- Anyu, anyu mesélj valamit! - néz a
kisfiú hatalmas szemekkel anyjára. Abban bízva ezzel meggyőzi
őt.
- De már meséltem. Ideje ágyba bújnod kisfiam.
- De naaa anyu lécci. Még nem tudok elaludni és holnap szombat van. Naaa!
Anyuka frusztráltan felsóhajt és már azon van, hogy bevesse a szigort és aludni küldje a gyerekét, mikor megszólal az ajtóból egy férfihang.
- Ne légy ilyen szigorú Kage. Ma olyan jó volt ShinWoo. Megérdemli a ráadást.
- Akkor mesélj te. S el fogod kényeztetni.
- Egy plusz mesétől nem lesz baja. - forgatta meg a szemét. - Igaz fiam?
- Nem hát. - vigyorgott csintalanul az említett.
Kage érezte, hogy most ezek úgyse engednek addig míg nincs mese hát sunyin rávigyorgott férjére.
- Te akartad Kyu. Ma az apuról fog szólni a mese. - fordult mosolyogva vissza.
Kyuhyun szenvedően felsóhajtott, de inkább nem szólt semmit.
- Gyááá. Az apuról? - kérdezett vissza csillogó szemekkel. Kíváncsian ült fel az ágyban. Magához húzta jegesmaciját és úgy várta a mesét.
- Volt egyszer, hogy az anyu és apu még nem élt együtt. Szerették egymást már akkor is, de még fiatalok voltak és..
- Mosst sem vagy öreg!- kiáltott fel Shinwoo nagy szemekkel, mire Kyu felnevetett.
- Most én mesélek?
- Igen anyu. - szégyellte el magát.
- Semmi baj. Szóval épp azon törte a fejét az anyu, hogy nem jó ez így. S mivel tudta hogy az apu egy lusta disznó, ő maga kezdett el kiadó lakásokat nézni. Volt is egy ami pont jó lett volna. Mindkettőnk egyeteméhez viszonylag közel esett és még nem is volt olyan drága.
Azonban a tudtom nélkül az apu is ugyanezeket gondolta. Ő is keresett lakásokat és úgy tűnik neki is jó szeme van az ilyesmihez mert ő is ugyanazt a lakást találta meg.
Felhívtuk a bácsit akié a lakás volt és találkozót beszéltünk meg vele. Persze egymás tudtán kívül. Elmentünk és megnéztük a lakást, minek után még jobban biztosak voltunk abban, hogy ez megfelelő lesz a számunkra már csak a másikat kellett volna megkérdeznünk a dologról...
„Mégis, hogy mondjam el Kagénak? Mindig is utálta, ha valaki a háta mögött szervezkedett. S ugyan most nem akarok neki rosszat – nem mintha bármikor előfordult volna - sőt most ez... Mindig is szerette azt az éttermet a tengerparton.”
„Mindig is szerette a kocka kiállításokat, ha oda elmegyek vele akkor talán úgy el lesz varázsolva, hogy nem fogja majd olyan nagy durranásnak felfogni”
- Volt egy remek randink aznap. Én elmentem apuval egy gameboy kiállításra. Hallod látnod kellett volna, hogy össze-vissza rohangált a teremben egyik pulttól a másikig. - súgom halkan, mintha ha csak ShinWoo hallaná. Huncutul kuncog a szavaimra és anélkül tudom hogy hátra néznék, hogy Kyu kényelmetlenül mocorog az azóta behozott plusz székén, de persze fülig ér szája, mint mindig ha a családjával van..
- Apu meg elvitt engem a kedvenc éttermembe. Csodálatos este volt. A csillagok csak úgy ragyogtak, rajtunk kívül nem volt senki más és a tenger moraljása hmm – merengtem el.
- Ez az az étterem, ahol akkor voltunk mikor szülinapod volt?- néz rám kíváncsian.
- Igen pontosan az. A pincérek aznap anélkül tudták, hogy mit hozzanak nekem, hogy rendelni kellett volna. Fel kellett volna tűnjön, hogy minden túl tökéletes, de egyrészt apu egyfolytában szóval tartott, másrészt a gondolataim egy részét lefogta az, hogy hogy is mondhatnám el a lakás dolgot.
