2. fejezet

Következő nap még a reggeli előtt - mielőtt még találkozott volna Heechullal - elbúcsúzott a királytól és feleségétől. Azok nem tudták, hogy mi ütött belé, de marasztalni nem tudták. Tulajdonképpen túlságosan nem lepődtek meg, hogy ez a fiatalember sem fogja megkérni gyermekük kezét, de nem értették a pálfordulás okát.
Siwon sem adott magyarázatot, azon kívül, hogy azt hajtogatta, hogy haza kell mennie, mert ott van sürgős dolga...
Persze, ezt még Siwon sem érezte elhihető indoknak. Mindannyian tudták, hogy nem ez igazi indok, de mikor a király értetlenségében rákérdezett, hogy talán a lánya nem nyerte el a tetszését, akkor elvörösödött.
- Heechul gyönyörű és valóban nincsen párja bájának. - idézte maga elé a vacsora pillanatait, aztán eszébe jutott a többi. - De... De nekem most haza kell mennem. - úgy gondolta jobb, ha nem fedi fel, az uralkodó előtt, hogy tud az utódja valódi kilétéről.
Nem akart azok sorsára jutni, akik túl sokat tudtak. Félt, megtudni, hogy mi vette rá a házaspárt, hogy lányként adják ki a fiukat.
Ahogy nem értette, hogy mi vehette rá a fiút, hogy el is játssza a szerepet.
Még egyszer meghajolt tiszteletteljesen, majd elhagyta a trón termet. Az udvaron a már elővezetett paripájához sietett és amilyen gyorsan csak tudott haza lovagolt...

Heechul miután elszállt a mámor teljesen értetlenül meredt a baldachinos ágy tetejére. Oda egy kép volt festve egy aranyos cicáról. Még kiskorában kérte a festményt anyjától, hogy jobban tudjon aludni.
Ám most hiába nézte a békésen szendergő állatot neki már végérvényesen kiröppent az álom a szeméből.
„Te fiú vagy.”
Csak ez az egy mondatot hallotta még mindig. Érezte Siwon herceg döbbenetét, érezte az enyhe kétségbeesést is a szavakból.
Látta maga előtt Siwon megrökönyödött arcát.
Könnyek kezdtek csurogni az arcán.
Tudta. Mindig tudta, hogy vele valami igazán nincs rendben. De erre sosem gondolt.
Tulajdonképpen mindent megmagyarázott. Minden furcsaságot, amit eddig észlelt magán. Minden különbözőséget a lányokkal.
De nem értett semmit. Miért lett ő akkor lányként nevelve? Miért tették ezt vele? Kinek származott ebből jó? Hogy őt így megalázták...?
A kérdések csak úgy záporoztak benne, de ahelyett, hogy egyet is meg tudott volna válaszolni, csak újabbak szült.
Reggel az ablakból nézte, ahogy a másik távozik. Mikor nem ment reggelizni és a szolgáló elmondta szüleinek, hogy az tálcán vitt ebédet sem ette meg, apja magához hívatta.
A királynét barátnője meghívta aznap délutánra, így kettesben ültek le a társalgóban.
A király faggatta, hogy mi történt, hátha ő tud valamit mért távozott a herceg ilyen hirtelen, ám nem tudott feleletet kiszedni belőle.
- Egyáltalán semmi ötleted sincs mért ment el?
Aztán Heeshul unta meg a kérdés özönt és felcsattant.
- Mert fiú vagyok!
A király ledöbbent, hogy honnan tudhatja ezt. Aztán persze leesett neki. Így már egyértelművé vált, hogy Siwontól. S hogy a herceg mért távozott sietősen.
- Nézd én..
- Nem kell a dajkamese apám. Mond el az okát, úgy ahogy van és kész. - szólt közbe hidegen Heechul.
A király sóhajtott és bólintott. Elmondta neki a történetet.
- … tehát kérlek ne törd össze anyádat. - nézett rá kérlelően az apja.
Heechul legszívesebben megint elsírta volna magát, de összekaparta a maradék önbecsülését és bólintott.
- Továbbra is eljátszom. - kiszaladt a társalgóból. Kilovagolt az erdőbe. Egész nap ott csatangolt és késő este tért haza. Biztos volt benne, hogy Siwont többé nem látja. Ahogy abban is biztos volt, hogy soha nem lesz normális kapcsolata már senkivel.
Nem volt kedve semmihez.
Nem volt energiája ellógni az óráit, így bejárt azokra Tiffanyval és Jessicával. A két lány ugyan megpróbálta kideríteni komorságának okát, de hamar hidegebb éghajlatra lettek küldve. Megsértődtek és ezek után nem igazán foglalkoztak Heechullal.
Az ifjú magára maradt...


