadt?
- Ne gúnyolódj csak, mert te nem szereted a márkát nekünk még szabad.
- Persze, de nem is az a bajom. Hanem, hogy mért egy majdnem ötven éves tragacsot kellett vennetek?
- Veterán kocsi és gyönyörűen néz ki. Ezt még te is elismerted, amíg nem tudtad, hogy Mercedes.
- Persze, de ezek múzeumba valók. Ennyi pénzért négy olyan kocsit veszel, ami úgy megy az utakon, mint az állat.
- Na jó ez  beszélgetés nem megy sehova és nekem mennem kell.
- Jójó de eskü még meggyőzlek az igazamról.
- Oké-oké na cső.
- Pai és vigyázz magadra dongsaeng.
- Hai unnie. Paipai.