- De már meséltem. Ideje ágyba bújnod kisfiam.
- De naaa anyu lécci. Még nem tudok elaludni és holnap szombat van. Naaa!
Anyuka frusztráltan felsóhajt és már azon van, hogy bevesse a szigort és aludni küldje a gyerekét, mikor megszólal az ajtóból egy férfihang.
- Ne légy ilyen szigorú Kage. Ma olyan jó volt ShinWoo. Megérdemli a ráadást.
- Akkor mesélj te. S el fogod kényeztetni.
- Egy plusz mesétől nem lesz baja. - forgatta meg a szemét. - Igaz fiam?
- Nem hát. - vigyorgott csintalanul az említett.
Kage érezte, hogy most ezek úgyse engednek addig míg nincs mese hát sunyin rávigyorgott férjére.
- Te akartad Kyu. Ma az apuról fog szólni a mese. - fordult mosolyogva vissza.
Kyuhyun szenvedően felsóhajtott, de inkább nem szólt semmit.
- Gyááá. Az apuról? - kérdezett vissza csillogó szemekkel. Kíváncsian ült fel az ágyban. Magához húzta jegesmaciját és úgy várta a mesét.
- Volt egyszer, hogy az anyu és apu még nem élt együtt. Szerették egymást már akkor is, de még fiatalok voltak és..
- Mosst sem vagy öreg!- kiáltott fel Shinwoo nagy szemekkel, mire Kyu felnevetett.
- Most én mesélek?
- Igen anyu. - szégyellte el magát.
- Semmi baj. Szóval épp azon törte a fejét az anyu, hogy nem jó ez így. S mivel tudta hogy az apu egy lusta disznó, ő maga kezdett el kiadó lakásokat nézni. Volt is egy ami pont jó lett volna. Mindkettőnk egyeteméhez viszonylag közel esett és még nem is volt olyan drága.
Azonban a tudtom nélkül az apu is ugyanezeket gondolta. Ő is keresett lakásokat és úgy tűnik neki is jó szeme van az ilyesmihez mert ő is ugyanazt a lakást találta meg.
Felhívtuk a bácsit akié a lakás volt és találkozót beszéltünk meg vele. Persze egymás tudtán kívül. Elmentünk és megnéztük a lakást, minek után még jobban biztosak voltunk abban, hogy ez megfelelő lesz a számunkra már csak a másikat kellett volna megkérdeznünk a dologról...
„Mégis, hogy mondjam el Kagénak? Mindig is utálta, ha valaki a háta mögött szervezkedett. S ugyan most nem akarok neki rosszat – nem mintha bármikor előfordult volna - sőt most ez... Mindig is szerette azt az éttermet a tengerparton.”
„Mindig is szerette a kocka kiállításokat, ha oda elmegyek vele akkor talán úgy el lesz varázsolva, hogy nem fogja majd olyan nagy durranásnak felfogni”
- Volt egy remek randink aznap. Én elmentem apuval egy gameboy kiállításra. Hallod látnod kellett volna, hogy össze-vissza rohangált a teremben egyik pulttól a másikig. - súgom halkan, mintha ha csak ShinWoo hallaná. Huncutul kuncog a szavaimra és anélkül tudom hogy hátra néznék, hogy Kyu kényelmetlenül mocorog az azóta behozott plusz székén, de persze fülig ér szája, mint mindig ha a családjával van..
- Apu meg elvitt engem a kedvenc éttermembe. Csodálatos este volt. A csillagok csak úgy ragyogtak, rajtunk kívül nem volt senki más és a tenger moraljása hmm – merengtem el.
- Ez az az étterem, ahol akkor voltunk mikor szülinapod volt?- néz rám kíváncsian.
- Igen pontosan az. A pincérek aznap anélkül tudták, hogy mit hozzanak nekem, hogy rendelni kellett volna. Fel kellett volna tűnjön, hogy minden túl tökéletes, de egyrészt apu egyfolytában szóval tartott, másrészt a gondolataim egy részét lefogta az, hogy hogy is mondhatnám el a lakás dolgot.