Siwon mikor hazaért kitért atyja kérdései elől. Nem adott egyértelmű választ, hogy miért is jött haza ilyen hamar és, hogy mennyire tetszett neki a hercegnő. Egy idő után rájött, hogy semmit nem fog tudni kihúzni fiából és hagyta a témát, de elkeseredett, mikor látta, hogy Siwon csak gyötrődik mióta látogatóban volt Heechul-nál.
Csak lődörgött egyik helyről a másikra és nem igazán tudott magával, mit kezdeni.
Mert akárhányszor csak eszébe jutott a másik, és annak szépsége – vagyis egyfolytában, mivel másra nem tudott gondolni – meg az, hogy mennyire kívánta őt. Most kívánja, s ez teljesen összezavarta őt, hisz ő biztos volt benne, hogy a lányokat szereti...
Három hétig bírta tétlenül. Ekkor úgy döntött lesz, ami lesz újra meglátogatja őt, mert már nem bír meg lenni nélküle.
Felpattant hát lovára és egyből odasietett. Az erdőn keresztül ment, mert úgy gyorsabb volt. Az egyik tisztáson pont megtalálta azt akit keresett.
Heechul döbbenten, de boldogan, hogy újra láthatja, lépett közelebb a lováról leszálló Siwonra.
Siwon nem szólt semmit csak engedett a belső késztetésének és megcsókolta Heechult.
Azt teljesen meglepte ez a fordulat ám annyira jó érzés volt, hogy lassan átölelte s másik nyakát és félénken visszacsókolt.
Siwon derekánál fogva vonta közelebb magához a másikat.
Mikor elszakadtak egymástól Heechul nem bírta tovább és megkérdezte, ami a fejében motoszkált.
- Te hogy kívánhatsz még mindig? - elpirult mikor rájött, mit is kérdezett. De továbbra is kérdőn tekintett a másikra.
- Nem tudom. - rázta meg a fejét Siwon - Mikor haza mentem, dühös voltam és megsértett. Egy nagyszerű királyág egyetlen férfi utódjaként, így átverni nem túl ildomos.
- Én se tudtam róla! - lépett el tőle zavartan, védekezően összefonta maga előtt a karjait. - Hercegnőnek neveltek mindig is. A királyné, hogy is mondjam... egyszerű kissé, és apám, a király nem akarta összetörni. Szerinted kellemes volt rájönni, hogy a király a saját királyságát és utódját is félredobva védelmezi anyámat? Aztán meg a bűntudat, hogy hiszen az édesanyám! Szeretem, nem  tudnám bántani, apám csak szereti a társát és én ezért vagyok dühös rájuk? Hogy lehetek ilyen?
De mégis! - amilyen halkan hebegve kezdte, oly erővel és dühvel törtek ki belőle a szavak, melyek a lekét nyomták - Félrevezettek és semmibe vették az érzéseim, identitásom! Egy idegentől -ki illetlenséget készült tenni velem - kellett meg tudnom, hogy fiúból vagyok. Törődnek velem egyáltalán? Hogy képzelik, hogy útodak hozzak a világra férfiúként? Mit fogok tenni? Kinek fogok kelleni? Nincs itt senki sem akiben megbízhatnék. S ó jaj nekem! Téged is csak gyötörlek a gondjaimmal. - magába zuhanva ült le moha párnás fagyökérre. Kezébe temette az arcát, így várta, hogy megníljon alatta a talaj.
Siwon nem tudta, mit is mondhatna erre. Mégcsak hallásból sem ismert senkit, akinek ilyesfélét kellett volna átélnie. Nem tudta mit érez a másik. Ráadásul a hadarásából csak most esett le neki, hogy ő maga volt az, aki ráébresztette a hercegnőt, hogy herceg?
Mindezek mellet még mindig nem tudta, hogy mit keres itt. Az egyetlen, amiben biztos volt, hogy hiányzott neki, minden míg távol voltak. Tudta azonban, hogy ezt most így nem erőltetheti rá, hisz épp, hogy megbirkózik ezzel a helyzettel.
- El se tudom képzelni, hogy milyen törést okozhattam neked. Kérlek ne haragudj rám. De szeretném, ha tudnád, hogy bennem megbízhatsz.
- Mégis, hogy bízhatnék meg benned? Nem is ismerlek. - morogta fel sem nézve.
- Hát akkor ismerj meg. Kérdezz és a legőszintébben fogok neked válaszolni.
- Undorító lehet a szemedben. Itt egy ember, aki magáról sem képes megmondani, hogy fiú-e vagy lány.
- Akkor én még rosszabb vagyok.
- Ne gúnyolódj rajtam kérlek!
- Nem teszem. Itt ül egy herceg a patak partján. Egy herceg, ki összetörte egy másik herceg világba vetett hitét. Ráadásul, úgy hiszi, hogy jobban kedveli ezt az összetörött herceget, mint bármely más hercegnőt kerek e világon. - Heechul felkapta a fejét és hitetlenkedve nézte, ahogy Siwon hátra simít egy tincset az arcából - Az elmúlt pár hétben, minden nap te jártál a fejemben.
- Mit vétettem ellened, hogy így gyötörsz? Szánalmas vagyok tudom, te se vagy jobb, ha ily állapotban gúnyolódsz más emberen.
- Mondtam, hogy szörnyű vagyok, de nem gyötörni jöttem vissza. Igazak a szavaim. A csókod emléke élret. - közelebb hajolt, hogy újabbat lopjon tőle, de Heechul a mellkasának támasztotta a kezét.
- Kérlek ne...
- Nem akarlak bántani.
- Hiszek neked, köszönöm szavaid, de kérlek míg nem tudom, mit tegyek, ne közeledj felém csak barátsággal.
Siwon elmélyedt a