- Végig csodálkoztam azon, hogy miért
nem lősz már le a sok olcsó bók miatt. Mármint mindet véresen
komolyan gondoltam , és gondolom mind máig, de máskor egyből
rájöttél, hogy ha valami olyasmit akarok megosztani veled, amiről
tudtam, hogy neked nem biztos, hogy tetszeni fog.
- Mint mondtam ideges voltam. Végül az este olyan szép volt, hogy nem volt merszünk elrontani a pillanatot...
/Aznap este.../
- Kérem fizetnénk. - intette le Kyu a pincért.
- Hé előttem még itt a süti.
- Lassan egy fél órája nem nyúlsz hozzá, azt hittem nem kell, de ha kell edd meg. Nem hiszem, hogy kidobnának minket.
- S amúgy is olyan szép itt. Szeretem ezt az éttermet. Olyan békés, és annyira jó, hogy még ilyenkor sem zsúfolt.
- Hát igen mondhatni elhagyatott. Ki tudja, lehet hogy már csak mi tartjuk fenn ezt a helyett, meg az a pár őrült, aki rátalál erre a helyre.
- Ne szóld le, tudom hogy neked is tetszik.
- Nem tagadhatom a nyilvánvalót.
Miután Kage megette a francia krémes maradékát a kocsihoz mentek, beszálltak.
- Nem tudom mennyire vagy fáradt, de ha annyira nem, szóval arra gondoltam, hogy ha még van kedved, akkor nyugodtan... persze nem kell, csak..
- Kyu, menjünk hozzád. - dorombolt a fülébe lágyan.
- Okés. - vigyorodott el zavartan és indított.
- S nem tudom, hogy vagy a sushiban volt-e valami vagy ma csak spontán kifogytál a szavakból, bár ne félj igazán csábító a dadogásod drágám.
- Kíváncsi vagyok, hogy te meddig fogsz még tudni összefüggően beszélni.
- Hát már eddig is tovább bírtam, mint te. A lényeg, hogy a „Ki tudd ma még egybefüggően beszélni?” versenyt eddig tuti én nyertem.
- Eddig, de ne félj cica. Nem sokára már csak sóhajtozni fogsz. S már í címszavak közlése is írtó nehéz feladat lesz a számodra.
- Most magadról beszélsz ugye?
- Kackac. Nem. Rólad.
- Ez csak szócséplés, mikor térsz a tettek mezejére?
- Amint felértünk. - parkolt le egy sorház mellett az út szélén.
- Azért remélem most nem zártad ki magad, mert hozzám most nem tudunk menni.
- Motel.
- Mondd, hogy nem hagytad otthon a kulcsaid!
- Mint mondtam ideges voltam. Végül az este olyan szép volt, hogy nem volt merszünk elrontani a pillanatot...
/Aznap este.../
- Kérem fizetnénk. - intette le Kyu a pincért.
- Hé előttem még itt a süti.
- Lassan egy fél órája nem nyúlsz hozzá, azt hittem nem kell, de ha kell edd meg. Nem hiszem, hogy kidobnának minket.
- S amúgy is olyan szép itt. Szeretem ezt az éttermet. Olyan békés, és annyira jó, hogy még ilyenkor sem zsúfolt.
- Hát igen mondhatni elhagyatott. Ki tudja, lehet hogy már csak mi tartjuk fenn ezt a helyett, meg az a pár őrült, aki rátalál erre a helyre.
- Ne szóld le, tudom hogy neked is tetszik.
- Nem tagadhatom a nyilvánvalót.
Miután Kage megette a francia krémes maradékát a kocsihoz mentek, beszálltak.
- Nem tudom mennyire vagy fáradt, de ha annyira nem, szóval arra gondoltam, hogy ha még van kedved, akkor nyugodtan... persze nem kell, csak..
- Kyu, menjünk hozzád. - dorombolt a fülébe lágyan.
- Okés. - vigyorodott el zavartan és indított.
- S nem tudom, hogy vagy a sushiban volt-e valami vagy ma csak spontán kifogytál a szavakból, bár ne félj igazán csábító a dadogásod drágám.
- Kíváncsi vagyok, hogy te meddig fogsz még tudni összefüggően beszélni.
- Hát már eddig is tovább bírtam, mint te. A lényeg, hogy a „Ki tudd ma még egybefüggően beszélni?” versenyt eddig tuti én nyertem.
- Eddig, de ne félj cica. Nem sokára már csak sóhajtozni fogsz. S már í címszavak közlése is írtó nehéz feladat lesz a számodra.
- Most magadról beszélsz ugye?
- Kackac. Nem. Rólad.
- Ez csak szócséplés, mikor térsz a tettek mezejére?
- Amint felértünk. - parkolt le egy sorház mellett az út szélén.
- Azért remélem most nem zártad ki magad, mert hozzám most nem tudunk menni.
- Motel.
- Mondd, hogy nem hagytad otthon a kulcsaid!
- Nem – mutatta fel a kulcscsomót –
De mi bajod a motellel?
- Inkább szóba se hozd többet, a hányinger kerülget. Egyszerűen undorító. Hogy tudtam felhozni megoldásnak? Nem értelek ilyenkor.
- Inkább szóba se hozd többet, a hányinger kerülget. Egyszerűen undorító. Hogy tudtam felhozni megoldásnak? Nem értelek ilyenkor.
- Jójó vegyük, hogy nem mondtam
semmit. - nézett szépen a lányra. - Kérlek.
- Rendben – egyezett bele lemondóan. - Bár ilyenkor elgondolkodom, hogy tudod ezt a gondolkodást összeegyeztetni azzal a rendmániás éneddel.
- Kérlek hagyd, néha én se értem magam és ha te sem tudsz már megfejteni akkor veszett fejsze nyele.
- Ma még kinyitod azt az ajtót vagy csak előtte fogunk ácsorogni? Tudod mindjárt itt kint fejtelek meg.
Kyu kinyitja az ajtót, előre engedi a lányt, aki mire elfordul az ajtótól már rég cipőtlen, kabátlan.
- Rendben – egyezett bele lemondóan. - Bár ilyenkor elgondolkodom, hogy tudod ezt a gondolkodást összeegyeztetni azzal a rendmániás éneddel.
- Kérlek hagyd, néha én se értem magam és ha te sem tudsz már megfejteni akkor veszett fejsze nyele.
- Ma még kinyitod azt az ajtót vagy csak előtte fogunk ácsorogni? Tudod mindjárt itt kint fejtelek meg.
Kyu kinyitja az ajtót, előre engedi a lányt, aki mire elfordul az ajtótól már rég cipőtlen, kabátlan.
- Gyors vagy.
- Követed a példám?
- Persze, ahogy kívánod. Hogy kívánod?
- Azonnal.
- Akkor hölgyem kérem fáradjon a nappaliba és máris viszem a pezsgőjét.
- Kyu...
- Ne morogj. - puszit nyom az ajkaira – máris rátérünk, bár nem tudom mi ütött ma beléd, hogy ennyire... - mondatot félbehagyja és inkább a konyha felé indul, hogy hozza a pezsgőt.
- Amúgy miért pont pezsgő? Netán ünneplünk valamit? Az évfordulónk a jövő hónapban lesz... - teszi hozzá kicsit szórakozottan, mikor a másik belép a nappaliba.
- Tudom, hogy mikor van az évfordulónk. - vonja össze a szemöldökét.
- Jó, csak akkor nem értem. Mármint nem baj, hisz, amit én akarok mondani, ahhoz is tökéletesen illik, de ha csak nem vagy gondolatolvasó akkor nem értem.
- Mindjárt elmondom... - a kezébe nyom egy teli poharat, majd tölt magának is.
- S az előbb nem fejezted be a mondatot.
- Mit?
- Tudod te azt nagyon jól. Mit akartál mondani? Ha akarod elmondod, amiért egy pezsgőt is érdemes volt behűteni és lelépek.
- Jaj kicsim nem úgy értettem, mármint nem akarom, hogy elmenj, én..
- Mert az egész úgy jött, mintha csak én akarnám, és én nem vagyok olyan lány, aki csak úgy...
Kyuhyun mielőtt barátnője nagyon beleélte volna magát a magyarázkodásba, gyorsan letette a poharat az asztalra. A következő mozdulattal közelebb húzta magához és lecsapott az ajkaira.
Kage ügyetlenül, kicsit kilöttyintve a tartalmát,az asztalra tette a poharat.
A hő fok mintha megemelkedett volna a szobában, Kyuhyun már a ruha cipzárját húzta le, mikor a fülébe súgta.
- Nagyon is akarlak. Itt és most azonnal, forrón.
- Frissen a sütőből?
- Persze sütikém.
- Még jó, hogy édesszájú vagy.
- De még mennyire... - kezdte el a nyakát, vállát csókolgatni, ahogy a ruhapántja lecsúszott a helyéről.
Mindeközben Kyuról lekerült az ing és már a nadrágövét csatolta ki Kage, majd mikor érezte, hogy a ruhaanyag épp szakadni készül rajta félbeszakította a csókot.
- A kedvenc ruhám, meg ne próbáld tönkre tenni.
- De útban van.
- Engedj el egy kicsit.
- Lehetetlent kérsz.
- Légy szíves. Egy vagyon volt.
Végül megállt Kyu előtt és mikor látta, hogy a másik sóvárogva várja vissza, csak azért is kínzóan lassan bújt ki a ruhából.
- Rájöttem ám, hogy te csak az idegeimmel szórakozol. - morgott Kyu, de tekintetét nem tudta elszakítani az előbukkanó mellekről. Önmaga számára is rejtély volt, hogy mért nem nyúlt előre simította le gyorsabban a ruhát a barátnője csípőjéről, pedig hamarabb láthatta volna, azt szexi köldökpiercinget és a fekete csipke alsóneműt. - Megőrjítesz.
Kage csak kuncogott, de végül kilépett a földre hulló anyagból és magassarkú cipőből. Az újőrült fölé térdelt és megcsókolta. A szájába harapott, mikor Kyu erősen a fenekébe markolt. Hátranyúlt és a másik kezét a mellére irányította. A csókba nyögött, mikor a mellbimbóit kezdte izgatni. Kezeivel a másik mellkasán kalandozott egy ideig, majd lefelé vette az irányt és miután kigombolta az elegáns nacit, bekíváncsiskodott. Megszorította a hímtagot, mire ugyanazt a szorítást érezte a mellén.
Felpillantott csakhogy Kyu huncutul csillogó szemét lássa meg.
- Ha megint foltot csinálsz nekem...
- Mért baj?
- Még hogy mért baj??
- Rajtam kívül látja valaki?
- Nem, de...
- Akkor nincs baj, engem nem zavar.
- De engem igen.
Kyu gyorsan kibújt a cipőjéből és hanyatt döntötte Kagét a kanapén, már érzete a matató kezeket, amik megszabadították először a nadrágtól, majd alsónadrágtól. Gyorsan a földre dobta őket, mikor felnézett és azt látta, hogy Kage mennyire … éhesen bámulja a férfiasságát, hát már semmi nem fogta vissza, hogy egy mozdulattal letépje a tangát és belévágta magát.
Kage felnyögött a hirtelen mozdulattól és kéjtől, ami rátört, ahogy megérezte a benne lüktető hímvesszőt.
- Mozogj már... - sziszegte, mikor Kyu nem csinált semmit. Nyakánál átölelve húzta magához közelebb és vadul megcsókolta.
Ahogy a fiatal férfi mozogni kezdett, úgy fészkelődött, hogy még jobb legyen. Kyu megfogta a lábait a térdhajlatában és a vállára tette, Kage felsóhajtott, ahogy Kyu teljes hosszában benne volt.
Kyu eszét teljesen elvette a mámor, érezte, hogy nem bírja sokáig. Kicsit zavartan hajolt a füléhez.
- Cica én mindjárt.. - súgta.
- Meg ne próbáld.
- Bocs bébi. - szűrte a fogai közül. Megtámaszkodott a lány két oldalán és gyorsabb tempóra váltott, pár lökés elég volt, hogy a gyönyör kapuján belépjen.
Kage frusztráltan összeszorította a fogait és a kanapé huzatába markolt. Teste sikított az extázis után és csalódottan sóhajtott, mikor a másik kihúzódott belőle.
- Kárpótollak. - nyaltak a fülébe, majd csak azt érezte, hogy a másik lejjebb mászik, aztán megértette.
Lehelete égette ott lent és amikor a nyelve elmerült benne... Már csak nyögdécselni volt képes. Kyu sűrű nyelvcsapásai hamar túl lendítették a ponton.
Észre se vette, hogy Kyu mikor feküdt mellé, sem azt, hogy a korábban földre lökött pokróc, mikor került rájuk. Bágyadtan nézett szerelmére.
- Nem kéne a hálóba mennünk?
- Csak maradj nyugodtan.
- De..
- Kage. Aludj. - csókolta homlokon.
Nem kellett kétszer mondani, hisz hamar elaludtak. Másnap reggel későn keltek.
/Jelenben/
Kyuhyunnak egészen pontos elképzelései vannak, hogy felesége mért hagyta hirtelen félbe a sztorit. Kajánul vigyorogva dől előre és súgja a fülébe
- Drágám minél hamarabb végzel annál hamarabb teszek eleget képzelgéseidnek.
Mint akit most ébresztettek fel, hátra kapja a fejét, majd mikor leesik neki, mit mondott a másik, halványan elpirul, és próbál megrovón nézni férjére, ám most nem sikerül annyira.
- Ne a gyerek előtt.
- Anyu és aztán mi történt? - szólt közbe ShinWoo, aki megunta, hogy figyelmen kívül hagyták.
- Következő reggel végül apu volt az, aki először elmondta nekem, ám az előző este, miatt nem sértődtem meg, hogy nem vont be a dolgokba. Főleg azért nem, mert végül is, én is ugyanezt tettem.
Együtt elmentünk megnézni a lakást, ami aztán szörnyűnek bizonyult, így inkább ide költöztünk rá egy évvel, mikor mindketten lediplomáztunk végre.
- S aztán?
- Vége. Most már igazán alvás. Jó éjt kisfiam. - puszilta meg.
- Jó éjt anyu, apu.
Miután aputól is kapott egy ölelést a kisfiú. Az ajtót behajtva, lekapcsolták a villanyt és hagytak aludni a fiukat.
Kage a megfogta a férfi nyakkendőjét, és mint pórázon a kutyát húzta maga után. Kyu próbált lépést tartani vele. Vagyis próbált nem megfulladni.
Mikor a hálóba értek és a nő az ajtónak lökte Kyut csakhogy aztán szenvedélyesen megcsókolja.
- Többször kéne esti mesélned, anyu.
- Anyu kívánja aput. - dorombolt Kage és ujjaival mrá az inget gombolta ki fürgén.
- S apu csak, azért él, hogy anyu minden kívánságát teljesítse.
- Akkor lépj a tettek mezejére.
Kyu a fenekénél fogva ölbe kapta és az ágyhoz vitte.
Aznap éjjel sokáig szeretkeztek.
Két évvel később Kage még egy fiút szült Kyunak és végül a szokásos hétköznapi problémákat leküzdve, boldogan éltek míg meg nem haltak.
Vége.
- Követed a példám?
- Persze, ahogy kívánod. Hogy kívánod?
- Azonnal.
- Akkor hölgyem kérem fáradjon a nappaliba és máris viszem a pezsgőjét.
- Kyu...
- Ne morogj. - puszit nyom az ajkaira – máris rátérünk, bár nem tudom mi ütött ma beléd, hogy ennyire... - mondatot félbehagyja és inkább a konyha felé indul, hogy hozza a pezsgőt.
- Amúgy miért pont pezsgő? Netán ünneplünk valamit? Az évfordulónk a jövő hónapban lesz... - teszi hozzá kicsit szórakozottan, mikor a másik belép a nappaliba.
- Tudom, hogy mikor van az évfordulónk. - vonja össze a szemöldökét.
- Jó, csak akkor nem értem. Mármint nem baj, hisz, amit én akarok mondani, ahhoz is tökéletesen illik, de ha csak nem vagy gondolatolvasó akkor nem értem.
- Mindjárt elmondom... - a kezébe nyom egy teli poharat, majd tölt magának is.
- S az előbb nem fejezted be a mondatot.
- Mit?
- Tudod te azt nagyon jól. Mit akartál mondani? Ha akarod elmondod, amiért egy pezsgőt is érdemes volt behűteni és lelépek.
- Jaj kicsim nem úgy értettem, mármint nem akarom, hogy elmenj, én..
- Mert az egész úgy jött, mintha csak én akarnám, és én nem vagyok olyan lány, aki csak úgy...
Kyuhyun mielőtt barátnője nagyon beleélte volna magát a magyarázkodásba, gyorsan letette a poharat az asztalra. A következő mozdulattal közelebb húzta magához és lecsapott az ajkaira.
Kage ügyetlenül, kicsit kilöttyintve a tartalmát,az asztalra tette a poharat.
A hő fok mintha megemelkedett volna a szobában, Kyuhyun már a ruha cipzárját húzta le, mikor a fülébe súgta.
- Nagyon is akarlak. Itt és most azonnal, forrón.
- Frissen a sütőből?
- Persze sütikém.
- Még jó, hogy édesszájú vagy.
- De még mennyire... - kezdte el a nyakát, vállát csókolgatni, ahogy a ruhapántja lecsúszott a helyéről.
Mindeközben Kyuról lekerült az ing és már a nadrágövét csatolta ki Kage, majd mikor érezte, hogy a ruhaanyag épp szakadni készül rajta félbeszakította a csókot.
- A kedvenc ruhám, meg ne próbáld tönkre tenni.
- De útban van.
- Engedj el egy kicsit.
- Lehetetlent kérsz.
- Légy szíves. Egy vagyon volt.
Végül megállt Kyu előtt és mikor látta, hogy a másik sóvárogva várja vissza, csak azért is kínzóan lassan bújt ki a ruhából.
- Rájöttem ám, hogy te csak az idegeimmel szórakozol. - morgott Kyu, de tekintetét nem tudta elszakítani az előbukkanó mellekről. Önmaga számára is rejtély volt, hogy mért nem nyúlt előre simította le gyorsabban a ruhát a barátnője csípőjéről, pedig hamarabb láthatta volna, azt szexi köldökpiercinget és a fekete csipke alsóneműt. - Megőrjítesz.
Kage csak kuncogott, de végül kilépett a földre hulló anyagból és magassarkú cipőből. Az újőrült fölé térdelt és megcsókolta. A szájába harapott, mikor Kyu erősen a fenekébe markolt. Hátranyúlt és a másik kezét a mellére irányította. A csókba nyögött, mikor a mellbimbóit kezdte izgatni. Kezeivel a másik mellkasán kalandozott egy ideig, majd lefelé vette az irányt és miután kigombolta az elegáns nacit, bekíváncsiskodott. Megszorította a hímtagot, mire ugyanazt a szorítást érezte a mellén.
Felpillantott csakhogy Kyu huncutul csillogó szemét lássa meg.
- Ha megint foltot csinálsz nekem...
- Mért baj?
- Még hogy mért baj??
- Rajtam kívül látja valaki?
- Nem, de...
- Akkor nincs baj, engem nem zavar.
- De engem igen.
Kyu gyorsan kibújt a cipőjéből és hanyatt döntötte Kagét a kanapén, már érzete a matató kezeket, amik megszabadították először a nadrágtól, majd alsónadrágtól. Gyorsan a földre dobta őket, mikor felnézett és azt látta, hogy Kage mennyire … éhesen bámulja a férfiasságát, hát már semmi nem fogta vissza, hogy egy mozdulattal letépje a tangát és belévágta magát.
Kage felnyögött a hirtelen mozdulattól és kéjtől, ami rátört, ahogy megérezte a benne lüktető hímvesszőt.
- Mozogj már... - sziszegte, mikor Kyu nem csinált semmit. Nyakánál átölelve húzta magához közelebb és vadul megcsókolta.
Ahogy a fiatal férfi mozogni kezdett, úgy fészkelődött, hogy még jobb legyen. Kyu megfogta a lábait a térdhajlatában és a vállára tette, Kage felsóhajtott, ahogy Kyu teljes hosszában benne volt.
Kyu eszét teljesen elvette a mámor, érezte, hogy nem bírja sokáig. Kicsit zavartan hajolt a füléhez.
- Cica én mindjárt.. - súgta.
- Meg ne próbáld.
- Bocs bébi. - szűrte a fogai közül. Megtámaszkodott a lány két oldalán és gyorsabb tempóra váltott, pár lökés elég volt, hogy a gyönyör kapuján belépjen.
Kage frusztráltan összeszorította a fogait és a kanapé huzatába markolt. Teste sikított az extázis után és csalódottan sóhajtott, mikor a másik kihúzódott belőle.
- Kárpótollak. - nyaltak a fülébe, majd csak azt érezte, hogy a másik lejjebb mászik, aztán megértette.
Lehelete égette ott lent és amikor a nyelve elmerült benne... Már csak nyögdécselni volt képes. Kyu sűrű nyelvcsapásai hamar túl lendítették a ponton.
Észre se vette, hogy Kyu mikor feküdt mellé, sem azt, hogy a korábban földre lökött pokróc, mikor került rájuk. Bágyadtan nézett szerelmére.
- Nem kéne a hálóba mennünk?
- Csak maradj nyugodtan.
- De..
- Kage. Aludj. - csókolta homlokon.
Nem kellett kétszer mondani, hisz hamar elaludtak. Másnap reggel későn keltek.
/Jelenben/
Kyuhyunnak egészen pontos elképzelései vannak, hogy felesége mért hagyta hirtelen félbe a sztorit. Kajánul vigyorogva dől előre és súgja a fülébe
- Drágám minél hamarabb végzel annál hamarabb teszek eleget képzelgéseidnek.
Mint akit most ébresztettek fel, hátra kapja a fejét, majd mikor leesik neki, mit mondott a másik, halványan elpirul, és próbál megrovón nézni férjére, ám most nem sikerül annyira.
- Ne a gyerek előtt.
- Anyu és aztán mi történt? - szólt közbe ShinWoo, aki megunta, hogy figyelmen kívül hagyták.
- Következő reggel végül apu volt az, aki először elmondta nekem, ám az előző este, miatt nem sértődtem meg, hogy nem vont be a dolgokba. Főleg azért nem, mert végül is, én is ugyanezt tettem.
Együtt elmentünk megnézni a lakást, ami aztán szörnyűnek bizonyult, így inkább ide költöztünk rá egy évvel, mikor mindketten lediplomáztunk végre.
- S aztán?
- Vége. Most már igazán alvás. Jó éjt kisfiam. - puszilta meg.
- Jó éjt anyu, apu.
Miután aputól is kapott egy ölelést a kisfiú. Az ajtót behajtva, lekapcsolták a villanyt és hagytak aludni a fiukat.
Kage a megfogta a férfi nyakkendőjét, és mint pórázon a kutyát húzta maga után. Kyu próbált lépést tartani vele. Vagyis próbált nem megfulladni.
Mikor a hálóba értek és a nő az ajtónak lökte Kyut csakhogy aztán szenvedélyesen megcsókolja.
- Többször kéne esti mesélned, anyu.
- Anyu kívánja aput. - dorombolt Kage és ujjaival mrá az inget gombolta ki fürgén.
- S apu csak, azért él, hogy anyu minden kívánságát teljesítse.
- Akkor lépj a tettek mezejére.
Kyu a fenekénél fogva ölbe kapta és az ágyhoz vitte.
Aznap éjjel sokáig szeretkeztek.
Két évvel később Kage még egy fiút szült Kyunak és végül a szokásos hétköznapi problémákat leküzdve, boldogan éltek míg meg nem haltak.
Vége.
